A Mahler poszthoz hasonlóan e poszttal is kicsit megkéstünk, reméljük azonban, hogy a kedves Olvasók örömmel veszik - a nyolc napban még bőven benne vagyunk.
Hasonlóan az előző bejegyzésekhez, ezúttal is idézni fogunk, előtte azonban az életrajz és egyéb érdekességek iránt érdeklődőknek ide másolunk két linket:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ottorino_Respighi
Official site of the Respighi Society, hosted by Music Web. Biographical details
http://www.musicweb-international.com/respighi/
A Zeneműkiadó Tóth Aladár Válogatott zenekritikái 1934 - 1939 című könyvében nagyon érdekes írást találtunk - A Láng, Respighi-újdonság az operaházban (1935. április 17.) - amelynek most az első bekezdését idézzük:
"'La Fiamma' - A láng - a címe Respighi új operájának, és a cím már maga is szinte szimbólikusan hirdeti a világhírű zeneszerző olaszságát. Mert nincs még egy nemzet, mely az olaszhoz hasonlóan tudná lángra gyújtani a művészetben az emberélet nagy máglyáját, az érzések, az álmok, szenvedélyek belső világának tüzét, a jelenségvilág külső forgatagának ezerszínű lobogását. A leghíresebb tüzet, igaz, Wagner gyújtotta az operaszínpadon. De a wagneri tűzvarázs az életet romboló Logét idézi: a Muspillit idézi, a nagy világégést; szépsége a hősi tűzhalálban teljesedik be. Az olasz szellemnek azonban nem kell 'felidézni' a tűzistent: benne él a vérében; ez a tűz nem az élet hamvasztója: ez a tűz maga az élet; és lángja: az élet lobogó szépsége."
Eddig az első idézet, most pedig szeretnénk megosztani Respighi egyik művét teljes egészében. Választásunk a Róma kútjaira esett: a tűz után szimbólikusan jöjjön víz; ráadásul ebben a hőségben talán ez az a zene és a lenti kép is jelenthet valami enyhülést...
A választás másik oka - és innentől Pándi Marianne Hangversenykalauz című könyvét hívjuk segítségül:
"1916-ban írta Respighi a később Római triptichon néven ismertté vált szimfonikus költemény-ciklus első tagját, amely nemzetközi hírnevét megalapozta. A kompozíciót ugyanez évben mutatták be Rómában. A partitúra elejére Respighi a következő előszót nyomatta:
'Ebben a szimfonikus költeményben a zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánja kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz.
A költemény első része, amelyet a Valle Giulia kútja ihletett, pásztori tájat juttat eszünkbe: birkanyájak vonulnak és vesznek bele a római hajnal friss és párás ködébe.
I. A Valle Giulia kútja hajnalban. Andante mosso;
Váratlan, erős kürtszó jelzi a második rész kezdetét (A Triton kút). Olyan, mint egy örömteljes hívogató, amelyre csoportosan szaladnak össze a najádok és tritonok, a vízsugarak között táncolva, kergetőzve.
II. A Triton kút reggel. Vivo;
Ünnepélyes téma hangzik fel a zenekarban. Ez a Trevi kút, fényes délben. Az ünnepélyes téma a fafúvókról a rezekre vándorol és győzelmes alakot ölt. Fanfárok zendülnek meg: a hullámok ragyogó felszínén Neptun szekere jelenik meg tengeri lovaktól vontatva, szirének és tritonok csapatától kísérve. A kíséret eltávolodik, miközben távolból még hallani a fanfárokat.
III. A Trevi kút délben. Allegro moderato;
A negyedik rész (A Villa Medici kútja alkonyatkor) szomorú témával jelentkezik, amely csendes vízcsobogásból emelkedik ki. Ez a naplemente vágyakozásteljes órája. A levegő telve van harangzúgással, madárcsicsergéssel, lombsusogással. Azután minden lassan megnyugszik az éjszaka csendjében.'”
IV. A Villa Medici kútja alkonyatkor. Andante
