Mindennapi klasszikusok

Bartók, a félelmetes

Amióta létezik a blog, azóta készülök, hogy megírjam a Bartókhoz fűződő viszonyomat. Sokszor elkezdtem már írni, de eddig mindig kitörtöltem mindent. Aztán pár hete a gyerekemmel megnéztük a Csipkerózsikát - Ő nagyon félt közben a gonosz tündértől, de azért csak végignézte.

Én is így vagyok Bartókkal: kicsit - talán nem is kicsit - félek Tőle, de azért hallgatom. Fontos megjegyezni: Bartók nem gonosz, de nekem akkor is félelmetes. Félelmetes és szigorú.

A héten ezt elmondtam valakinek; nem tiltakozott, csak annyit tett hozzá, hogy szerinte Bartók kalandos - azt hiszem, hogy ebben igaza van.

Most úgy látom - köszönhetően a fenti gondolatnak is -, hogy Bartók egy életen át tartó kaland, és ennek a kalandnak az egyik legizgalmasabb pillanata, amikor az ember már nem fél többet Tőle.

Íme, a teljes II. zongoraverseny, ennek a második tétele egészen lidérces:

2 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr614337428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pitybull 2012.03.25. 13:07:06

Én a zenétől féltem régebben. Aztán elolvastam a fia által írt könyvet, és rájöttem, hogy zseni volt. Amitől nem kell félni.

alf (törölt) 2012.05.15. 22:20:09

Anno, valamikor olyan réges régen, hogy már nem is illik emlékezni rá, Bartókkal kapcsolatban megemlítettem egy "érzésemet" Ungár tanár úrnak. Megszólalnom is nehéz volt, hiszen ő minden porcikájában ismerte Bartókot, én pedig egyáltalán sehogy sem. Igaz akkor tanul(gatt)uk.
Csak hallgattuk a Kékszakállút és ennek kapcsán jutott eszembe az az érzés.
Bartók frusztrált volt. Nagyon erősen és szexuálisan. Egy zseni, aki a világot szinte végtelen mélyen érti, de a legegyszerűbb és legelemibb emberi érzéssel, a szexuális vonzalommal hadilábon áll.
A mindenkori dilemma egy intellektuális beállítottságú embernek, hogy az elemi ösztönnel nem vergődik zöldágra.

És életem egyik legnagyobb elismerését kaptam, a tanár úr nem utasította el a gondolatot. (A másik ilyen volt, amikor Mozart zenéjét barokknak mertem titulálni, és arra sem mondta, hogy Istentől elrugaszkodott gondolat volna.)

Úgy egyébként ifjú koromban igen szoros kapcsolat fűzött ifj. Bartók Bélához, s mert érdekelt, sokat beszélgettünk édesapjáról. Érdekes módon akkortájt nem volt annyira ismeretlen, hogy Bartók leukémiája valójában mi is volt, pontosabban honnan származ(hat)ott. Bizony az is nagyon erősen összefüggésben volt az ő frusztrációjával. :(
süti beállítások módosítása