Csak a rend kedvéért írjuk le, hogy Brahms hegedűversenyét Joachim mutatta be, illetve a kettősverseny bemutatóján ő játszotta a hegedűszólamot. (Dvorak is neki írta hegedűversenyét, ennek ellenére e művet soha nem játszotta.) 

Joachim életéről további részletek itt.

Hadd osszuk meg inkább a Youtube-on talált Joachim felvételeket!

1, Brahms első magyar tánc: 

1, Brahms második magyar tánc:

3, és végül egy Bach darab:

További videók itt. 

A Zeneműkiadó 1968-ban kiadott "Tóth Aladár válogatott zenekritikái 1934-1939" című könyvében több írás is található Alfred Cortot budapesti fellépéseiről. Ezek közül egyet hadd osszunk meg, az írás címe: Cortot zongoraestje. (A beillesztett videók nyilván nem a budapesti hangversenyen készültek, de azért fogadja őket sok szeretettel a kedves olvasó!)

"Milyen üdülés, mikor hírneves, de felületes technikamilliomosok után olyan mély művész, olyan lenyűgöző nagy egyéniség jelenik meg a hangversenydobogón, mint Cortot Alfréd! Mert Cortot igazi poéta, bár stílusában kissé emlékeztet azokra a francia lírikusokra, akik keresett, olykor bizarr kifejezésekben, komplikált versritmusokban, különleges rímzenékben keresnek feleletet az élet nagy kérdéseire. De ezek mögött a nyugtalan színek, formák, fény- és árnyékjátékok mögött egy gazdag és forró lírától felcsigázott fantáziának láza izzik. A végső - minden komplikáltságon túli - természetességhez, diadalmas egyszerűséghez talán nem jut el, de meggyőző erőt és súlyt ad minden hangnak, a legszemélyesebb odavetett futamnak, a legkönnyebben odalehelt fioritúrának is. (...)

Cortot művészetének természetesen legigazibb otthona: Chopin és Debussy. A mai estén is ezeket a szerzőket szólaltatta meg legnagyszerűbben, sőt talán nagyszerűbben, mint bármelyik eddigi budapesti hangversenyén. Chopin "Andante spianato et Polonaise"-ében valósággal elkábította a közönséget a jellegzetes chopini rubátók, ritmuseltolások és dallamdíszítések páratlanul kongeniális megoldásával. Az f-moll fantáziát mi még sohasem hallottuk ilyen hatalmas költői felfogásban és ilyen drámai erejű kivitelben.

Az idézett mű első része:

És második része:

A b-moll scherzo már inkább "capriccio" volt, mint "scherzo", viszont a cisz-moll keringőben és a Berceuse-ben annál tökéletesebben érvényesült Cortot művészetének finom esztétikai kiegyensúlyozottsága.

A scherzo után a keringő:

Csodálatosan indult és bontakozott ki a Barcarolla poézise is, bár a tetőponton adós maradt a pátosz végső diadalmas, nagyvonalú lendületével. Hiába, ahhoz a győzelmes beteljesüléshez, mely egy Sauer Chopin-játékát jellemezte, az utolsó lépést még egy Cortot sem tudja megtenni.

Debussy "Childrens Corner-jének előadásában azonban Cortot-nak ma nincsen riválisa. Ez az interpretáció maga volt a tökéletesség és csak a hangverseny késői befejezése akadályoz bennünket abban, hogy vele részletesebben foglalkozzunk. A közönség a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte a francia zongorajáték legnagyobb mesterét."

(1934. november 22.)

Rövid bejegyzés, és csupán egyetlen tétel megosztása; ismét Papp Viktor Beethoven könyvéből idézünk:

"(...) Két nagy műve mellett megírta öt utolsó, csodálatos vonósnégyesét. (...) Az öt kvartett hattyúdala volt.

Zeneköltői pályája kamarazenével indúl és kamarazenével fejeződik be. A nagy vonósnégyesek nehezebben találtak útat a közönséghez, mint a Kilencedik, vagy a Mise. Beethoven nagyra tartotta őket művei sorában. Wagner pedig a cisz-moll vonósnégyes-t (op. 131.) minden vonósnégyesek között a legnagyobbnak mondja. 'Talán a legszomorúbb, amit valaha hangokkal kifejeztek.'(...)"

Az előző, Bartók III. zongoraversenyéről szóló posztban említésre került egy Beethoven vonósnégyes: "Ugyanennek az 'Adagio religiosonak' (a zongoraverseny második, lassú tétele) az elején mintha Beethoven a-moll vonosnégyese híres lassútételének hangvételét idézné, korálszerű, nyugodt dallamaival, egyszerű harmóniáival - a felgyógyult beteg hálaénekét." Ez a bizonyos a-moll kvartett (op. 132): a nagy utolsók - op. 127, 130, 131, 132 és 135 - egyike. Hadd idézzünk ismét Papp Viktor Beethoven könyvéből, hogy elhelyezzük ezt a darabot Beethoven életművében:

"Az op. 127-et az előző vonósnégyestől tizennégy év választja el, tehát olyan meglepően hosszú szünet, amilyet Beethoven egy műfajának történetében sem találunk. Ebben a nagy szünetben készültek el a mester legnagyobb alkotásai: Fidelio, az utolsó szimfóniák s a Mise. Mikor már a Kilencedik is majdnem készen volt, új erőre kapott a kamarazeneköltő, mintha a tizennégy év alatt mulasztottakat egyszerre akarná pótolni. Az 1824. év tavaszától 1826 végéig, halálos betegen, egyedül a vonósnégyes foglalkoztatta. Öt olyan vonósnégyest írt, melyek már külsőleg, terjedelemben s felépítésük bonyodalmasságával is mutatják, hogy itt a mesterek mestere a művészeten felülemelkedő elvont zenei nyelvezettel sírja széléről visszabeszélő legszentebb kinyilatkoztatásait zárta ütemekbe. 'Talán legmélyebb művei ezek - mondja Romain Rolland - melyeket szinte a vérével írt.' Keletkezésük történetéhez tartozik, hogy Beethoven művészetének egyik nagy tisztelője Galitzin herceg, megkérdezte a költőt, hogy elfogadna-e megrendelést három kvartettre. Ehhez járult, hogy a régi Rasumovszky-féle kvartett első hegedűse, Schuppanzigh, hét évi távollét után Olaszországból visszatérve, ujból megkezdte hangversenyeit. De ezek csak a külső körülmények voltak, mélyebben gyökerező okok indították Beethovent e művek megírására: el akarta mondani háborgásából lecsillapodott lelkének legelvontabb gondolatait. Különös árnyakkal vannak telve ezek a kvartettek. Túlvilági magasztosságú zene!"

Maga az a-moll vonósnégyes öt tételből áll, de mivel a Bartók posztban a harmadik, lassú tétel van megemlítve, hadd foglalkozzunk mi is kicsit részletesebben ezzel, és hadd idézzünk Pándi Marianne Hangversenykalauz című művéből:

"(...) A harmadik tételhez Beethoven a következő programot fűzte: 'Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben.' (...) Miután a vonósnégyes eredeti vázlatai között ez a lassú tétel nem szerepel, feltehető, hogy Beethoven közbejött betegsége ihlette a 'felgyógyulás hálaénekét'.(...)"

A tétel első része:

A tétel második része:

Illetve hadd javasoljuk a Bartók darab újbóli meghallgatását, amelyet most Anda Gézával tesszük közzé, aki 1976-ban a mai napon - 06-13-án - hunyt el:

Végül pedig a teljesség kedvéért beszúrjuk a teljes a-moll kvartettet:

Még mindig Ferencsik Jánosra emlékezünk: a lenti három videón ő vezényli Bartók III. zongoraversenyét. A videók elé egy rövid ismertető Kovács Sándor: Bartók című könyvéből, illetve itt említjük meg, hogy 1940 őszén Ferencsik János vezényelte Bartók és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét a Zeneakadémián, ahol a budapesti közönségtől búcsúztak.

"A Concerto hatalmas sikert arat; s Bartók, aki évekig igaztalanul mellőzöttnek érezte magát, válogathat az új ajánlatokban. Yehudi Menuhin hegedűművésznek Szólószonátát komponál, William Primrose brácsaművész versenyművet kér tőle. Ehhez is hozzákezd, ám főként egy titkos terv foglalkoztatja, ennek érdekében még sokat ígérő felkéréseket is visszautasít. 'Szeretnék anyu számára egy zongorakoncertet írni, ez a terv már régóta a levegőben lóg - avatja be Péter fiát. - Ha ő ezt 3-4 helyen eljátszaná, akkor ez már annyi pénzt jelentene, mint az egyik elhárított megrendelés.'

Első tétel:

1945 nyarán, Saranac Lake-ben nagy munkakedvvel dolgozik. Feljegyzi az itteni madarak dalolását - és dallamukat beleépíti a versenymű lassú tételébe. Ugyanennek az 'Adagio religiosonak' az elején mintha Beethoven a-moll vonosnégyese híres lassútételének hangvételét idézné, korálszerű, nyugodt dallamaival, egyszerű harmóniáival - a felgyógyult beteg hálaénekét. Mert valóban azt hiheti: gyógyul.

A második tétel:

Annál váratlanabb szeptemberben a rohamos romlás. New Yorkba visszatérve kiújulnak lázrohamai. Szinte megszállottan dolgozik tovább, egy idő után már az ágyban fekve. A brácsaversenyt inkább félreteszi - azért tartja a kottalapokat magánál, hogy ha Ditta a szobába lép, letakarhassa velük a 'meglepetésdarabot'.

Fogalmazvány formában lényegében végigírja a darabot; a zárótaktushoz szokatlan módon nyomatékosan odaírja: 'vége'. A zenekari partitúra tisztázatával azonban nem készül el teljesen. Péter fiával még behúzatja a zárótétel ütemvonalait, 17 taktusnyi zenekari szólam üresen marad, amikor kórházba szállítják. Ezeket a hiányzó szólamokat utóbb Serly Tibor egészítette ki."

Harmadik tétel: