Üldögélek az MR Szimfonikusok és Szokolai Balázs Brahms hangversenyén az Olasz Kultúrintézetben, és egyszer csak az I. zongoraverseny első tételének közepén valahonnan nagyon messziről eszembe jut A jó tanuló felel című Karinthy novella. Steinmann, a grófnő, Eglmayer, Katona / Altman, a Tanár, a csonka gúla: pár másodperc hirtelen alatt összeáll az a bejegyzés, amelyre több, mint egy hónapja várok.

Még március 7-én adott koncertet a MÜPÁ-ban Grigorij Szokolov, és én azóta egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az élményekkel. Talán életemben koncert még ekkora hatással nem volt rám, és talán éppen ezért ültem ennyit az élménybeszámoló megírásán.

A lényeg tömören: a koncert első részben két Bach mű - az Olasz koncert és aztán a h-moll partita -, a szünet után pedig Schumann op. 20-as Humoreszkje, majd az op. 32-es Négy zongoradarab volt műsoron. A rendes játékidő után jött a Szokolov védjegy: hat ráadás - Rameau, Brahms és Chopin darabok.

És talán pont e változatosság miatt kapaszkodtam bele a Karinthy novellába, pontosabban annak részleteibe.

"- Hát - mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót -, majd valami érdekes darabot veszünk...

A jó zongorsita udvariasan és végtelen megértéssel köhög. Természetesen, valami érdekes darabot, az érdekes helyzetnek megfelelőt. Most úgy néz a tanárra, komolyan és melegen, mint egy szép grófnő, akinek egy gróf megkérte a kezét, és mielőtt válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe néz, jól tudva, hogy e tekintet elbűvöli a grófot, s a gróf remegő boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvező lesz. 

- Vegyük Bach Olasz koncertjét... - mondja a gróf.

- Az Olasz koncertet - mondja Szokolov, a grófnő. De már ezt is úgy tudja mondani, ez a Szokolov, annyi megértéssel, olyan okosan: csak ő tudja, mennyire Olasz koncert az, amit veszünk. Én, Szokolov, a legjobb zongorista az egész osztályban, veszem az Olasz koncertet, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, miért vettem az Olasz koncertet, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi történjék ezzel a koncerttel, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.

- Különben - mondja a tanár hirtelen -, vegyük inkább Brahms op. 116-os sorozatának hetedik darabját.

- Brahms, op. 116-os sorozat, hetedik darab - ismétli a jó zongorista, ha lehet még értelmesebben. Ő Brahms-szal éppen olyan határozott, barátságos, bár fölényes viszonyban van, mint a Bach-hal. Mi neki egy Brahms darab?"

Vagy a novella első bekezdésének egyik mondata, amely nyugodtan lehetne a bejegyzés záróakkordja:

" Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Szokolov tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút."

Utóirat: Nem véletlenül mondta a Szokolov-koncert végén a ruhatárnál Szokolai Balázs: "Szokolov nagyon nagy mester, amiről korábban mást gondoltunk, még azt is elhisszük neki..."

Egyetlen zenei részlet, a hat ráadásból ez volt a harmadik: