Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Wagner-kívánalom

2013. június 01. - _romanista

Május 28-án volt a Lohengrin bemutatójának az évfordulója, korán reggel keltem, kikerestem az Előjátékot és azt tettem ki a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: "Íme, a nyitány; az ősmagányosság zenéje:"

Aztán reggel még meghallgattam többször, és egyszer csak elkezdtem Wagnert kívánni - még soha nem volt ilyen. Este a Best of Karajan gyűjteményből kikerestem a Wagner-részleteket tartalmazó lemezeket, és azokat hallgattam egymás után sokszor: Tannhäuser nyitány, Izolda szerelmi halála, Lohengrin előjáték.

***

Másnap aztán elmeséltem zeneileg művelt kollégámnak a Lohengrinből jövő Wagner-kívánalmat és az ősmagányosság-teóriát: nem tiltakozott, de szerinte a Lohengrinnel az a baj, hogy az előjáték az opera legjobb része, és utána már egyszer sem éri el ezt a csúcspontot. A kívánalom ennek ellenére sem csökkent - sőt, megvettem a jegyemet a Wagner-Napok előadására, június 8-a: A nürnbergi mesterdalnokok.

***

Aztán továbbgondoltam a Mindennapi klasszikusok Égi meséit: vajon Wagner mit és hogyan csinál ott fent. Ha Wagnerre gondolok, mindig eszembe jut ez a Csáth Géza idézet: "Idegen városban haladunk az utcán, Szilveszter este van, a gázlámpák sárga fénye a kéken világló hóval és a barna éggel valami fájó színharmóniába vegyül... És egyszerre - magunk se tudjuk, miért - de már hazafelé sietünk és a zongora mellett késő éjszakáig Schumannal vagyunk. A Schumann gyönyörű, édes, síró kottapapirosaival. Ilyenkor Chopint melódiásnak, de hidegnek, Wagnert gőgösnek, Beethovent retorikusnak, Mozartot kedvesnek, de szívtelennek találjuk; csak Schumann kell." Nekem ez most nagyon hasonló - csak Wagner kell, akármennyire is gőgös, mert gőgösnek nagyon is az - Schumanntól függetlenül is.

wagner_kő_fin.jpgVannak ott fent olyan elhagyatott, sziklás és magányos vidékek, amelyeket csak Ő ismer: nagy sötét, feketés-szürkés sziklák, kráterek, de minden sötétség ellenére itt minden nagyon tiszta. Ide senki nem merészkedik, de mindenki tudja, hogy Wagner itt otthonosan mozog, ennek ellenére csak ritkán meri valaki megkérni, hogy vezesse ott körbe: Wagner nem az egyes emberek, hanem az univerzum idegenvezetője.

Én valahogy úgy képzelem, hogy Ő akkor dolgozik, akkor alkot, amikor mindenki alszik - a kívül és felette állást minden módon hangsúlyozni kell. Főleg szél és vihar idején szeret ide felkapaszkodni egyedül: innen lát mindent, innen olvas minden álmot, itt beszélget a széllel, a viharral, a villámokkal és a sötéttel - és ha a vihar után reggel tiszta és megkönnyebbült a levegő, akkor mindenki tudja, hogy Wagner ismét valami nagyot alkotott.

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr285339017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2013.06.02. 14:29:59

Hmmm... a Lohengrin valójában már 1848 ápr.28-án kész, de Wagner forradalomban vállalt szerepe és száműzetése miatt a bemutató késik.
A drezdai felkelés idején történetesen cikkeket ír, kézigránátokat gyárt, szervezkedik.
A drezdai forradalom vezetőivel tart, megismerkedik Bakunyinnal is.
Leverése után elmenekül, de körözést adnak ki ellene, vissza egy darabig nem térhet.

Az ősbemutató majd Liszt segítségével és vezetésével valósul meg, 1850 augusztus 28-án.

Azért, sokak szemében a Nászinduló az igazi csúcs :DDD
süti beállítások módosítása