alföldimerlot 2010.09.14. 18:16:18

Csak dörzsölgetem a szemem. Ennyivel ki lett szúrva? Ennyit tudsz mondani erről a témáról? És ezt elegendőnek és fontosnak érezted, hogy elmondjad?

Válasz erre

TroppauerHümér 2010.09.14. 18:18:32

Kevés nem magyar karmestertől hallottam Bartókot jól vezényelni. Még Boulez se tökéletes.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.14. 18:36:35

@alföldimerlot:
Nem biztos, hogy mindig arra van szükség, hogy az ember oldalakat olvasson a semmiről... néha elég, ha becsukjuk a szemünket és élvezzük a zenét.

Válasz erre

alföldimerlot 2010.09.14. 18:49:27

@foeniculum: ehhez aligha kell egyetlen sort is leírni. Ezeket legalábbis biztosan nem.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.14. 18:51:57

@alföldimerlot:
Szerintem két véglet lehetséges:
(1) Blogposzt teljességre törekedve hibátlanul kvázi mindent elmond a felvetett témáról. Szem elött tartva, hogy túl sok idézet nem lehet benne, mert senkinek nincs energiája, ideje mindent lekövetni.
(2) Blogposzt csak felvillant egy (fontos) témát, és a hozzászólok kikerekítik a történetet. Ehhez persze kellenek olvasók és reagálók, mindenek elött. ;)

A zene eléggé szubjektív műfaj ahhoz, hogy ne lehessen a parnasszusról a nagy tutit megmondani. Ugyanakkor a több szem többet lát elve miatt közösségibb élményt is tud adni. Hogy hol van az optimum azt viszont nem tudom megmondani. :o)

Hogy a témához is szóljak: ez számomra is kulcstéma, régóta. Érdemes lenne nekem magamnak is egyszer végre lajstromba venni, hogy mely művekre és előadásokra áll ez a címbeli tétel. Ez viszont nem kis meló.

Kezdem a könnyebbel: a releváns országok/kultúrák listája (nagyjából ilyen eglatánssági sorrendben is):
* magyar (elsősorban Liszt, Bartók)
* orosz (mondhatni mindenki)
* lengyel (elsősorban Chopin miatt)
* cseh (elsősorban Smetana és Dvorak miatt)
* német (elsősorban német romantika, de például Bach is valahol)
* USA (lásd, pl.:Gershwin).

Speciel nekem az olaszok nagyon ellentmondásosak. Ugyanis az I Musici di Romának például sok rossz Vivaldi-felvételét hallottam, sok jó mellett is.

Válasz erre

alföldimerlot 2010.09.14. 19:06:54

@tnsnames.ora: Én ezt markánsan Bartóknál figyeltem meg. Azóta azt sem tartom kizártnak, hogy egy franciának Boulez Bartókja hitelesebbnek tűnik, mint Dorátié, vagy Fricsayé, vagy Kocsisé. És szorongva gondolok arra, hogy semmit nem értek/érthetek Sosztakovicsból. Ha ennyi általánosítás megengedhető, akkor szerintem minél mélyebben gyökerezik egy zeneszerző művészete a népzenében, annál kevesebb az esély arra, hogy a kotta utalásait egy az adott világot nem ismerő előadó jól olvassa.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.14. 19:24:09

@alföldimerlot:
Egyetértek a népi gyökerek ügyében. És jelzem az előbbi felsorolásomból kihagytam a spanyolokat legelőször Rodrigóra gondolva :o( Így utólag mondjuk a csehek és németek közé szúrnám be.

A másik téma ("Bloulez franciáknak érthetőbb Bartókja") sokkal nehezebb és izgalmasabb. Én efelöl pont tegnap Leonid Kogan Beethoven Hegedűverseny kapcsán gondolkodtam el, nem sok értékelhető eredménnyel mondjuk. :o)

Ha rendszerszemléletűen közelítünk, akkor nekem fixa ideám (már itt a blogon is írtam valahol), hogy kétféle megközelítés van interpretációknál.
- Zeneszerzői megértés + közvetítés felöli
- Előadói értelmezés felöli
Számomra egyik sem játszható ki a másik ellen, mindkettő lehet hiteles. Ennek ellenére vannak markáns disztingváló jellemzők; mondjuk ha olyan műről van szó, amikor személyesen úgy érezzük konkrét előadás esetében, hogy nincs más meghaladható előadása, annyira tökéletes az előadó megértése és a hallgató felé a mű közvetítése abban a konkrét esetben ("legjobb előadás").

Summa summárum, számomra a két eset más-más pálya, más-más versenyzőkkel és díjazottakkal.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.14. 19:33:00

Felraktam egyik kedvenc Dvorak zenerészletemet Vaclav Neumann vezényletével, a Cseh Filharmonikusok előadásában :)
www.youtube.com/watch?v=dbAIgwG8yVE

Cseh zene, cseh előadókkal :)))

Válasz erre

foeniculum 2010.09.14. 19:43:26

@tnsnames.ora: Ha már a spanyolokat említetted, talán Albenizre is igaz lehet az állítás... annyira tipikusan spanyol gyökereken alapszik az ő zenéje is, hogy biztosan ők értik a legjobban

Válasz erre

_romanista 2010.09.14. 21:45:30

@alföldimerlot: szeretettel üdvözlünk itt a blogon, szerintem a többiek nevében is bátran írhatom.
"És ezt elegendőnek és fontosnak érezted, hogy elmondjad? " - igen nagyon. ez jutott eszembe akkor, amikor először kitettem a FB-ra, és most is, pontosabban tegnap, amikor a téma a Sosztakovics bejegyzésnél felmerült.

Válasz erre

_romanista 2010.09.14. 21:47:32

@foeniculum: a VII., a VIII. nekem is nagy kedvencem. félve írom le, hogy a ez utóbbit jobban kedvelem, mint a IX-et.

Válasz erre

futura 2010.09.14. 23:51:57

Már tegnap óta morfondírozok ezen a témán, de magamat sem tudom meggyőzni a tételről, hogy nemzeti művet csak az adott nemzet előadói tudják hitelesen megszólaltatni.
Az a szép a zenében, hogy univerzális, az egyéntől függ mit fogad be belőle.
De az is igaz, és ez a XX. század zenéjére különösen vonatkozik,hogy a zeneszerző és az őt körülvevő társadalom ismerete nélkül, az interpretáló művész könnyen vakvágányra juthat.
A tegnapi hozzászólások Sosztakovics hegedűversenyének előadásairól, ezt jól mutatják.
Kogan előadásában, azon kívül hogy két zseniális művészt - előadó és szerző - élvezhetünk, ott van az egész szörnyű kor lenyomata. Egy mégis csak világhírű zeneszerző, egy győztes birodalom ünnepelt művésze, aki soha nem tudta, ez másnap is így lesz-e. Aki végig élte a több éves Leningrádi ostromot.Aki fiatal korában világpolgár akart lenni, élete végén a szláv testvériség nagy hívévé vált.
Nem tudom mindezeket szükséges-e ismerni Sosztakovics egy darabjának eljátszásához, de szívem azt súgja, Bartók Concerto-jához nem is érdemes hozzányúlni a két világháború közötti Magyarország levegőjének, Bartók emigrációjának ismerete nélkül.
Vagy mindez csak belemagyarázás?
Hmmm...

Válasz erre

futura 2010.09.15. 00:04:10

Gidon Kremer neve is felmerült, és az év végén nálunk koncertezik, ezért izelítőűl egy halálosan komoly felvétel tőle:

www.youtube.com/watch?v=d_LV6dWcFaw&feature=related

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.15. 00:36:56

Mind a Dvorak VIII/3 Vaclav Neumannal, mind a Gidon Kremer videó zseniális volt. Öröm volt megnézni őket, köszönet érte! :o)

@futura
Szerintem nincs szó "csak"-os kizárólagosságról, inkább csak relevánsan(?) kisebb vagy nagyobb valószínűségekről, a nemzeti művek nemzeti előadásainál. Ugyanakkor azért mindannyian érezzük, hogy érdemes a témán elgondolkodni (szerintem).

Sozstakovics esete viszont elvezet egy másik nehéz és kritikus témához, a mű és szerzőjének titkokkal teli kapcsolatához. Az alkotás mennyire áll meg pusztán csak magában? Mi kell a mű teljes élvezetéhez a felcsendülő hangokon kívül? Hogy viszonyul az alkotó (vagy előadó) esetleges gyarlósága a mű tökéletességéhez? És hasonló problematikák.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.15. 00:38:38

Ilyenkor is képes a blogmotor hozzászólást lenyelni? :o(

Válasz erre

_romanista 2010.09.15. 06:46:56

@futura: "de szívem azt súgja, Bartók Concerto-jához nem is érdemes hozzányúlni a két világháború közötti Magyarország levegőjének, Bartók emigrációjának ismerete nélkül.
Vagy mindez csak belemagyarázás?" szerintem nem belemagyarázás, mindenképpen ismerni kell.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 09:29:45

@_romanista:
Nem hiszem, hogy félve kéne leírni, hogy kedvencünk (nekem is) a VIII. szimfónia, a IX. tökéletessége ellenére... Más az, hogy a szakma, a hozzáértők mit ismernek el legjobbnak, és mit szeret az ember.
Sokat töprengtem már, hogy miért épp ez a kedvencem, mi fogott meg benne :)
Dvorak utolsó három szimfóniája kiemelkedő, és mindhárom másért. És a három közül valahogy épp a VIII. lóg ki a sorból (szvsz). Míg a másik kettő esetében a tételek összefüggnek egymással, a téma, az egész mű egységes, én úgy érzem, a VIII. tételei nem épülnek egymásra, nincs bennük sok közös. A kedvencem ezen belül is a legromantikusabb, legelbűvölőbb 3., amit felraktam. Volt olyan, hogy álló napon át csak ezt az egy zenét hallgattam :)
Nagyon szeretem még a másodikat is a hangszerszólóival.
Az utolsó tétellel barátkoztam meg legnehezebben. Pedig a 3. tétel legvégén felkészít a tempós, erőteljes utolsóra. Csak az andalító zene után mégis nehéz volt hirtelen felfrissülni, míg élő koncerten meg nem hallottam a művet, aholis teljesen más értelmet kapott az egész darab :)
Talán kevésbé érződik belőle a honvágy, játékosabb, kedvesebb a másik kettőnél. Vibrálóbb (eklektikusabb?)...

A VII. egységét is élő koncert alkalmával értettem meg legjobban.

Válasz erre

_romanista 2010.09.15. 09:34:45

@foeniculum: az a "baj", hogy dolgoznom kell, de este visszatérek.
egyetlen link: karajan & a IX., nekem nem tetszik, túl éles:
www.youtube.com/watch?v=ILEsEK-JkJI

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 09:49:49

@_romanista:
Ezért jó, hogy különbözőek vagyunk, különböző ízléssel... én nagyon szeretem ezt a felvételt Karajannal, talán épp az élessége és a lendülete miatt. Megvan itthon Neumannal, és Solti Györggyel is. Mára nem ígérem, de megpróbálom majd felrakni az előbbivel :)
(igény esetén akár mindkettőt)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 09:55:18

@foeniculum: Igen, most belehallgattam Neumannéba, sokkal lágyabb, mégis erőteljes, játékosabb, míg Karajannál inkább drámai ugyanez.
(nekem Karajannal az elején mindig a Cápa c. film jut eszembe)

Válasz erre

_romanista 2010.09.15. 09:57:52

@foeniculum: amikor megvettem ezt a Karajan CD-t és meghallgattam, az volt az érzésem, hogy ez Wagner...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 11:01:12

@_romanista: Csak felraktam :)
Nem szórakoztam a képekkel, így ment gyorsan:
www.youtube.com/watch?v=9il0gLyLTPo

(lehet, hogy kell idő a YT-nak, míg elérhetővé válik)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 11:02:24

@_romanista: Remélem fog tetszeni, azért ebben a felfogásban teljesen más :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.15. 11:29:53

Szegény Újvilág szimfóniának rengeteg szörnyű előadása van a világban (szvsz), pláne, hogy ennyire népszerű és ilyen sok felvétele elérhető.

Én három felvételt szeretek belőle és hallgatok, ha előkerül, nagyjából egyformán. Neumannét, Karajanét és a magyarok közül Medveczky Ádámét, amivel egyébként második lett az első(?) karmesterversenyen 1973 környékén, a számomra rettenetes Kobajashi Ken-Ichiro mögött.

A VII, VIII-ban én még nem találtam Neumann szenzációs felvételeit legalább megközelítő jót. Leginkább talán még Rostropovichét kedvelem (Londoni Szimfónikusok élén), de azt is hiányosnak érzem.

Válasz erre

_romanista 2010.09.15. 11:43:56

@tnsnames.ora: @foeniculum: bedobok még valamit: van nekem egy Kubelik Dvorak összkiadásom - az összes Dvorak szimfónia. és érdekes, valamiért nem igazán tetszett / tetszik, magam sem tudnám megmondani, hogy miért...
de amit foeniculum feltöltött, az nagyon jó. ez lesz a FB-on a következő...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 13:08:34

@tnsnames.ora:
Én VII. szimfóniában szerettem Neville Marrinerét is, anno a Mezzo csatornán adták (sajnos már nincs Mezzonk)képileg is nagyon szépen megkomponált előadásnak tartottam. Talán fenn van YT-on is.

VIII.-ra a YouTube-on találtam, bevallom általam eddig nem ismert Basil Cameron vezényletével készült felvételt, ami még elnyerte a tetszésemet :)
www.youtube.com/watch?v=uYCbWxAatvQ

Megemlíteném, ezt a szerencsétlen tételt már hallottam olyan felfogásban is, mint ha induló lenne... az szörnyű volt :)

@_romanista:
Nem ismerem Kubelikkel, de ránéztem YT-on van fenn, majd meghallgatom :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.15. 22:38:30

Híres teljes Dvorak szimfónia-sorozata van a magyar származású Kertész Istvánnak, a Londoni Szimfónikusokkal, ha jól tévedek. Emlékeim szerint nem hallottam sose, bár mindig is kiváncsi lettem volna rá.

Kubelik-sorozat ugye azért fontos, mert ő is cseh karmester (még ha a szimfónia-sorozatát a Berlini Filharmonikusokkal vette is fel, akik azért elég jó zenekar). A IX-je szerintem kifejezetten egészséges, komoly drámai töltettel. Másutt több helyen is elég lassú tempót diktál, ami előnyös tud lenni a hajszás felvételekkel szemben, de néha túlságosan lassút. Maguk a felvételek hangtechnikailag kifejezetten jól sikerültek az én fülemnek.

Witold Rowicki szimpatikus lengyel karmester is feljátszotta lemezre a teljes Dvorak szimfónia-sorozatot. Vannak benne nagyon jó és forró pillanatok, de van egy-két kevésbé sikerült megoldás is bennük.

Széll Györggyel is elérhető a három kései szimfónia. Ezek is erősen a hallgatható kategóriába tartoznak.

Giulini kései szimfóniás felvételei egyértelműen a rossz példák. Na ő kvázi semmit nem ért Dvorakból, szerintem.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.15. 22:39:38

Azt a Marrineres Dvorak-videót szívesen megnézném pedig. :o)

Válasz erre

futura 2010.09.15. 23:28:45

Elnézést, egy kicsit másról:

Nagyon jó minőségben, követhetjük a Berlini Filharmónikusok programját, és élőben nézhetjük koncertjeit, ill. konzervben is. (Naná, hogy ezért már fizetni kell)

www.digitalconcerthall.com/

Ha valaki tud ilyet más zenekarral, ne fosszon meg az info-tól.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 23:36:01

@tnsnames.ora:
Kicsit elbizonytalanodtam... lehet, hogy Dvorak VIII. szimfóniája volt, de azt sem találtam a YT-on, pedig úgy emlékeztem anno fenn volt. Lehet, azt is leszedték :(

Válasz erre

foeniculum 2010.09.15. 23:42:14

@futura:
www.medici.tv/

Bár, mivel sajnos nem tudok angolul (és máshogy sem) nem tudom pontosan itt mit lehet nézni, és hogyan.... de érdemes rápillantani :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.16. 09:30:05

Na pótoltam Kertész Istvánnal legalább a Dvorak 8,9.szimfónia meghallgatását. Nagyon pazar felvételek. Azért a 8.utolsó tételében volt egy pont ami nem tetszett, amikor nagyon 'kiüresedett' ott a zenekari hangzás, ahol az én fülem nagyon nem kívánta volna.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 14:06:30

@tnsnames.ora: én pedig találtam egyet Toscaninivel.
El nem tudom képzelni milyen lehet az öreg pergős stílusában...
Majd jelzek, ha sikerül meghallgatrnom

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 14:07:51

@foeniculum: mármint Dvorak 9. szimfóniát.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 15:25:55

@_romanista:
Ha a IX. szimfónia Karajannal Wagner, akkor Toscaninivel Verdi (telis-tele túlzásokkal)... :)))

Már csak az érdekesség kedvéért is felrakom majd

Válasz erre

_romanista 2010.09.16. 15:27:29

@foeniculum: köszi, azt nagyon meghallgatnám...

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.16. 16:12:12

>>>>>
Ha a IX. szimfónia Karajannal Wagner, akkor Toscaninivel Verdi (telis-tele túlzásokkal)... :)))
>>>>>

WoW! Micsoda analógiák, sőt egyenletek?! Csak ámulok és bámulok. :o)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 17:12:29

@_romanista:
Megpróbáltam, de sajnos nem tudja értelmezni a WMM (windows media maker).... úgyhogy nem tudom fölrakni :(

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 19:57:56

Nagy kínlódások árán végül sikerült:
www.youtube.com/watch?v=P9tEr_z6sWU

Válasz erre

_romanista 2010.09.16. 20:14:33

@foeniculum: de igen, Neked szól. szóval, Verdi: találó. aztán az jutott eszembe, hogy filmzene cowboyokkal a prérin. nagyon fáradt vagyok...

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.16. 20:19:29

Na így szól egy vérbeli olasz keze alatt az Új világ szimfónia. Érdekes értelmezés. ;)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.16. 20:42:36

@_romanista: Jó pihenést! :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 00:32:37

Megnéztem itthon, Muti járt Magyarországon (1973-ban), édesapám is írt róla zenekritikát. Méghozzá (1) nagggggggyon hosszút (2) nem túl hízelgőt.

És ha már a poszt címében ő van kiemelve, akkor megemlítem, hogy én ugyan nem sok felvételét ismerem neki, de Vivaldi közismert Gloriája abszolút referencia vele (nálam). No és persze olaszként olasz szerző darabját vezényli tökéletesen. ;)

És, hogy legyen ellenpont is. ;)

A híres Gyerekszimfóniát, Zenés szánkózást mint német zeneműveket, a németek nem bírták rendesen hanglemezre felívelni. Én legalábbis nem szeretem, amihez hozzá lehetett jutni tőlük.

Az mind semmi, de pár órája tudom, hogy a Gyerekszimfóniát nem is Leopold Mozart írta, hanem egy Edmund Angerer nevű tán bencés pap. Ráadásul egészen más címmel.

Felraktam a szerintem legjobb felvételét a két említett műnek. A Gyerekszimfóniát sikerült kottásan, úgy, hogy a kotta és a zene egyáltalán nem passzolt a harmadik tételnél, úgyhogy teljesen át kellett szabnom-varrnom némi küzdelem árán.

Leopold Mozart - Musikalische Schlittenfahrt
www.youtube.com/watch?v=PWrGSJ68UD4

Leopold Mozart: Kindersinfonie
Edmund Angerer OSB: Berchtoldsgaden Musick
www.youtube.com/watch?v=DT8ApTLBIkg

Kellemes hallgatást! :o)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.17. 08:32:48

@tnsnames.ora:
Remek felvételek! Köszönöm. Csak nem vagy gondolatolvasó?!
Nagy kedvencem a Gyerekszimfónia, de még én sem találtam olyan felvételt belőle, ami elnyerte volna a tetszésem, ez viszont tökéletesen hangzik, épp, mint elképzelném.
És itt még annak is érdemes a kottát figyelni, aki amúgy nem tudja olvasni, mert izgalmas dolog látni, hogy a különféle zajkeltő eszközöket hol, hogyan jelzi :)))

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 17:50:48

"Orosz az oroszt" témában, ma jutott eszembe, Rachmaninov tán leghíresebb etüdje, az Op.23 No.5-s g-moll -> Emil Gilels játssza egy koncerten, elképesztően nagyszerűen és hozzá fantasztikusan (jó minőségben) fotografálva. Én is innen az indexről (komolyzenés topik) hallottam róla, azóta ez a referencia nálam erre. :o)

"Kötelező" megnézni, rövid, velős, koncentrált, drámai, felemelő és szívbemarkoló. "Csak" 1.2 millióan látták már, sokezer like-kal.

Gilels plays Rachmaninoff Prelude Op. 23 No. 5
www.youtube.com/watch?v=VXU7I_Yyi2Y

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 18:06:47

Ehhez a darabhoz egyébként egy egyszerre megható és megrázó élményem is kötődik. Mint egyik legjobb féléves átlagot elérő főiskolás hallgató, 1984-ben három hét orosz nyári szakmai gyakorlatra mehettem nyolcadmagammal (Moszkva, Leningrád). A szállás, ahol laktunk volt egy idős őszhajú portás (!), valamiért kiszúrt engem (valószínűleg azért, mert tizesével vásároltam a Melodia-lemezeket, alig bírtam hazahozni őket) és elvitt a hotel nagytermében lévő jó állapotú zongorájához és személyesen nekem eljátszotta ezt a fenti g-moll prelüdöt. Fantasztikus egyúttal maradandó élmény volt.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 18:55:38

A két Leopold Mozart könnyedség után felíveltem a Youtube-ra egy harmadik vidámságot, a fiú Wolfgang egy késői K522-es jegyzékszámú nagyon híres "falusi muzsikusos" zenei tréfáját, két videóban, kottásan.

A közhiedelemmel ellentétben, Mozart nem a mezei szántóvető ember hangszeres tudásának hiányosságain poénkodott elsősorban, hanem kortárs zeneszerzők dagályos semmitmondó ám jólfizető kompozicióit figurázta ki.

Persze a legkönnyebben érthető geg a második és negyedik tétel hamis kürtjei, mégis mind a négy tétel telis-tele van finomabbnál finomabb utalásokkal, olyan csapdákra, amikbe zeneszerzők oly könnyen bele tudnak esni. Erre azért lehet következtetni a művet lezáró utolsó taktusok révén is, ahol a negyedik tétel bájoska főtémáját brutális és fortissimós három akkord zárja.

