Az előző bejegyzés utolsó videóján Glenn Gould játszotta Mozart a-moll szonátáját: igen érdekes felfogásban... Maradva Glenn Gouldnál, hadd térjek még vissza egyetlen bejegyzés erejéig egy korábbi poszthoz: Glenn Gould és a Brahms intermezzók.
Molnár Antal Brahms című könyvében találtam az alábbi idézeteket - Molnár Antal nem tévesztendő össze az egy korábbi bejegyzésben bemutatott Molnár Jenő Antallal:
"Nagyrabecsüli a meleg családiasságot. Miért maradt hát megrögzött agglegény az izmos, zömök, vérmes Johannes? Azt az 'Ewige Liebe', halhatatlan szerelem okozta, amit annyiszor megénekel, szöveggel vagy anélkül. A nagy zeneszerző Schumann felesége, Clara Wieck, a XIX. század zenei 'papnője' lett az ő végzetes asszonya. A tizennégy évvel fiatalabb imádó kifelé azzal igyekszik menteni nőtlenségét, hogy nősülendő korában még szegény volt, később meg már kivénült a családalapítás kockázatából. Ez csak ürügy. A gyógyíthatatlan sebről Brahms nem beszél. Clarát özvegysége idején köti a kegyelet, az anyai kötelesség és a polgári morál. Brahms marad a leghívebb támasza, leginkább a távolból. Így épül ki az eszményi barátság palotája, afféle Kőműves Kelemeni ház, benne két ember eltemetett szívével. E fájó ragaszkodásnak is része van benne, hogy a zeneköltő elhagyja Németországot és Bécsben telepszik meg. Közelből leküzdhetetlenül nehéz lett volna ilyen lemondást elviselni.
Jellemző, ahogyan Brahms megtorpan és keservét hordozza! A nagy találkozás egyszeri csodája ütötte szíven. De nem küzd érte huzamosan, nem teszi rá életét, akár az ujjongó győzelemig, akár a megsemmisítő tragikumig. Mert alkotó művész. Legfőbb dolga önmagáért élni és teremteni. S hozzá még romantikus is, akinek hangulatvilága csak gazdagszik és tágul a reménytelenségtől. Boldogtalan élet: boldog alkotás! Ez a Clara - Johannes-viszony legbenső titka. A többi szép nő Brahms életében: fölajzó múzsa, mint élettavaszkor Agathe Siebold, ősz utóján Elisabeth Herzogenberg. A múzsák elképzelt csókjától ugyancsak művek fogamzanak. S a fizikai kielégülés? Akár Beethovené, Brahms életrajza is üres ezen a ponton. Jóbarátok titkos susmogása nyomán maradt fönn egy-két útmutatás a legényélet mentsvárai felé. Ám Defregger tűzrőlpattant menyecskéi csak a vásznon olyan megkapóak; közelebbről közönséges vászoncselédek."
Brahms után a már korábban idézett Otto Friedrich Glenn Gould, Változatok egy életre című könyvéből egyetlen mondat: "Nővel soha viszonya nem volt, de férfival sem, maga volt a megtestesült 'nemnélküliség'."
Talán az életrajzi párhuzam miatt ebben az esetben is érdemes újra meghallgatni az intermezzókat, amely felvételekről maga Glenn Gould mondta, hogy ezeknél érzékibb felfogásban talán senki nem játszotta még ezeket a darabokat.
Végül hadd idézzek újra Molnár Antal könyvéből: "Zongora-muzsika címei nem épp sokat mondók. Ballada, Románc, Capriccio, Rapszódia, főleg pedig Intermezzo. 'Közbülső darab' a Brahms-féle legintímebb gyónások titulusa. (...) E kisformák fő erénye a romantikus líráé: kevéssel mondani sokat, röviden, néhány vonással adni széles hátterű lelki portrét." Készítettem egy lejátszási listát - esős, szomorkás őszi napok remek zenei kisérője -, amelyen jelenleg nyolc intermezzó hallható; többet sajnos Glenn Goulddal nem találtam.