Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás pedig szorosan kapcsolódik majd a 19:45-től, szintén a BMC-ben megrendezésre kerülő kortárs zenei koncerthez, amelyet a BFZ kortárs zenei együttese ad. Az est Miért nehéz hallgatni a 20. század zenéjét? címet viseli, egy rövid bevezető: Tényleg nehéz? Tényleg könnyebb Bachot hallgatni, mint Schönberget? Érdemes kissé utánajárni, hogyan hallgatunk zenét. Mit hallunk meg belőle, és mit hallunk másképp, mint ahogy a szerző elképzelte. Hogyan gátolja, vagy segíti mindez a befogadást?

Az előadás 17:30-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

Jegyvásárlás a jegy.hu oldalon vagy a helyszínen.

Az előadás engem a "Bach versus Schönberg", és az utána következő koncert mellett még két dolog miatt érdekel: Május 7-én Ligeti koncert lesz a MÜPÁ-ban, ahol elhangzik a Requiem is, illetve azt vettem észre, hogy ugyanaz a mű sokkal jobban tud tetszeni, ha teljesen véletlenül csípem el az autóban vagy otthon a konyhában, szemben azzal, mint amikor rákészülök a zenehallgatásra.

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/313465882134442/ - sok szeretettel várunk minden érdeklődőt! Gyertek, mert ez az előadás is biztosan nagyon izgalmas lesz, akárcsak az ezt megelőző három!

Még télen történt, és én azóta őrzöm magamban azt a pár pillanatba sűrített mozdulatsort. A Lövőház utcában történt, ahol minden reggel eljövök: a mozgássérültek intézetéből kilépett egy fiatal lány. Otthonosan jött ki a kertből az utcára: egyik kezében cigaretta, a másik kezében telefon; éppen valakivel beszélt. Alig pár pillanatra láttam csak, előttem fordult ki az utcára, sietett, hamar maga mögött hagyott. Ahogyan kilépett, ahogyan a kezében tartotta a cigarettát és a telefont, abban nyugalom és elégedettség volt: vége az éjszakai műszaknak, mára vége a betegek mozgatásának, az ágytálaknak, az ágynemű cserének, valószínűleg teljes szívvel és odaadással dolgozott, és most jó felhívni valakit, és jó lesz hamarosan hazaérni.

Kundera Hallhatatlanság Halhatatlanság című könyve egy idősebb nő egyetlen mozdulatából születik, ezt írja Kundera: "Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk. Talán csak kivételes pillanatokban érzékeljük éveink számát, és az idő nagy részében kortalanok vagyunk. Akárhogy van is, abban a másodpercben, amikor a hölgy visszafordult, elmosolyodott és intett az úszómesternek (aki nem bírta tovább, és kitört belőle a nevetés), nem tudott a koráról. Bájának valamiféle időtlen esszenciája villant föl egy pillanatra e mozdulattól, s ez elkápráztatott."

A Mindennapi klasszikusok oldal és a BMC közös zenetörténeti előadás-sorozata mellett egy újabb program indul. Úgy történt, hogy a gyerekem szombaton a Moszkva tér egyik gyorséttermében szeretett volna vacsorázni. Megalkudtunk: kap ott vacsorát, amelyet aztán a pár házzal arrébb lévő Nemdebárban fog elfogyasztani, ahol "a Papa iszik addig egy sört..." (A Krounenbourg búzasörnek nincsen párja...)

A közös rendezvény ötlete András, a Nemdebár tulajdonos fejéből pattant ki a vacsora alatt: úgyis régóta tervezi, hogy vasárnap délután legyen közös klasszikus zenehallgatás a Nemdebárban.

Az első rendezvényre április 13-án, vasárnap 18:00 órától kerül sor, egy rövid, 5-10 perces ismertető után Beethoven D-dúr hegedűversenyét fogjuk meghallgatni, majd a műről, Beethovenről beszélgetünk. A menetrend rugalmas, mint maga a Nemdebár, bármerre alakulhat...

Várunk mindenkit sok szeretettel - a belépés díjtalan!

A Nemdebár Facebook oldala: https://www.facebook.com/nemdebar?fref=ts

A rendezvény Facebook eventje: https://www.facebook.com/events/464189360380572/ 

Kedvcsinálónak:

Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás pedig szorosan kapcsolódik majd a 19:30-tól, szintén a BMC-ben megrendezésre kerülő Schubert - Sztravinszkij koncerthez. Az est A zenei folyamat. Egyetértő párbeszéd vagy vita? címet kapta, egy rövid kedvcsináló:

Vajon létezik-e bármi is, ami összeköt két annyira különböző világot, mint Schuberté és Sztravinszkijé? Vajon milyen eszközökkel éri el két ennyire különböző zeneszerző, hogy lekösse figyelmünket? És vajon van-e más is, amit el akarnak érni ezen kívül? Vajon igaz-e Sztravinszkij megjegyzése, hogy a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát?

Az előadás 17:45-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

Jegyvásárlás a jegy.hu oldalon vagy a helyszínen.

Zenei kedvcsinálónak egy a koncerten is elhangzó Schubert mű:

És egy szintén elhangzó Sztravinszkij mű:

Végezetül két rövid vélemény a februári Beethoven-estről: "Hiánypótló. Erőleves a léleknek." A másik: "Amióta klasszikus zenét hallgatok, Beethoven folyamatosan jelen van az életemben. Talán a 'legbonyolultabb' szerző, akit ismerek. Az előadás éppen ebben segített: olyan volt, mint egy megfelelő időben és helyen leszúrt irányjelző..."

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/630867873653372 - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyertek, mert ez is nagyon izgalmas lesz, és egészen biztosan ez is egy megfelelő időben és helyen leszúrt irányjelző lesz!

Mácsai János a Beethoven utolsó alkotói korszakáról szóló előadásának elején elmesélt egy történetet. Richter egyik első magyarországi fellépése után Szabolcsi Bence elismerően szólt Richterről, de mint mondta, még nem ismeri Beethoven boldogság-hangját. A február 28-ai BMC-ben megtartott előadáson ennek a boldogság-hangnak eredtünk a nyomába az utolsó alkotói korszakban írott Asz-dúr szonátán (opus 110) és a Diabelli-variációkon (opus 120) keresztül.

A múltkori Bartók-előadásról azt írtam, hogy olyan, mint a hagyma: az előadás után még sok nappal is újabb és újabb rétegei kerültek elő a műveknek. Ez most meg olyan, mint a vénásan beadott kontrasztanyag: sok-sok nappal az előadás után a legmélyebb helyekre is eljut a mondandó és az Asz-dúr szonáta, és a legkülönbözőbb képeket, élmenyeket és gondolatokat hozza elő. (Eddig volt Schubert B-dúr szonátája és a Liszt h-moll szonáta; ezekhez csatlakozott most az Asz-dúr szonáta.)

***

Talán már az előadáson vagy utána jutott eszembe ez a Márai idézet:

"Az öreg ember, mint a medve, ismeri a természet és az időjárás titkait: a csalóka húsvéti kánikula még nem tudta előcsalni odvából. A május fagyos volt, szeles, s az öreg ember semmit nem gyűlöl úgy, mint az északnyugati szelet, mely kajánul átjárja tavasszal a fűtetlen lakást, hörghurutot hoz és tüdőgyulladást, az öregség rémeit. De most, az utolsó májusi napon, viszontláttam az öregembert, a Vérmező peremén, a padon, ahol déltájt és alkonyatkor, a derűs évszakban üldögélni szokott: olvasgat, vagy szótlanul nézi a gyakorlatozó katonákat és futballozó kisdiákokat. (...) Érték az öregség? Ülök a hallgatag öreg ember mellett, a padon, s kezdem megérteni, hogy igen. Amíg az ember fiatal, téveszméket táplál az öregekről, mint a pogány mondakörök molyos-szőrös, mohás istenségeiről. Az öreg ember nem 'okos'. Sokkal több annál: öreg. Van valamije, amit az ifjúság nem ismer. A fiatalember mindig a jövőben él. A fiatalság mindig nyugtalan, szalad a jövő felé, ahol - így hiszi - nagyszerű lehetőségek várják, siker, hatalom, dicsőség és boldogság. Állandóan fél, hogy lemarad valamiről a jövőben. Az öreg embernek nincsen jövője, de van jelene: s ez nincs az ifjúságnak. A jelen az öregé, éppen ez a pillanat az övé, ez a napsugár, ez a fénytöréses másodperc. Az ifjúság számára a jelen teher és kolonc, melyet gyorsan el kell dobni, hogy megkönnyebbülten száguldhasson a csodálatos és tökéletes jövő felé. Az öreg számára a jelen teljes értékű valóság." (Öreg ember)

***

Ma délelőtt a Rudas fürdőben és aztán a budai Jégbüfé előtt az utcán üldögélve is az Asz-dúr szonátára gondoltam, és azokra a falusi öregekre, akik a portájuk előtt órákig üldögélnek egy széken. És ma délelőtt felmentettem magamat, amiért nyári esténként "csak" üldögélni viszem  a gyerekemet: magunkkal visszük a rajzkészletét, Ő rajzol, néha én is, és hosszú időn át üldögélünk így ...

***

Mintha az Asz-dúr szonáta a mozdulatlanul ülés tudományára és türelemre tanítana.

***

Van a Kilenc és fél című filmben egy talán kevéssé ismert rész: Elizabeth (Kim Basinger) felkeresi Mathew Farnsworth-t, az idős festőt, akinek hamarosan kiállítása lesz, és akinek a képei közül még jó pár nem érkezett meg a galériába.

"- Mr. Farnsworth... Jó napot... Sokszor próbáltam már elérni, de félre van téve a kagyló... Azért jöttem, mert... Mert a kiállítása három hét múlva lesz, és még nincs nálunk az összes képe... S reméljük, hogy eljön... Nem felejtkezett el a kiállításról, ugye?

- Én nem felejtek el enni, mikor éhes vagyok, és aludni, mikor fáradt vagyok...

- Láttam a munkáit... Csodálatosak... Nem is tudom, hogy lehet... Ilyen jól megragadni egy pillanatot...

- Abban a pillanatban minden olyan ismerős... Nem különös?

- De igen..."

Ez talán a film legszebb és legerotikusabb része.

***

A következő estre március 28-án kerül sor: a téma Schubert vagy Stravinsky lesz; az előadást újra koncert követi majd. A témáról hamarosan bővebben itt a blogon és a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán lesz híradás. Az estek egyik lelkes látogatója azt írta: olyan volt a Beethoven-előadás, mint egy erőleves a léleknek. Szóval, gyertek 28-án!