Sajnos én is a poénoknak csak a töredékét értem, noha persze rendkívül élvezetes az egész mű minden hangja. Talán az illesztett kotta azért segít a tanulmányozásban.

Mozart: A Musical Joke K522
www.youtube.com/watch?v=ngjLcskRHjo
www.youtube.com/watch?v=C74y95NbwEw

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 18:58:23

Ja és hogy miért ide a Mutis blogposztba került ez a zene tréfa is? Mert ezt is magyarok játsszák a legötletesebben, legpoentírozottabban (Liszt Ferenc Kamarazenekar). Egyébként bocsánat, de agyonszeretett régi rossz lemezről digiztem be.

Válasz erre

buckoka 2010.09.17. 21:14:00

A K522-nek egyetlen nagy hibája van: Akinek szólt, az nem értette :). Meg aki nem érti a viccet vagy eleve ellenszenves neki Mozart, akkor ez a darab nem fogja megkedveltetni vele a szerzőt.

Az utolsó három akkordhoz meg nagyon sokat kellett inni.

A konkrét mondanivalóját én sem nagyon tudom megérteni, mivel se képzett zenész, se Mozart nem vagyok. Annyi lejött, hogy rengeteg benne a brutálisan és teljesen ütemtelenül, előzmény nélkül "becsapódó" forte. Szinteminden zárlatban, ill. visszatérésnél megtalálhatóak kisebb-nagyobb zeneszerzési "hibák". Meg van benne egy érdekes fúgatéma-kezdemény (ha jól tévedek, Mozart ismererte Bach és Vivaldi egyes műveit, de akkoriban kortárs zenét játszottak leginkább)a negyedik tételben, amiben megjelennek érdekes barokk motívumok. A harmadik tételben lévő kadencia pedig erősen a megmosolyogtató kategóriába tartozik szerencsére :).

Szerintem még a témág átmenet nélküli összevisszasága is a humor részét képezi. Pl. a második tételben a dal segnonál van egy olyan szintű stílusváltás szinte szünet nélkül, hogy majd kilöki szegény zenészeket a helyükről.

Ahhoz, hogy minden apró humoros dolgot következetesen észrevegyünk, vagy Mozartnak kellett volna születnünk, vagy annyira figyelni rá, hogy egyszerűen már az élvezet rovására megy.

Konklúzió: Tetszik :)

Válasz erre

_romanista 2010.09.17. 21:15:42

@tnsnames.ora: Rachmanyinov: ezt találtam, egy jóval gyorsabb előadás: www.youtube.com/watch?v=4QB7ugJnHgs

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 21:47:21

@_romanista:

Lisitsa külön történet! :o) ->
először is nő,
másodszor orosz (Rachmaninov)
harmadszor nem akármilyen technikája van
negyedszer Bösendorferen játszik, ami nálam nyerő stratégia :o) (A cég reklámarca is tudtommal)

Nagyon szeretem vele a Chopin-etüdök többségét, amiről zenei dvd-t adott ki, és személyesen rakta fel a Youtube-ra HQ minőségben is. Beethoven Apassionatáját is pompásan játssza. Aztán egyszer meghallottam vele a Hammerklavier szonátát (szintén fennvan), na az kiábrándító volt. Majdnem olyan rosszul játssza mint Brendel, ami nálam a negatív csúcsok csúcsa.

Ez a Rachmaninov ABA formájú prelüd A része elviseli szerintem ezt a gyorsabb tempót is, jól is áll neki, szépen is szól a HQ-videóban. A középrésszel sincsenek bajok, na de az A rész visszatérése az szerintem helytelen így.

Amúgy Lisitsa és mint Gilels ráadásként adta elő a darabot. :o) Gilelsnél figyeltétek, a szinpadon mögötte is ültek hallgatók. Meg volt azon a koncerten is pár tüdőbeteg köhögő (jut eszembe de jól poentírozta a jelenséget Danny Kaye zseniális koncertjén).

@Buckoka!
Gratulálok, remek hozzászólás, nekem sok újat mondtál, és amit tudtam kontrollálni avval egyet is értek.

Én gyarló ember vagyok, és nagyon szeretem mindig is tudni, meg gyönyörűséget lelni minden egyes poénban - szóval nekem tuti nem megy az élvezet rovására a vonaktozó információk. Sőt! :o)). After Cryingban Pejtsik Peti nagy viccmester elképesztő poénokat meg rejtvényeket rejt el hangszereléseiben, műveiben, improvizációiban. Olykor olyan ravaszul, hogy amire esetleg rájöhetnék, még arra sem jövök rá. Ilyen volt például legutolsó megjelent Show c lemezükön a Dvorak Újvilág szimfónia III.tételének főtémája nagyon megvadítva.

Válasz erre

buckoka 2010.09.17. 22:37:56

@tnsnames.ora:
Én nem mondam semmit, csak a véleményemet, biztos a fele sem igaz abból amit leírtam, és még legalább 10x annyi dolog van, amit nem vettem észre, és nem is fogok soha.

Az Újvilág szimfónia 3. t. főtéma az a tiririttü türürüttu ta ti tararam? :) (csak a vicc kedvéért)?

Tényleg, egy kis off, ismert témákat ilyen módon leírni és megfejteni milyen nagy poén lenne!

Tegnap jöttem rá, hogy mekkora különbség van egy élő előadás és egy HQ felvétel között is. Ugyanis volt szerencsém "elzarándokolni" Budapestre Perényi Miklós és a Budapest Vonósok estjére. Nem tudom, hogy a hangulat és a környezet miatt, vagy a technika ilyen szintű lemaradásának köszönhetően hallatszik élőben minden sokkal jobban.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 22:47:10

Na felraktam a Gilels-es Rachmanyinov Op.23 No.5-ös g-moll prelude-t, kottásan.

Meg 1965-ből az általam kedvelt német Siegfried Stöckigt zongoristával a másik híres prelude-t, az Op.3 No.2-es cisz-mollt, szintén kottásan.

Ezt egyenesen két verzióban: eredeti zongorás, illetve zongora+zenekarra, kvázi zongoraversenyenek átírt változatban.

Gimnazistaként nagyon szerettem mindkettőt és sokat hallgattam őket. Sőt egyszer bevittem magyar órára, és a magyar tanárnőnknek is tetszett (aki viszont nekem nem tetszett)

Lehet összehasonlítgatni, milyen ha orosz vagy nem orosz játszik Rachmanyinovot. :o)

Rachmaninoff: Prelude in g, Op.23 No.5 - Emil Gilels
www.youtube.com/watch?v=mZnZGtCLCQU

Rachmaninoff: Prelude in c sharp, Op.3 No.2 - Siegfried Stöckigt
www.youtube.com/watch?v=MuLi5BI9kHA

Rachmaninoff: Prelude in c sharp for Piano & Orchestra Op.3 No.2
www.youtube.com/watch?v=CZzVzcKD6_0

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 22:48:47

Igen, élő koncertnek külön varázsa van, sose lehet visszaadni, technikával. Teljesen más minden. Szerintem nem is szabad élő interpretációt összehasonlítani konzervessel.

Válasz erre

KrizsiL 2010.09.17. 23:07:56

Pár éve a Mezzön futottam bele Csajkovszkij születésének 150. évfordulóján rendezett gála koncertbe. Egy igazán monumentális, igazán oroszos 1812 nyitányt láthattam:
www.youtube.com/watch?v=DX3hs-vDO-M&p=52116AC3BA420752&playnext=1&index=26
www.youtube.com/watch?v=qTic1uOiMPg&feature=related
A DVD-re sajnos még nem tudtam szert tenni.

