Az előző, Bartók III. zongoraversenyéről szóló posztban említésre került egy Beethoven vonósnégyes: "Ugyanennek az 'Adagio religiosonak' (a zongoraverseny második, lassú tétele) az elején mintha Beethoven a-moll vonosnégyese híres lassútételének hangvételét idézné, korálszerű, nyugodt dallamaival, egyszerű harmóniáival - a felgyógyult beteg hálaénekét." Ez a bizonyos a-moll kvartett (op. 132): a nagy utolsók - op. 127, 130, 131, 132 és 135 - egyike. Hadd idézzünk ismét Papp Viktor Beethoven könyvéből, hogy elhelyezzük ezt a darabot Beethoven életművében:

"Az op. 127-et az előző vonósnégyestől tizennégy év választja el, tehát olyan meglepően hosszú szünet, amilyet Beethoven egy műfajának történetében sem találunk. Ebben a nagy szünetben készültek el a mester legnagyobb alkotásai: Fidelio, az utolsó szimfóniák s a Mise. Mikor már a Kilencedik is majdnem készen volt, új erőre kapott a kamarazeneköltő, mintha a tizennégy év alatt mulasztottakat egyszerre akarná pótolni. Az 1824. év tavaszától 1826 végéig, halálos betegen, egyedül a vonósnégyes foglalkoztatta. Öt olyan vonósnégyest írt, melyek már külsőleg, terjedelemben s felépítésük bonyodalmasságával is mutatják, hogy itt a mesterek mestere a művészeten felülemelkedő elvont zenei nyelvezettel sírja széléről visszabeszélő legszentebb kinyilatkoztatásait zárta ütemekbe. 'Talán legmélyebb művei ezek - mondja Romain Rolland - melyeket szinte a vérével írt.' Keletkezésük történetéhez tartozik, hogy Beethoven művészetének egyik nagy tisztelője Galitzin herceg, megkérdezte a költőt, hogy elfogadna-e megrendelést három kvartettre. Ehhez járult, hogy a régi Rasumovszky-féle kvartett első hegedűse, Schuppanzigh, hét évi távollét után Olaszországból visszatérve, ujból megkezdte hangversenyeit. De ezek csak a külső körülmények voltak, mélyebben gyökerező okok indították Beethovent e művek megírására: el akarta mondani háborgásából lecsillapodott lelkének legelvontabb gondolatait. Különös árnyakkal vannak telve ezek a kvartettek. Túlvilági magasztosságú zene!"

Maga az a-moll vonósnégyes öt tételből áll, de mivel a Bartók posztban a harmadik, lassú tétel van megemlítve, hadd foglalkozzunk mi is kicsit részletesebben ezzel, és hadd idézzünk Pándi Marianne Hangversenykalauz című művéből:

"(...) A harmadik tételhez Beethoven a következő programot fűzte: 'Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben.' (...) Miután a vonósnégyes eredeti vázlatai között ez a lassú tétel nem szerepel, feltehető, hogy Beethoven közbejött betegsége ihlette a 'felgyógyulás hálaénekét'.(...)"

A tétel első része:

A tétel második része:

Illetve hadd javasoljuk a Bartók darab újbóli meghallgatását, amelyet most Anda Gézával tesszük közzé, aki 1976-ban a mai napon - 06-13-án - hunyt el:

Végül pedig a teljesség kedvéért beszúrjuk a teljes a-moll kvartettet: