Régi elmaradás pótlása ez a bejegyzés: még a Tosca-variációk poszt után merült fel a gondolat, hogy a Levélária témájára shimmy stílusban komponált zongoradarab szerzőjéről, dr. Molnár Jenő Antal (1902 - 1993) zenekritikusról önálló bejegyzés szülessen.

A lentebb olvasható életrajzi adatokat, érdekességeket és képeket tnsnames.ora - Molnár Jenő Antal Miklós keresztnevű fia - adta át a blog számára, a bloggazda csupán "sajtó alá rendezte" azokat.

Fontos megjegyzés: Molnár Jenő Antal nem tévesztendő össze a szintén nagy életkort megélt Molnár Antal neves zenetudóssal (1890 - 1983). Ő is megfordult a Pesti Hírlapnál, és mint idősebb forszírozta, hogy ne legyen két Molnár Antal a zene területén. Így lett jelen bejegyzés főszereplőjéből Molnár Jenő Antal.

ÉLETRAJZI ADATOK

Molnár Jenő Antal 1902. június 13-án született Budapesten, ahová a szülők nem sokkal korábban költöztek fel Erdélyből.

A felmenőkhöz kívánkozik Miklós két megjegyzése:

(1) Apai ági felmenők között volt korábban egy Miklós (akiről a kései legkisebb utód is a keresztnevét kapta). Nyolc gyermeke volt, 4 fiú és 4 lány testvériesen elosztva. Ő unitárius püspök lett Erdélyben, többféle módon is őrzödik emlékezete.

"Jelentős Ifj. Molnár Miklós szolgálata, kinek emlékezetét kegyelettel emlegették" még Antónya idején is. 4 fia közül 3 lelkész, a negyedik, Sándor ügyvéd, az Egyház jogtanácsosa volt. A lelkész fiainak neve: Miklós, János, Albert (mj.: a 4 lány mindegyike lelkészfeleség lett). Az ö lelkészsége idején volt az 1848-as forradalom és szabadságharc, melyről a következőket írta Antónya:"

"Akkor azonban nehéz napok következtek az egyházközösség híveire, s általában a község magyar lakosságára. Ugyanis a szomszédos oláh falvak rabló csapatai tömegesen tódultak e községbe, mindent pusztítva és rombolva, ami útjukba esett. A romboló csorda dühe első sorban is a nép vezetői ellen irányult, és az akkori pap: Molnár Miklós is csak nehezen menthette meg a maga és az övéi életét. Hihetőleg az események következtében olyan adatok és emlékek semmisültek meg, amelyeknek az egyházközség történetének megírásánál hasznát lehetne venni.". 2000-ben az Egyházközség méltó síremléket állított neki és nejének, melyet remélhetőleg 2001-ben felszentelhetünk."

(2) "Amikor próbáltam a hét ágig dokumentált családfát felrajzolni, felfedeztem, hogy az apai felmenők között van egy nagyon komoly Bartók ág. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy van-e közünk Bartók Bélához, aki amúgy szintén unitárius volt."

1912 és 1920 között között a fasori Evangélikus Főgimnázium tanulója; osztálytársai többek között Wígner Jenő Nobel-díjas fizikus, Tasnádi Kubacska András geológus, paleontológus akadémiai doktor. Matematika tanára a világhíres Rácz László, akiről Molnár Jenő Antal mindig a legmelegebb szavakkal emlékezett meg.

A következő dátum az 1921-es év, amikor is a Zeneakadémia növendékhangversenyén Beethoven 32 variációját játssza. Egy évvel később ugyanilyen alkalomból Debussy: Tükrözés a vízen, Bartók Perpatvar burleszkjét valamint Dohnányi Víg társaság darabjait adja elő.

1922. március 10-én a Nemzeti Zenede Liszt Ferenc Ifjusági körének táncestélyén Jazz-band szimfónia címmel társaival zenei paródiákat mutat be, valamint elhangzik a Változatok a Walkür Tavaszi dalára. Ez az a rendezvény, ahol improvizációverseny keretében megszületik a Tosca Levéláriájának témájára shimmy stílusban írott  darab.

1923. május 13-án a Nemzeti Zenede hangversenyén előadásra kerül Zongoraötösének I.tétele

1923: Végbizonyítvány a Nemzeti Zenede zongora tanszakán. Tanárai: Zádorné Sonnenberg Berta, Berényi Aladár, Ungvári Andor, Ember Nándor, Zech Aglája, Kabos Ilona/Ilonka.

Mj.:Kabos Ilona zongoraművész (később Kentner Lajos zongoraművész felesége) nevét két Youtube videó is őrzi, az egyik dedikáció formájában, másik mint John Ogdon neves pianista tanáraként. 

1923: Végbizonyítvány a Nemzeti Zenede ütőhangszer tanszakán. Tanára: Roubal Rezső.

1924: Pályadíjat nyer Bach-stílusban írt szvitjével

1924: Végbizonyítvány a Nemzeti Zenede zeneszerzési tanszakán. Tanárai: Losonczy Dezső, Laurisin Miklós, Hammerschlag János valamint a 10 évvel idősebb Lajtha László.

1924-25: A Zeneművészeti Főiskolán Koessler János művészképző osztályának növendéke

1920-24: A Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója

1925: Államtudományi doktori diploma. Disszertáció: A művészeti ügy közigazgatási joga

1926: Jogtudományi doktori diploma. Disszertáció: A szerző jog, mint abszolút alanyi jogosítvány terjedelme.

1926. novemberétől: A Pesti Hírlap zenekritikusa, egészen 1948-ig

1929-től szólalnak meg hangversenyeken darabjai: Waltz Rhapsody, Hárfa románc, Vátozatok egy unitárius koráldallamra, Klarinét-zongora darab, valamint az ún. könnyűzene területéről különböző dalok (Lesz úgy, Drága emlékek, stb.)

1933. május 5.: Nánásy Erzsi/Erzsébet bemutatja a Rádióban zongora-etüdjét.

1933. április 8.: Friss Antal és Herz Ottó a Zeneakadémián bemutatja Preludium-Fúga-Postludium darabját

1934. április 20.: Szekeres Ferenc jazz-hangversenyén bemutatja Harp Music című, két zongorára és zenekarra írott művét

1935-ben kötötte meg első házasságát, Fehérvári Márta színésznővel. Felesége 1945-ben meghalt. Két gyermekük: Judit (1936-), András (1938-)

1936. február 28.: a Zeneakadémián Barabás Lídia és Herz Ottó bemutatja háromtételes Jazz-szonátáját

1936. október 3.: Farnadi Edit hágai hangversenyén játssza a zongoraetüdöt

1942. június 15.: Nagykovácsi Ilona énekli a rádióban Számadó Ernő verseire írott két dalát

1949. június 16.: Závodszky Zoltán bemutatja a Rádióban Rolla Margit szövegére írt Raja című dalt

1955. októberétől 1979. júniusáig egy kisebb megszakítással a Filharmónia Műsorfüzetének zenekritikusa, 1957/58-as évadban felelős szerkesztője

1957. január 1-től vállalati jogtanácsosként helyezkedik el a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnál, mivel zenekritika írásból már nem lehet megélni, ez csak kvázi hobbi marad.

1961: ismét megnősül: felesége dr. Baranyi Dóra (1937 - 2008). Egyetlen gyermekük Miklós (1964-).

1993. január 15-én hunyt el Budapesten

NYOMTATÁSBAN MEGJELENT KÖNYVEI:

(1) Rózsaszínű szemüveggel. Derűs lapok a borús napokból. Szerelemhegyi Ervin Kiadó adta ki, valami okból zuzdába került, csak pár példány maradt fenn, a Széchényi Könyvtárban.

(2) Két világ. Müller Károly Kiadó. Ez is zuzdába került, csak pár példány maradt fenn, a Széchényi Könyvtárban. A folytatásai Kétszer két világ, csak kéziaratban maradt fenn.

(3) A zenekritika. Zeneműkiadó vállalat, 1965. A második kötet: Kritikusi portyán, kéziratban maradt fenn:

Miklós megjegyzése: "Bevallom nagyon szeretem ezt az írását, amelyiknek két nagy része van. Az első részben 125 oldalon át, áttekinti a zenekritika kultúrtörténetét, Hoffmannal Weberrel kezdődően, a második részben saját gondolatait fogalmazza meg a zenekritika-írásról, aforisztikus tömörséggel /sajnos csak 14 oldalon keresztül: ötször ilyen terjedelemben tudnám olvasni :o)"

(4) Basilides Mária. Nagy magyar előadóművészek sorozat első kötete. Zeneműkiadó vállalat, 1967.

Két részlet Molnár Jenő Antal Basilides Máriáról írott könyvéből:

'Basilides Mária hangja a mély regiszter legnagyobb mélységétől a mezzoszoprán magasságát elérő, nagy terjedelmű hanganyag volt. Ezen belül a mélységben intenzív, a magasságban anyagtalan, lefelé átható erejű, fölfelé könnyedén szárnyaló, ha kellett, lefelé súlyával hatott, ha kellett, fölfelé lebegő koloratúrákba szökkent, leheletnyi pianóktól a tömören zengő fortékig uralta a teljes dinamikai skálát.'

"Megdöbbentő a művésznő utolsó szerepe és utolsó kívánsága:"
'Csajkovszkij Pique Dame című operájának  bemutatója volt az újjáalakult Operaház első  nagy művészi sikere, amelyben Basilides Mária személyesítette meg a grófnő rejtelmes figuráját. 1946. június 25-én a Pique Dame évadzáró előadása volt az utolsó alkalom, amikor Basilides Mária színpadra lépett. Azzal a jelenettel, melyben szerepe szerint meghal, maga is örökre búcsút mondott a színpadnak. Ezt követően kezdődött el a betegeskedés időszaka. Hogy a  biztos vég felé haladt, ő maga tudta a legjobban, és a véget lelkének csodálatos békéje és harmóniája megnyugvással várta. Az utolsó hetekben képzeletét Bach és Schubert zenéje foglalkoztatta. És az új magyar muzsika, melynek boldogulásáért annyit tett. Gondolatai az akkor már egy éve halott nagy zeneszerző, Bartók Béla felé szálltak. "Milyen szép is lenne ugyanazon a napon meghalni, amikor ő" - mondatta vele a megrendítő sejtelem, "de hát addig még tíz nap".Pontosan tíz napig élt még, és ugyanazon a napon, Bartók Béla halálának első évfordulóján, 1946. szeptember 26-án örökre lehunyta szemét.'

(5) Smetana-Dvorak. Kis zenei könyvtár sorozat 39. kötete. Gondolat kiadó, 1967.

Jelentős mértékben és terjedelemben javított verziója a Zeneműkiadó felkérésére kéziratban elkészült, leadásra került, nyomtatásban nem jelent már meg. A legjobb tudomásom szerint nyomtatott könyvalakban magyar nyelven nincs más könyv a két szerzőről. (E ponton érdemes megemlíteni, hogy Molnár Jenő Antal folyékonyan beszélt angolul, németül és franciául, csehül pedig olvasott)

(6) Richard Strauss: Don Quixote. Hét zeneműve sorozat: 1973/4. 80-87.oldal.

(7) Bedrich Smetana: Vysehrad és Moldva a Hazám ciklusból. A hét zeneműve sorozat: 1975/3. 77-82.oldal.

ÉRDEKESSÉGEK

(1) Bartók Béla (1881 - 1945) & Dohnányi Ernő (1877 - 1960)

A fáma szerint Bartók és Dohnányi nem szívlelték egymást, legalábbis életük egy szakaszában semmiképpen. Kerülték egymást, nem is készült róluk közös kép. Ezért ment annak idején szenzációszámba, hogy édesapámnak sikerült egy ilyen képet készítenie. Nyomtatásban megjelent Bónis Ferenc Bartók könyvében (mind a magyar, mind a német kiadásban). Az én legjobb tudomásom szerint csak ez az egy közös kép maradt fenn, tanulságos még a mai ember számára is a két zongorista-zeneszerző képének 'hangulata'.

1. kép: Dohnányi Ernővel a vasúti fülkében, útban Budapest felé, 1929.október 23-án

2. kép: Herz Ottó zongoraművész, dr. Székelyhidy Ferenc tenorista, a Psalmus Hungaricus bemutatójának szólistája, Bartók Béla, Tóth Aladár a kor legnagyobb magyar zenekritikusa, Dohnányi Ernő, Bíró Imre hangversenyrendező, Stefániai Imre zongoraművész

3. kép: Bartók Béla, egy kultuszminisztériumi hivatalnok, Bíró Imre, Herz Ottó, Székelyhidy Ferenc, Dohnányi Ernő, Stefániai Imre, Bartók "egyedül" ül a csoportkép közepén - mintha láthatatlan fal választaná el, a társaság többi tagjától.

(2) Édesapámnak rengeteg muzsikus barátja volt. Herz Ottó mind közül az egyik legkiemelkedőbb volt, és mint kiderült az ő koncertjeiről írta  legtöbb kritikát. Bár Amerikában élt a művész, amikor tehették együtt voltak, sőt kártyapartikat játszottak. Kiskölyökként még én is találkozhattam vele többször is, kaptam is tőle ajándékot is: egy játékmacit azóta is őrzök tőle. Édesanyám meg neki köszönheti az első Beatles-lemezeket, amikhez annak idején nem volt könnyű hozzájutni.

Az 1894-es születésű Herz Ottóról azt érdemes tudni, hogy miközben egészen elsőrendű zongorista volt, szinte sosem adott szóló-koncertet, szinte kivétel nélkül mindig csak kamarazenében működött közre (talán ennek is köze lehetett, hogy oly sok hangversenyt adott). Ami különösen érdekes volt, sokszor kívülről játszott, ami zongorakíséretnél nem annyira triviális, mint szólistáknál, karmestereknél. Ezt a kamarazenei zongoristaságot olyan tökéllyel művelte, hogy nagyon sokan versengtek érte, hogy ő kísérje őket. A neten sajnos nem sok infót találtam róla. És azt sem tudom sajnos, hogy hány felvétel őrzi játékát; pedig jó lenne tudni. Nekem sajnos nincs, vagy most nem tudok róla, hogy lenne itthon szüleim hagyatékában.

(3) A másik nevezetes muzsikus barát, Gergely Ferenc, akinek volt némi szerepe, édesapám újabb házasságában, illetve közvetetten a világrajövetelemben. :o)

(4) Sajnos nem tudom már a pontos részleteket, de apai ágon valamilyen fokon rokonról egy neves muzsikus esetében tudok: Závodszky Zoltán (nagyon híres Wagner tenor). Róla is őrzök gyerekkoromból egy sztorit: vendégségben voltunk Závodszky Zoltán talán budai lakásában, egy szobában voltunk, apám, anyám, Závodszky Zoltán és én. Mire Závodszky Zoltán énekbe vágott, és rendesen kiengedte a hangját. Annyira beleborzongtam az élménybe, hogy a mai napig emlékszem rá. :o)

(5) Édesapám, hogy kikerülje a komoly- és könnyűzenei ütközéseket, egy idő után Mya Tamás álnéven (Mya a monogramból jött j-y cserével, Tamás meg édesapám nővérének akkori született fiának keresztnevéből) írt könnyű szalonzenei darabokat a Magyar Rádió felkérésére. Ez a zenekategorizálás sosem volt triviális ügy. :o)

(6) Statisztika, zenekritikusságot (+filmkritikákat) illetően.

Mivel a zenekritika alapvetően a XIX.század első harmadától kezdett igazán lábrakapni, és a XX. században teljesedett ki, és mivel édesapám jelentősen végigélte a XX. századot, zenekritika megírásával meglehetősen tarkítottan, nem lehetetlen, hogy a világon is, de magyar nyelvterületen esélyesen rekordmennyiséget mondhat belőle magáénak.

Egyesével, nem kis fáradsággal leszámoltam direkt a klasszikus blog kedvéért. :o) Ezek csak a rámhagyott, fennmaradt kritikák, amiket őrzök.

Legtöbbet Bartók Béláról írt: 227 alkalommal

Karmesterről Legtöbbet Ferencsik Jánosról írt: 72 alkalommal

Zongoristáról legtöbbet Herz Ottóról írt: 51 alkalommal.

2.039 darab különböző előadó(kombináció)ról írt.

3.642 kritikát írt az évtizedek alatt. Azaz átlagban 5-6 naponta.

A blog nagy mesélője, tnsnames.ora ismét bejegyzést érő hozzászólással örvendeztett meg minket. Az "olasz mű - olasz karmester" poszthoz először megosztott egy videót: Gilels Rachmanyinov darabot játszik; orosz szerző - orosz előadó, majd az alábbi személyes történetet osztotta meg:

"Ehhez a darabhoz egyébként egy egyszerre megható és megrázó élményem is kötődik. Mint egyik legjobb féléves átlagot elérő főiskolás hallgató, 1984-ben három hét orosz nyári szakmai gyakorlatra mehettem nyolcadmagammal (Moszkva, Leningrád). A szállás, ahol laktunk volt egy idős őszhajú portás (!), valamiért kiszúrt engem (valószínűleg azért, mert tizesével vásároltam a Melodia-lemezeket, alig bírtam hazahozni őket) és elvitt a hotel nagytermében lévő jó állapotú zongorájához és személyesen nekem eljátszotta ezt a fenti g-moll prelüdöt. Fantasztikus egyúttal maradandó élmény volt."

Eddig az idézet, jöjjön most az említett darab:

Ide most nyilván valamilyen orosz vagy volt szocialista idézet, filmjelenet illene vagy valamilyen személyes történet - nyilván számtalan ilyen van, a nagy mesélőről azonban nekem ismét egy Márai idézet jutott eszembe - Krúdyról írja:

"Megszólal - írja róla Márai -, és csend lesz szava nyomán. Az élet zsivaja elhal. Valahol magyarul beszélnek, egy nő halkan mond valamit, egy utcát látunk, a tücskök zenéjét halljuk. Egy férfi felel, s megkezdődött a varázslat. Üljünk csendesen, figyeljünk."

A Lipatti-Haskil International Fondation oldalon találtam az alábbi képet:  Enescu blessing a young Lipatti. (Enescu volt egyébként Lipatti keresztapja)

A http://www.lipatti-haskil-foundation.com/ oldalon rengeteg további kép és link is található.

Dinu Lipattiról (1917 - 1950) először Varnus Xavér Isten megbocsájt: az a mestersége című könyvében olvastam. A teljes írás itt érhető el, illetve erről a bizonyos, a címben említett utolsó koncertről így ír:   

"Csodálatos indulását a háború megakasztotta, s visszatért Romániába, ahonnan 1944-ben vándorolt ki zongoraművész menyasszonyával, Madelaine-nel Skandinávián keresztül Svájcba: saját bevallásuk szerint öt frankkal érkeztek meg. Hamarosan a genfi Zeneakadémia professzora lesz, s ugyanabban az évben közli véle orvosa, hogy leukémiás. Születésétől fogva törékeny egészsége napról napra gyengül, ám ő mégis tanít és koncertezik rendületlenül. 1950-re állapota aggasztóvá válik, s ekkor megpróbálkoznak az Amerikában éppen kifejlesztett csodagyógyszerrel, a cortisonnal, amelynek napi adagja 50 dollárba került: a költségeket Yehudi Menuhin, Charles Münch és genfi rajongói adják össze. A gyógyszer látszólag csodát tesz, s egy rövid nyárra megint egészségesnek érzi magát: ekkor veszi lemezre Bach B-dúr partitáját és Chopin keringőit. Szeptember elején azonban szervezete végleg összeomlik, ám orvosa ennek ellenére sem tudja lebeszélni arról, hogy hangversenyt adjon egy svájci zenei fesztiválon. Délután érkeznek meg a városba, s már a szállodai szobában állandó légszomj-rohamai vannak. Hűséges orvosa tizenegy injekciót fecskendez bele, s amikor kicsit jobban lesz, elkezd öltözködni, majd elindul a szálloda előtt várakozó kocsihoz. A hangversenyterem bejáratánál az emberek könnyes szemmel és tapsviharral fogadják: mindenki tudja, hogy ez az utolsó hangversenye. A húsz lépcsőfokot fél óra alatt tudja csak megtenni.

Koncertjén ugyanazokat a műveket játsza, amelyeket a nyáron már lemezre vett: a Bachon és a Chopin-eken kívül két Schubert Impromptut és Mozart a-moll szonátáját."

Az első megosztás a Bach partita első része:

A Bach partita második része:

A Chopin keringők közül a nagy kedvenc h-moll...

... és cisz-moll keringő:  

"Az utolsó Chopin-keringő közben azonban elhagyja maradék ereje is: néhány ütem után abbahagyja, hosszú percekig csukott szemmel ül a zongora előtt, majd egyszerre belekezd Bach egyik koráljába."

Az a bizonyos utolsó Chopin keringő - a fentiekkel ellentétben ez nem élő, hanem stúdió felvétel:

"E korállal búcsúzott el közönségétől, hivatásától s az életétől, bár még hátra van két, kínkeserves hónap."

Mielőtt kitenném a fentebb említett Bach művet, hadd idézzek a Wikipedia Dinu Lipattiról szóló cikkelyéből, ugyanis ez a bizonyos mű hatalmas jelentőséggel bír Lipatti életében.

"He gave his first concert, at the École Normale, on 20 May 1935. However, three days before the concert, Paul Dukas died; in memory of Dukas, Lipatti's first piece at his concert, and the piece he first publicly performed as an adult pianist, was J. S. Bach's Jesu, Joy of Man's Desiring." A lényeg tehát: Mint felnőtt zongorsita, első koncertjét 1935. május 20-án adta. A fellépés előtt három nappal hunyt el Paul Dukas - Lipattit többek között Ő tanította. A koncert és Lipatti első nyilvános darabja ugyanaz a mű volt, amellyel az utolsó fellépésén a közönségtől búcsúzott.

(Utószó1: csináltam egy lejátszási listát, egyelőre a Chopin keringők és az utolsó darab nélkül - ezeket majd pótolom -, de a Mozart szonáta és a Schubert darabok addig is meghallgathatóak ott.

Utószó2: ezt a bejegyzést megírni és a felvételeket megkeresni maga volt a boldogság)

A hétvégi Sosztakovics bejegyzés hozzászólásaiban felmerült, hogy orosz művet orosz, cseh művet cseh karmester él át a legmélyebben, és így ő is vezényli a legjobban, a legszebben - ha egyáltalán létezik ilyen, hogy "legjobban, legszebben vezényelni"...

Korábban a Facebook oldalra kikerült egy videó - a nagyszerű és nagyon szeretett Riccardo Muti vezényli a Parasztbecsület Intermezzóját - ez azért mintha a fenti teóriát igazolná...