Válasz erre

KrizsiL 2010.09.17. 23:19:10

Az, hogy a zene az ember előtt születik meg "real time", az egy utolérhetetlen varázslat. Viszont a konzervek elkényeztetnek bennünket. Olyan nagyszerű előadásokat hallgathatunk nap mint nap, hogy bizony ez a varázslat nem mindig tudja feledtetni a hiányosságokat.
Perényivel és a Budapest Vonósokkal nincs kétségem, hogy ez nem így történt :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.17. 23:39:16

@KrizsiL:
Na például ez is ok, amiért nem szabad az élő és hanglemezfelvételt összehasonlítani. :o)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 09:52:57

@tnsnames.ora:
És milyen jó, amikor a zeneszerző előadóművész is egyben, és el tudja játszani a saját darabját, és még felvétel is készül róla, mert így mi is meg tudjuk hallgatni az ő értelmezésében:

Rachmaninoff: Prelude in c sharp, Op.3 No.2
www.youtube.com/watch?v=mXGSfJn3nKQ
Rahmanyinov előadásában! :)

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.18. 10:16:24

Szerző, aki hangfelvételen mutatja be saját művét.
Ez egy nagyon jó topik! Micsoda képzeletszárnyalás... :o)

Akik nekem eszembejutnak így hirtelen Rachmaninovon felül, olyanok akik jelentős felvételeket hagytak hátra saját műveikből:

- Bartók Béla
- Richard Strauss
- Igor Sztravinszkij

Lehet folytatni a sort! :o)

Rachmaninov linkelt előadása, mondjuk így 'érdekes'. ;)

Azt azért szerintem nem szabad elfelejteni, hogy bár a szerzőnél jobban kevesen tudhatják mi van a darabban (bár persze fel lehet fedezni érdekes további addicionális pluszokat, még ha könnyedén lehet is Arany János "Gondolta a fene" kiszólására asszociálni).

De a lényeg, hogy az csak egy dolog mi van a darabban, a másik, hogy azt meg is kell mutatni. És mégha perfekt is a szerző a darabjában, előadóként már ő is lehet gyarló.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 11:37:41

@tnsnames.ora:
Anno egyik legnagyobb kedvencem volt Gershwin Rapsody in Blue c. műve (azért nem 'Kékrapszódia' mert anno azt olvastam, hogy a blue itt nem kéket jelent, hanem egy hangulatot, ami nem fordítható)
ugye Bernstein híres előadásában. Majd a rádió valamikor a - 80-as években volt - leadta a szerző saját tolmácsolásában, és én izgalommal vártam a műsort. És óriásit csalódtam... Azt hittem, hogy nem jó fordulatszámmal tették fel a lemezt a stúdióban :))))

Azóta érzékelem, hogy Bernstein valóban eleve a lassúbb előadók közé tartozik a művet illetően, de Gershwin teljesen más felfogás, és túl gyors is. A szerző jóval jazz-esebben adja elő, más hangszerekre támasztva a hangsúlyt.

Gershwin saját előadása:

www.youtube.com/watch?v=1U40xBSz6Dc&feature=related

Bernsteinnel:(részlet)
www.youtube.com/watch?v=8nUyA4tfpyI&feature=related

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 11:46:11

@tnsnames.ora: és ne feledkezzünk meg Hacsaturjánról sem....

Válasz erre

buckoka 2010.09.18. 13:39:39

A Rhapsody in blue-ról van egy érdekes emlékem. Úgy egy éve játszották a Salgotarjáni Szimfonikusok a Népek Zenéje sorozat amerikai Estje keretében. A karmester úgy 5 percig ecsetelgette a blue szónak a jelentését, ami önmagával folytatott vitává teljesedett ki. A végén arra jutott, hogy hagyjuk a fenébe az egész hülyeséget, legyen ez csak Kék rapszódia :).

Egyébként nektek is le van vágva a blog bal oldala?

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.18. 14:57:00

@foeniculum:
Hacsaturján? Hogy neked mekkora igazságod van! És mekkora szégyen hogy kihagytam a listámból. Olyan szerzői lemezei vannak, amiket alig-alig lehet talán megközelíteni/meghaladni, ha egyaltalán ez lehetséges.

A Gershwin meg nagyszerű példa arra, hogy a szerző nincs behozhatatlan előnyben a többi előadóval szemben. Kék rapszódiát csak ő tudott írni, de a darab nagyszerűségét rengetegen érzékelték, előadók, befogadó hallgatók.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.18. 14:59:43

@buckoka:
Jó sztori. :o) Egyébként tényleg egy hangulat miért is ne lehetne kék.

Hogyan lenne levágva a blog baloldala, én nem látok semmi anomáliát?!

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:05:48

@buckoka:
Igen, ez valóban jó :)))
Én anno az említett Bernstein lemez hátoldalán olvastam.
Igen, amúgy azon elgondolkodtam már én is hogy a kék akár hangulatot is sugallhat, és bármely más szín is természetesen ennek analógiájaként :)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:06:22

@buckoka: Ja, és nálam normális a kép...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:19:55

@buckoka: A Perényi koncerteről szóló plakátot a múlt héten láttam meg, és fájt a szívem érte.... de lemaradtam.
Szerintem nézz ki valami jó koncertet a MŰPÁ-ban, ott aztán valóban "szól" minden zene! :)))

Nem tudom egyelőre, nem láttam, hallottam még, hogy lesze-e ismét "maraton", de az pl. egy nagyon jó, egészanpos program, élvezet, és még árban is nagyon olcsó.

Válasz erre

_romanista 2010.09.18. 15:25:07

@foeniculum: lesz Chopin maraton Bogányival - két nap, eljátsza az összes szóló zongorára írt művet. horror: két nap szinte megállás nélkül...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:33:19

@_romanista: igen tudok róla, és gondolkodtam is, csak nem tudom elképzelni, hogy folyamatosan tud olyan szinten koncentrálni, két álló napon keresztül, majdhogy pihenés nélkül, hogy a koncertnek "élvezeti értéke" is legyen, és ne csak a bravúr szintet érje el... :)

Válasz erre

_romanista 2010.09.18. 15:39:28

@foeniculum: nekem nincsen jó érzésem ezzel kapcsolatban. a Kocsis-féle kilenc Beethoven szimfónia ötlete sem tetszett, nem is mentem el rá...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:53:09

ez is letűnt...

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 15:54:18

@_romanista: és nem is volt igazán jó. A Duna tv leadta, karácsony táján... kivétel a IX. azt más előadásban adták.

Válasz erre

foeniculum 2010.09.18. 16:33:54

@tnsnames.ora:
Meghallgattam a fölrakott videóidat. Bár lájkoltam a zenekari változatos prelüdöt is, számomra kevésbé meggyőző, kevésbé drámai így előadva, mint egyszerűen csak zongorán... úgy érzem nem hozzáad, inkább elvesz belőle...

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.19. 09:16:48

Két naprakészre frissített lista (megosztott helyekkel is fűszerezve):

I.Szerző játssza saját müveit téma

1.Aram Hacsaturján
1.Bartók Béla
2.Richard Strauss
3.Benjamin Briten
4.Igor Sztravinszkij
5.Szergej Rachmanyinov

II.Dvorak kései szimfóniák elődásai személyem szubjektív fontossági sorrendjében:

1.Vaclav Neumann
2.Raphael Kubelik
2.Karajan (csak a 9-et ismerem vele, de az jelentős)
2.Medveczky Ádám(csak a 9-et ismerem vele, de az jelentős)
3.John Barbirolli
3.Kertész István
4.Széll György
5.Witold Rowicki
.
.
.
99999.Carlo Maria Giulini

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.19. 09:17:29

Jajjjjjjjjjjjjj! Brit(t)en akart volna lenni.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.20. 19:21:56

Nem akármilyen csemegébe botlottam. Nekem új volt, nem tudom ismeritek-e. Diákoknak énekórára lehetne demóra meg rejtvénynek bevinni annyira perfekt.

de.wikipedia.org/wiki/Karl_Hermann_Pillney

Karl Hermann Pillney: Eskapaden eines Gassenhauers, 1968
Parodistische Variationen Für Hörer Mit Sinn Für Musikalische Eulenspiegeleien

Ezt egy németes biztos le tudja fordítani.
A címről elképzelésem sincs mi lehet, még memórizálni is nehéz. :o)
Alcím: Parodisztikus variációk a zenei - sasszem mintára - bagolyhallással? rendelkező hallgatóknak?

Ez egy osztrák pianista éppenhogy fennmaradt egyetlen(?) műve. Eredetileg zongorára (két/négykézre) íródott de van átirat. Arról szól a kb. 25 perces, hogy egy német népdalra hogyan komponálnának neves zeneszerzők.

Én konkréten az első Bach-variációnál majdnem elaléltam a gyönyörűségtől. A zenei paródia olimpuszi csúcsait ostromolja értékelésemben. Annyira tetszik, hogy rendesen szerettem volna megcsinálni kottásan, nem olyan vérszegényen, ahogy a YT-n megtalálható. De se a komplett darab, se a kotta nem beszerezhető hozzá könnyen.

PS: Ha esetleg valaki tud segíteni a darab és kotta beszerzésébe és vállalható a költsége, abba szívesen beszállok és persze megcsinálom rendesen a videót.

Két videón van fenn töredésékesen a Youtube-on

www.youtube.com/watch?v=iHbH7W-JZhU
1.video 00:00 Téma: Was Machst Du Mit Dem Knie, Lieber Hans - német népdal
1.video 00:48 01-Bach stílusú variáció
1.video 02:27 02-Mozart stílusú variáció
1.video 04:08 03-Schubert stílusú variáció
1.video 05:49 04-Rossini stílusú variáció

www.youtube.com/watch?v=Zz4I-Jafojs
2.video 00:00 05-Verdi stílusú variáció
2.video 01:56 06-Puccini stílusú variáció
NINCS MEG 07-Reger stílusú variáció
NINCS MEG 08-Strauss stílusú variáció
NINCS MEG 09-Schönberg stílusú variáció
2.video 04:15 10-Liszt stílusú variáció

Válasz erre

buckoka 2010.09.20. 21:46:21

www.stretta-music.com/en/noten/tasteninstrumente/klavier/klavier-4-haendig-und-mehr/mixed-collections/pillney-eskapaden-eines-gassenhauers-no-285257.html

Ezt találtam, ahol megvan mind a 10 variáció, de lehet, hogy ez 2 példány és azért kerül ennyibe... Ráadásul a posta sem kevés.

Az ének órás dolgot kifejtenéd egy picit?

Válasz erre

buckoka 2010.09.20. 22:01:41

www.sheetmusicplus.com/title/2660812

Ez van még, de a másik valamiért kétszer annyi lapos... Nem vagyok otthon a zongorakottákban, úgyhogy megkérdezném, hogy miért. Esetleg az egyik kétzongorás? Vagy csak máshogy van lekottázva?

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.20. 22:20:17

@buckoka
Köszi ezeket láttam.
Jól látod, az a különbség köztük, hogy az egyik kétkezes a másik négykezes zongora. Az utóbbinál viszont valóban kétszer annyi kotta kell kétszer annyi embernek. Egy vonósnégyes kotta is azért drágább egy zongorakottánál, mert 4 szólamnak kell kottát biztosítani + esetleg partitúra.
Ma rákérdeztem a Rózsavölgyi zeneműboltban. Egyszer volt kapható 8.000 forint volt a kotta annó.
Viszont ezekben a külföldi vásárlásokban több minden gátol (de ez hosszú és nem idevaló téma).

Énekórán egyrészt ha van bármiféle zenehallgatás (régen volt), akkor azt érdemes derűs alapokra helyezni, mint a kakaókoncerteknél is szokás. Nem csak benyomni a start gombot egy 45 perces szimfóniára.
Másrészt kiváló rejtvény ez a parodia hiszen felismerhető eredeti művekbe komponálta bele a szerző a német népdalt. Bachnál, Mozartnál, Rossininél, Verdinél, Lisztnél nagyon könnyű a megfejtés.

Válasz erre

buckoka 2010.09.21. 20:49:38

Ha most a saját osztályomra gondolok, még a középkori meg a XXI. századi darabok (pl. az általad is linkelt és emlegetett After Crying-darabok) megkülönböztetése is gondot okozna sokaknak -ez lehet, hogy túlzó, de csak a szemléltetés végett...-. A pályakezdő, várandós, gyengécske hangú, és a tanításhoz, fegyelmezéshez nem nagyon értő tanárnőnk érdekes módon nem tud kordában tartani 33 15-16 éves embert, akinek a 3/4-ét nem érdekli az anyag, a maradék negyed meg már tanulta, mert zeneiskolás, korábban odafigyelt, etc, etc... Zenehallgatásnál még viszonylag jónak mondható technika (2db 3 hangszórós hangfal, CD-lejátszóhoz kötve) csutkára véve sem tudja elnyomni a "kissé" erős alapzajt. Persze meg nem bukik senki, mert tanárnő olyan jószívű, meg hát biztosan kirúgnák, ha megbuktatna valakit... (Na jó, ez már elég összeesküvés-elmélet lett, de városkánkban elég nagy a gimnáziumok közti rivalizálás, és az hogy mutatna már, hogy a fél iskola pikk-pakk megbukik énekből... Ez természetesen a csúnya, rossz, gonosz tanárnő miatt lenne, aki képes egy ilyen "minekvanez" tantárgyból, mint az ének, dolgozatot iratni... (csak kis mértékben igaz))

Nekem semmi bajom a 45 perces szimfóniákkal, akármit meghallgatnék, és jól érezném magam, ha nem azzal kéne foglalkoznom, hogy kikerüljem a fejem felett repkedő krétadarabokat (szintén túlzás... szerencsére.)

Válasz erre

foeniculum 2010.09.21. 21:41:06

@buckoka:
Bár amit itt felvetettél téma, egyáltalán nem idevág már... ez egy nagyon komoly probléma azt hiszem, nem csak a ti iskolátokban
(pontosabban te több problémát is felvetettél itt az előbb :)))
Amire gondolok az a "jó pedagógus-rossz pedagógus" témakör.
Szerintem az IGAZI pedagógus, lehet kicsi, törékeny akár, fel kell tudja kelteni az érdeklődését annak a 33 fiatalnak. Nem fegyelmezéssel, nem kiabálással, vagy intővel. Egyszerűen meg kell keresni azt a formát, ami érdekli a gyerekeket. Zenében pedig talán még egyszerűbb, hiszen az mindenkihez szól. És ha ráadásul fiatal a tanárnő, kiindulhat akár abból, amit a te korosztályod szeret általában....

