A hosszú hétvégén valamelyik este eszembe jutott, hogy egyszer egy vasárnap délután - egy brahmsi vasárnap délután - betévedtem a Dob utcai Concerto lemezboltba. Semmit nem akartam venni, csak szét szerettem volna nézni, viszont a mai napig bánom, hogy nem vettem meg azt a CD-t, ami akkor az üzletben szólt: Dvořák zongoradarabok.
A YouTube-on ezt a videót találtam ebben a témakörben - nem tudom, hogy ezeket hallottam-e akkor és ott, mindenesetre jobbra emlékeztem - bár a zenehallgatás nagyon hangulat-függő, és azért a VII. kerültnek az a része olyan erőteljes kisugárzású, ami egy zenei élményt is nagyban befolyásol...
Aztán valahogyan eljutottam ide - van hegedű-zongora változat is, de nekem sokkal jobban tetszik a cselló-zongora változat:
És egészen jó volt a sok nehéz és melankolikus Brahms után Dvořákot hallgatni; nekem Dvořák Brahms inverze: egyszerűen nem tud szomorú lenni. Még ha szomorkás és lemondó is kicsit, akkor sem szomorú.
Aztán a nap végén persze, hogy meghallgattam Brahms negyedik szimfóniáját; a brahmsi melankólia nagyon nagy mákony...