Válasz Professor Pizka Brahms bejegyzésére

Az idei Karácsony legszebb ajándéka egy dupla CD volt: az Amadeus-Quartett előadásában Brahms három vonósnégyese és Dvořák F-dúr kvartettje. Elvitettem magammal az autóba, és megállás nélkül a második lemezen található B-dúr vonósnégyest hallgatom.

Professor Pizka ezt írja a fentebb említett bejegyzésben:

"(...) Lefekvés előtt, amikor az agyam már megkezdte a szalag előretekerést és a memória töredezettség-mentesítését, de még ébren vagyok, akkor én hangfelvételeket hallok. Mindig azt, amelyiket aznap a legtöbbet hallottam, vagy a legdöntőbb volt a nap kakofóniájából. (...)

Amikor életemben először hallottam Bartóktól a Concertót, akkor azt az agyam, amely éber állapotában képtelen szolmizálni, illetve a szinkópánál bonyolultabb ritmusképleteket értelmezni, a Concertót, amely nem valami kellemes kis divertimentó... Kétszer játszotta vissza. Emlékszem rá most is, nem hagyott elaludni. Már megvan a jegyem (köszönöm szépen) az élő előadására.

Tehát van ez a gyönyörű jelenség, és bizony van valami ami ezt tökéletesen képes tönkretenni. Johannes Brahms kamarazenéje. Ezek kvartettek, kvintettek, szextettek, szeptettek és oktettek formájában leselkednek a gyanútlan MR3 hallgatóra. általában legalább (tételenként) negyven percesek és viszonylag egyszerű témákra épülnek. Az első hegedű: Nyi-nyá-nyíí-nyá-nyinyinyinyányíííí. Második hegedű: ugynez egy tercel lejjebb. A brácsa: nyányányá-nya-nyi-nyi nyáááá, míg a gordonka: nyunnyurunyunnyu-nyanyányunyunyurúúúúú. Ezek ismétlődnek, negyven percen keresztül, de ez alattomos. Ha az ember mást csinál, mondjuk vezet, akkor nem veszi észre, hogy lehalkítva szól a d-dúr szextett, és akkor este rettenetes büntetés jön. Fekszem az ágyban és egyszercsak megszólal a nyinyányi.

Borzasztó, tiltsák be."

Igaz, hogy én eddig szinte csak autóban hallgattam a B-dúr kvartettet, és csak most hallgatom először "rendesen" - este itthon egyedül -, de ez így "rendesen" is egészen különleges élmény.

Ezzel a kvartettel jött el a felismerés: Brahms a legférfiasabb zeneszerző, akit Isten azért küldött a Földre, hogy a saját szomorúságával és melankóliájával - "Boldogtalan élet: boldog alkotás! Ez a Clara - Johannes-viszony legbenső titka." (Molnár Antal) - megváltsa a búsongó férfilelkeket.

Férfitársak, hallgassátok Brahmsot és használjátok!