De amit mondani akartam, hogy egy pedagógus attól válik pedagógussá, hogy tud tanítani, és valóban nem a megbuktatás kell, hogy cél legyen, annak semmi értelme, hanem egy olyan tantárgy esetében, amiről azt mondod, nem tartják fontosnak, akkor annyit tegyen meg, hogy érdekessé tegye, hogy a tanulóknak kedvük legyen az órájára menni, és odafigyelni. Mára sajnos egyre kevesebb a valódi pedagógus, én úgy vélem. Amit leírtál nem egyedi eset, és nem csak az ének-zene oktatásról szól :(

És a legfontosabb, hogy nem feltétlen csak a diákokban kell keresni a hibát, és rájuk fogni, hogy fegyelmezhetetlenek....

[Emlékszem, amikor én jártam középiskolába (80-as évek) is azt mondták a tanárok, hogy sokkal rosszabbak, gyengébb képességűek vagyunk, mint az elődeink. "Bezzeg-effektus" Aztán az első osztálytalálkozón már visszasírták, a jó képességünket, és a hozzáállásunkat :)))]

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.21. 21:53:00

@buckoka:

Ez az énekóra-téma egy örök probléma. Az időmben is sok gond volt vele, noha nekem azért sikerült pozitív élményeket is szereznem.
Ké releváns élmény jut eszembe általános iskolából:
(1) Amikor először hallottam a Sors-szimfónia első tételét, és az én kérésemre mégegyszer elindult a lemez.
(2) Hetedikben nem voltam sem jó átlagú, sem jó tanulónak elkönyvelve, miközben több lány is kitűnő bizonyítványokat produkált. Mégis emlékszem egy énekdolgozatra, ahol egyetlen ötös került kiosztásra, és azt én kaptam. Sajnos a kérdésekre már nem emlékszem, csak arra, hogy egy nagyszerű, fiatal talpraesett szigorú tanárnénink volt.
A gimiben is sikerült meglepnem az énektanár nénit egy Beethoven-zongorszonáta téma körüli dolgozattal, azt fel is kellett olvasnom.

A zenéhez - azoknak, akik nem tanulják azt, tehát amilyen én is voltam - kétféle módon lehet közelíteni:
- verbális útmutatóval és zenehallgatással
- énekléssel (mint legolcsóbb zenélési metódussal)

Éneklés, meg Kodály-módszer: ebben én nem látok tisztán laikusként. Tény, hogy iskolásként kifejezetten nem szerettem énekelni, később meg nagyon is (csak nem tudtam).

Másfelöl Vedres Csaba például mindig hangsúlyozza, hogy milyen nagyszerű zenei élet volt az ő iskolájában is, meg úgy általában is amikor iskoláskorban volt (ő is 1964-es, tehát abszolút kortársak vagyunk, neki volt gimiben olyan osztálytársa, aki nekem általánosban volt az). Nem kis részben köszönheti ennek, hogy zongorista-zeneszerző lett. Árnyalás során persze sok további történet kerülhet felszínre.

Ami a verbalitást meg zenehallgatást illeti, én azt gondolom szükség van rá, mert pusztán énekléssel nem lehet Bach, Mozart világába behatolni. Ez utóbbit is tanulni kell vagy ösztönösen, ha valaki elég tehetséges hozzá, vagy valamiféle útmutatással.

A zenei memória (ami a zene-felismeréshez is kell) szintén teljesen másképp működik, mint a verbális memória, így ott is kellhet edzés. Én egyébként az említett rejtvényes - nem felelős+jegyadásos - módikat mindig is jobban pártoltam, mert hatékonyabbnk gondoltam őket.

Egy jó kompromisszumnak tartom a magam részéről itt a blogon is már említett "kakaó-koncerteket" (amilyenre én speciel csak felnőttként jutottam el). Ott professzionális körülmények között lehet élményhez jutni. Ott már komoly teljesítmény kellhet ahhoz, hogy valaki ellent tudjon állni a muzsika szépségének meg csábításának.

Lehet, hogy mára már tragikus a helyzet az iskolai énekórák témájában, mint az élet sok területén is. Az biztos, hogy kicsi odafigyeléssel, elhanyagolható költséggel, hozzá egy jobb világban lehetne eredményeket elérni, ehhez egyáltalán nem kellene szükségesnek lennie csodának. Illetve megfordítva: zene nélkül 'maradandó károsodásra' van ítélve az ember, az én véleményem szerint.

Válasz erre

buckoka 2010.09.22. 20:25:45

Igazából egy dolgot nem értek, hogy miért létezik a kötelező, iskolai szinten történő hangversenyre járás. Legfőbb érveim ellene:

-Igaz, hogy ki kell fizetni (nálunk) 1000 Ft-ot, ami nem vágja földhöz a családi kasszát, de olyan dologért fizetni, ami az emebrt nem érdekli, csak rátukmáják, hogy a nevesincs zenekaroknak, társulatoknak legyen közönsége (gyakorlatilag tömegnek megyünk el, ráadásul még mi fizetünk érte) -ez nálunk sajnos jellemző-, és ezzel ellene fordítunk szinte mindenkit az egésznek.

-Az előadások többsége (mondjuk 90%-a) színvonaltalan, egy alkalommal a magukkal hozott (!) konferansz pl. a K522-nél azt bizonygatta, hogy milyen nehéz a kürtön direkt hamisan játszani, és Mozart bizisten így írta meg, nem az ő kürtöseikkel van a probléma -akik ettől függetlenül is hamisan játszottak...

-A műsor többségében átgondolatlan. Lehet, hogy egy műértő, zenében jártas valaki lépést tud tartani a "zenei utazásokkal" (tavaly pl. 4 hangversenyünkből 2 volt ilyen, hogy 4 mű alatt eljutottak a barokktól a XX. századig), de egy iskolás diák nem tudja hova tenni, hogy még le se csendült Dvorak utolsó akkordja, már atonikus zenét játszanak (csak egy példa).

-Az elsősöktől a végzős középiskolásokig mindenkinek ugyanazt a műsort játszák. Ezt gondolom nem szükséges kifejteni.

-A tanárok egy része nem viselkedik jobban egy koncerten, mint a kutyaütő diákok.

Tudom, hogy nem idevágó, de ez mindenképpen kikívánkozott...

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.22. 21:07:15

@buckoka:

Én az első kérdést megfordítva látom. A színházjegyet is kifizeti az ember és nem is biztos, hogy tetszik neki a darab. Lottószelvényért is fizetni kell, és nem feltétlen nyer az ember, max. tapasztalatot.
Sajnos vannak rezsiköltségek. A tanulásnak is vannak költségei, meg kíván mindenféle erőfeszítést. Rezsiköltség az is, hogy valaki esélyt akar adni/kapni, hogy a zene jusson el a megfelelő helyére.
Legalább egyszer-egyszer szervezett körülmények között lásson a diák olyat, amit lehet, hogy soha többé nem fog látni, tapasztalni.

Kürtön hamisan játszani nehezebb lenne-e, nem tudom megítélni, mert nem vagyok kürtös (még csak kalács sem). Az én józan paraszti eszem szerint pláne egy húzós avantgarde korszak után nem logikus.
Azt el tudom képzelni, hogy a Mozart-tréfa hamis kürtmenetei konkrétan nehezek.

Globálisan nehéz kijelenteni, hogy szinvonaltalan a magyarországi klasszikusos zenei élet. Maximum egy-egy előadás nem sikerül statisztikai alapon véletlenszerűen, azaz esélyesen lehet kifogni jó koncertet (szerintem). Ha az előbbi globális eset állna fenn, akkor már tényleg és szerintem sem kéne eröltetni a dolgot.

A műsor széles spektruma témában abszolút a szívemből szóltál. Ez engem is mindig is halálra idegesít(ett), hogy Monteverditől Schönbergig fut a kür egy adott zeneesten.
A másik ilyen valóságtól elszakadt őrült dilim/kérdésem (és zenészek győzködtek róla, hogy hülyeséget beszélek), nevezetesen, hogy zeneakadémiai kistermi zongorista növendékhangversenyen miért is ördögtől való a ráadás, ha véletlenül olyan a hangulat. Nyílván nem Grieg 40+ perces e-moll szonátáját várja el az ember. De ez már off a négyzeten csak úgy eszembejutott.

Hogy ugyanaz a műsor elsőtől negyedik gimiig?! Hát ha lenne rendszeresített koncertre járás akkor ez jogosabban tudhatna felmerülni. Így hogy teljesen adhoc ki jut el egyáltalán koncertre, nem hogy mikor melyik évben így nehéz generikus véleményt formálni.
Egyébként lehet rászervezni is. A tanár tudja mikor hol volt az osztályával és utánajárhat mikor milyen blokkot játszik adott zenekar.

Válasz erre

buckoka 2010.09.23. 17:48:47

Jó kis vitaposzt lett ebből, úgy látom.

Nem azt mondtam, hogy színvonaltalan a magyar klasszikus zene úgy anblokk, csak egy "vidéki" városban a pénz beszél, és nem képes arra, hogy kifizesse a Liszt Ferenc Kamarazenekart akár egy fellépésre is. Ezzel szemben az amatőr, vagy kevésbé profi zenekarok a tizedét se kérik annak, amit ők (nem tudom pontosan, mennyit). Kb 6-7-szer eljátszátk ugyanazt a műsort más közönségnek (az összeg gimnázium, néhány általános iskola), aminek a színvonala a közelében sincs annak, ami ahhoz kellene, hogy átlépje a nagy átlag ingerküszöbét.

Nálunk a koncertre járás nem JOG, hanem KÖTELESSÉG, vagyis mindenkinek (nálunk) 7. osztálytól 13. osztályig kötelező elmennie, részt vennie a 4 hangversenyen (amit azért ki lehetne bírni, ha...), ahol a nagy többséget nem érdekli az előadás, akit érdekel, annak mondjuk 80-85%-nak tetszik, a maradék 10-15 meg jobbhoz van szokva. Ez 8-10 embernél nem több (egy 5-600 fős teremben), de ennek a 8-10-nek a legzavaróbb az egész, mert ha mégis jó lenne az előadás, akkor az alapzaj nagyon zavarja, tehát semmiképpen sem jó nekik.

A ráadáshoz:

Perényi Miklós és a Budapest Vonósok játszottak egy Csajkovszkij Nocturne-t (nem tudom mennyi volt, talán 2 perc kölül, amikor sokadszorra visszatapsoltuk, akkor meg még pár ütemet a koncerten korábban is játszott Rokokó Variácókból, ez volt mondjuk 1 perc. Ennyit mindenki érdemel szerintem, ha olyan az előadása, hogy ezt kiérdemelje.

Példa: Most készülök gordonkás találkozóra, ahol a kötelező darab egy Lee e-moll etűd. Nem nehéz annyira, és a végén szinte adja magát egy kis "bohóckodás": Az utolsó ppp tartott hangot alulról meghúzni a vonó megfordításával (ezt tudom, hogy nehéz most így elképzelni). Csak akkor lehetne ezt megcsinálni, ha addig teljesen hibátlan a darab (ti. egy igen komoly darabról van szó, a "bohóckodás" komoly dolgoknál a legnehezebb, ha addig nem bizonyította be az ember, hogy sokmindenre képes a hangszerén, akkor nagyon hatásvadásznak tűnhet).

Mozart művében ugyanígy van. A kürtök nem hamisan játszanak, csupán disszonáns, rövid akkordokat, aminek KRISTÁLYTISZTÁNAK kell lennie, hogy a megfelelő hatást elérje.

Válasz erre

tnsnames.ora 2010.09.23. 18:28:05

@buckoka:
- Egyetértek Magyarország sajnos tényleg túlságosan Budapest központú: kultúra terén is.

- És igazándiból nincs rálátásom arra sem, hogy jóval olcsóbb vidéki zenekar mennyivel gyengébb. Kérdés az is egyáltalán észrevennék-e bármi különbséget is, ha LFKZ vagy egy vidéki zenekar játszana leengedett függöny mögül. :o)

- Amit még be tudok dobni ötletként, az a "ha hegy nem megy Mohamedhez..." típusú mondás. Lehetnek kirándulások, ahol a kellemeset össze lehet kötni a hasznossal. És nem feltétlen kell kötelezőnek lennie mindenkinek, csak az érdeklődöknek.

- Illetve még egyet ne feledjünk, te tanulod a zenét, már most is teljesen más, sőt egyenesen kifinomultabb lehet a hallásod, mint a zenét nem tanuló osztálytársaidnak. 10 bakiból lehet, hogy te 9-et észreveszel, míg a többiek egyet sem. Vagy megfordítva, el tudom képzelni,hogy még egy indiszponált zenekar Sors szimfóniája is tud lenyügöző lenni, megérintő lenni egy laikus felé, aki most találkozik vele először.

- A Lee-bohóckodást tényleg nehéz elképzelni. Még kotta szinten is. :o)) De egy hasonló sztorim nekem is van Pejtsik Petiről. Ő zenél egy ír zenét játszó társaságban vagy húsz éve (Irish Rovers), úgy hogy fog egy hegedűt és csellóként tartva játszik rajta (pár húr és vonó mindig bánja a végére). Amikor a hangulat tetőfokára hág, akkorra van egy népszerű darabjuk, közismert ír dallammal, aminek a végén egy hatalmas improvizációs blokk van. Ott egyszer a saját fülem hallatára Péter a dallamra Bachtól kezdve elkezdte végigszántani a zenetörténetet. Már ez sem volt semmi (egyáltalán megreszkirozni). De természetesen eljutott az avantgarde-ig, meg annak poentirozásáig, amikor is a csúcson legnagyobb poén (máig nem értem hogyan), megfordította a hegedűjét hossztengelye mentén és a húrnélküli részen kezdett nyivákolni, olyan modernül. Én komolyan mondom fetrengtem a röhögéstől, emlékszem megfájdult a torkom is beléje.

Válasz erre

pecsabi 2010.10.07. 19:53:13

@foeniculum: Neumann zseniális. Megvan, felvette az összes Dvorak szimfóniát, remek lemezek. Ami az őhozzá (Neumann) köthető még és szintén etalon, az Smetana: Ma Vlast. Abból is csak a Supraphonos 1975-ös felvétele.
Egyébként van egy Fricsay felvétel a Dvorak kilencedikről. Az teljesen más, mint Neumann, de az is szinte tökéletes. Neumann elegáns, Fricsay szenvedélyes.

Válasz erre

foeniculum 2010.10.08. 09:19:34

@pecsabi: Igen, Dvorak összes szimfóniája nekem is megvan Neumannal :)
Sajnos Smetana nincs, csak Kubelikkel. Viszont amint sikerül meghallgatnom Fricsay-féle Dvorak IX-et, jelzek véleményt. Köszi az ötletet.

Válasz erre

foeniculum 2010.10.09. 09:33:01

@pecsabi:
Meghallgattam Fricsay-féle felvételt is, elég nehézkesen jutottam hozzá, míg kiderült végül, hogy YT-on is fenn van:
www.youtube.com/watch?v=1grGSJlbUnE
www.youtube.com/watch?v=wHfXdmLD7OE
És bár valóban tökéletes előadás, kicsit lassú, és engem valahogy ez felettébb zavar benne, közelebb érzem magamhoz Karajan pergős előadását, mint ezt.

Válasz erre

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek: