Mindennapi klasszikusok

Goldberg-csillagkép

JSB_new.jpegMa elolvastam a figaro.postr.hu írását Jevgenyij Koroljov MÜPA-beli Goldberg-variációk koncertjéről, és egészen kedvet kaptam, hogy megírjam a saját élménybeszámolómat. Lassan két hét telt már el a hangverseny óta: az előadás utáni első napokban még túl éles és friss volt az élmény, most meg már lassan kezdene kikopni, úgyhogy éppen a legjobbkor jött a bejegyzés.

Amikor idén meghallgattam Ligeti György zongoraversenyét a Millenárison, akkor ezt írtam: "(...) a koncerteken mindig olyan műveket 'kapunk', amelyek választ adnak egy éppen aktuális élethelyzetre." A Goldberg-variációk egész érdekesen ad választ: olyan, mint a Camino; a hallgató figyelmét sem a műről, sem az adott élethelyzetről nem engedi letérni - a Goldberg-csillagkép alatt mindkettőt végig kell járni.

Ezen a november 7-ei estén valami hasonló történt: nyolcvanöt perc tömény zenei és lelki séta a csillagkép alatt - nem is tudom, hogy a Goldberg-variációk inkább lelki vagy zenei élmény? Aztán az előadás végén taps, az előadó többszöri visszatérése, egyre erősödő taps a visszatérésekkor, és a nagy kérdés: vajon lesz-e ráadás, és ha igen, akkor mi?

És végül lett ráadás: Változatok a Hull a pelyhes fehér hó témájára. A levezető kocogás, a nyújtás és a légzőgyakorlat - "az elmélyült, különlegesen intellektuális zenész" (az idézet forrása a MÜPA magazin) számomra legnagyobb spirituális "húzása" ezen az estén.

2 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr734917222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2013.01.07. 11:42:53

Helló,

Érdekes, amit írsz a ráadásként elhangzó Mozart-variációkról, én ugyanis kifejezetten "haragudtam" érte (ahogy, mondjuk, szinte mindig ki is szoktam slisszolni a ráadások elől, sajna most át kellett volna gázolnom tizenöt vastapsolón). Többnyire úgy érzem magam tőlük, mintha valaki közvetlenül szeretkezés után, a levezető pihegés, összebújás, csöndes nyugalom helyett vicceket vagy az anyjáról kezdene mesélni. Hogy jó, jó, "de ennek nem most van itt az ideje" (a Jensen-film szavaival élve).

Én különben mérhetetlenül élveztem az előadást, valószínűleg pont azért, mert a "gouldista tömeghez" tartozom (mekkora tömeg), külön szerettem a 18-19-es változatokat:

www.youtube.com/watch?v=kVt69dyz5ZA&feature=youtu.be&t=1m45s

E pillanatban pedig lelkesen várom a most vasárnapi Frayt. :-)

a.

_romanista 2013.01.16. 15:09:12

@annagramma: sajnos nem tudtam elmenni a MÜPÁ-ba a Fray koncertre, egy másikra kellett mennem. írnál róla élménybeszámolót? kitenném a blogra.