Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

1797-ben január 31-én született Franz Schubert

2012. január 31. - _romanista

Ma az alábbi mail érkezett: "Súlyos mulasztásban vagy :) Ma 115 éve született Schubert, akinek korai halála miatt lehet, hogy minden idők legcsodálatosabb életműve maradt csonka. És ha már felhívtam figyelmed erre a mulasztásra, akkor felhatalmazva érzem magam, hogy a 946-os 3 zongoradarabot vagy annak egy darabját kérjem Brendel előadásában." (Egy apró helyesbítés: nem 115, hanem 215 éve)

Eredetileg este terveztem kirakni egy darabot a Facebook oldalra, de ha már így alakult, inkább a blogra teszem ki ezt a bizonyos Brendel-féle előadást - természetesen a blog rendszeres hozzászólójának a videóját:

És azért a fenti mellé kiteszem az egyik saját kedvencemet - nem mintha a Három zongoradarabot nem szeretném. Ez pedig a G-dúr szonáta első tétele, szintén Brendel előadásában. Ezt valamelyik péntek este hallgattam - erre színeztünk a gyerekemmel -, az egész hetes feszültséget egyetlen szempillantás alatt fújta el.

Úgy vettem észre egyébként, hogy Schubert zongoradarabjait a legjobb este és hétvégén - főleg vasárnap - délután hallgatni.

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr954036519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2012.01.31. 21:46:52

WoW! :o)

Lassan három éve írtam egy ilyet:
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=91607747&t=9168807

"Esz-dúr zongoradarab, D946/2 - Schubert másik csúcszenéje szólózongorára abszolút tökéletes csúcsfelvételen (bár van aki leszólta a youtube-n!) Ezerből is felismerni vélem, annyira ismerem, annyira szeretem, annyira helyén van benne minden hang. Nagyon jó Brendel-felvételek vannak fenn a youtube-n. Volt annó 1988 környékén a tévében egy 13 részes sorozata, ahol magyarázott és zenélt Schubertet, zseniálisan. Ott szerettem bele Schubertjébe, pedig például a Beethovenjét nagyon utálom: mintha ott elfelejtene zongorázni. Számomra a legellentmondásosabb zenészek egyike. Ilyen szélsőségesen mást nem nagyon ítélek meg. Az az ominózus Schubert-sorozat, láttam már, megjelent DVD-n. Jó lenne beszerezni, óriási érték.
A darab ABACA szerkezetű, B egy drámai sötét tónusú zene amire kontrasztként jön a C angyali tisztaságú melódiavilága. Pár hete került fel a youtube-ra. Ez múltkor még tuti nem volt fenn, mert annó is kerestem. ;)
Schubertnek nem volt sok szerencséje az impromptu műfajjal. Írt egy szonátát, aztán a kiadó kelendőbb 4 darabos impromtu-sorozatként adta ki. Ha direkt impromtut írt, azt nem akarták kiadni. Aztán ha elpártolt és írt zongoradarabokat, meglehet azok lettek leginkább az _impromtuk_ :o)"

"Van egy nagyívű 'lassú' komótos sokáig folydogáló/hömpölygő, feltétlen népszerű, Op.78-as számot is elnyerő szonáta (gondolom kiadáspolitika miatt). Amit nemcsak szonátaként aposztrofálnak, hanem egyenesen tempójelzések felsorolásával is azonosítják magát a művet. Nálam Ránki Dezső 30 perces LP-s felvétele verhetetlen. A második tétel is szenzációs a variációk drámaiságának fokozásával. De ami a negyedik tételben jön, arra nincs szó. A 3 perctől kezdődik egy elképesztően elementáris erejű drámai középrész. Hányszor eszembejut akár nap közben is.
Első tétel játéktartama Szvjatoszlav Richternél 25 perc, míg Ránki Dezsőnél az egész szonáta 30 perc(!). Richter kottából játszik (!). Nekem a második ráadásos (Encore) verzió jobban tetszik a 4.tétel esetén."

Amit hozzátennék a fentiekhez, a mostani ünnepi pillanat hevében:

- Látszik a Brendel-videón, hogy milyen fiatal rajta Brendel. Nincs erőm utánanézni, de ha jól rémlik, 1974 környéki a felvétel, azaz lassan 40 éves.

- Ez a videó abból a híres ominózus Brendel vezette Schubert-kurzusból való, szerintem, ahol tizeniksz részen keresztül egy-egy művet elemzett Brendel, majd el is játszotta egybe. A magyar tévében láttam annó a sorozatot, és ez jelent meg DVD-n is, azóta. Parádés volt: emlékszem, ahogy vártam az újabb részeket, és ahogy vettem fel kezdetleges kazettás magnómmal a tévéből az egyes részeket.

- Nálam továbbra is Ránki Dezső Hungaroton felvétele a verhetetlen ebből az Op.78-as zongoraszonátából (de jó lenne egyszer jó minőségben kottát illeszteni rá). Brendel csak egy ici-picit marad le tőle (nálam), elsősorban a 4-edik tétel helyenkénti kisebb erőtlensége miatt. Amúgy rendkívül pazar pompás felvétel, az életerős Brendeltől.

- Érdemes Giesekinggel is meghallgatni, fennvan a Youtube-on, sajnos a mai fülnek, elég kezdetleges hangtechnikával.

tnsnames.ora 2012.02.09. 22:14:28

Na felraktam az említett Ránki-felvételt kottásan, az Op.78-as szonátából.

Egy zseniális szerző, zseniális művének, zseniális feszes, drámai, érzelmekkel telített előadása. Én nem mondanám felhőtlennek, mert van benne szomorúság is, de gyönyörű minden hangja.

Nagyon szépen ír Schubert e remekművéről (ami még opus-számot is kapott).
en.wikipedia.org/wiki/Piano_Sonata_in_G_major,_D._894_%28Schubert%29

Konyhafordításban:

Schubert 1826-ban két évvel halála elött fejezte be. Ez volt az utolsó szonáta, amit még életében megjelent. Szokták Fantáziának is meg Fantasie, Andante, Menuetto & Allegrettónak is hívni.

Schumann így ír róla: "Formát és koncepciót tekintve a legtökéletesebb mű az összes szonáta közül."

Imogen Cooper így ír: "A ritka felhőtlen szonáták egyike. Természetesen, mint esetében általában, vannak benne viharos, kicsit sötét részek is, de a mű általános hangulata a béke és megvilágosodás, mint a G-dúr vonósnégyesnél. Az utolsó tétel heves közeprésze ugyan olyan hatást kelt, mintha egy felhő takarná el a Napot, de persze csak pillanatokra, hogy aztán megint kisüssön.

Franz Schubert (1797-1828)
Schubert: Piano Sonata/Fantasie No.18 in G, D.894, Op.78
Ránki Dezső (piano)
www.youtube.com/watch?v=s2KnSdvan4w

tnsnames.ora 2012.02.10. 07:40:49

Feltettem a posztbeli Brendel-felvételt is a Youtube-ra. Kottával a kézben, a kotta-illesztés odafigyelés-igénye mellett, kérlelhetetlenül eljött az igazság pillanata. Brendel bizony nem picit hanem nagyságrendekkel gyengébben játssza, mint Ránki (szellemi síkon). Keze alatt, értelmezésében sajnos elvész a mű zenei lényege, mintha nem tudna az egésszel mit kezdeni, annyira tanácstalan lenne (az én érzékelésemben). Pedig vele ismertem meg annó a tévéből és hogy szerettem is ezt a felvételt.

Ráadásul míg Ránki 29,5 percig játssza a művet, addig Brendel 36 percig. Ugyanazt a művet, hangról hangra (ugyannyit ismételnek, azaz 1 tételben nem, 2-3.tételben igen). Ekkora "különbség-potenciál" nincs a műben. Vagy Ránki hajszol, vagy Brendel nyújtja, mint a rétestésztát (értelemszerűen értékelésemben az utóbbi).

Schubert: Piano Sonata/Fantasie No.18 in G, D.894, Op.78
www.youtube.com/watch?v=oIS7f7zql9s

tnsnames.ora 2012.02.11. 18:36:44

Ezer bocs, hogy bár más a (friss) téma - remélem nem dob ki majd a bloggazda túltengésemmel. :o)) -, mégis Schubert: Sonata Op.78 - záróakkordként még egy utolsót szólok,

Csak az igazán elszántaknak. ;), íme a teljes gyűjteményem: mindre illesztettem kottát, a befogadás/analízis megkönnyítése érdekében. Nekem óriási élmény volt a kottaillesztés, egy percre sem lankadt a figyelmem, sőt úgy éreztem egyre közelebb kerülök a zseniális műhöz, a különféle előadási megközelítések által.

Nem küzdök a linkekkel (ha már csak két darab lehet egy hozzászólásban), hanem megadom a profilom linkjét. Egy darabig legalábbis, az utolsó videók a legfrissebbek. :o)
www.youtube.com/user/tnsnamesoralong

Szerintem van egy pici kompoziciós hiba is a remekműben: például Brendelnél 6:38-ban hallható (kottalap, második kottasora, első taktus végében). Nekem az a tizenhatod nagyon furán szól, nem is "indokolt" zene-szövetileg, szerintem.

Pár mondat az előadásokról:

Radu Lupu, megint nagyszerűen zseniális, szokás szerint. Ismételten nagyon megszorongatta a referencia-felvételemet. Sőt úgy vélem, az ő megközelítése a leginkább autentikus Schubertben (ennél a darabnál mindenképpen). Schubertnek nagyon tetszene legalábbis, ha hallani tudná (szvsz). :o)

Ránki Dezső viszont a darabban lévő potenciális tartalmat mutatta meg a tökéletességet súrolóan, ezért a 99% mögötti "+" jel, esetében.

Sose hittem volna, hogy Giesekinget leelözi, hacsak egy hajszállal is, Kempff. Bátor, fantáziadús játéka nekem nagyon bejött, azon felül, hogy meglepett vele rendesen (nem igazán kedvelem őt, noha romantikában egészen jó, Schumann-összes vele van meg nekem is).

Nincs jó bizonyíthatóan Steinway-zongorás felvétel továbbra sem számomra. Pár éve még azt hittem, hogy Michel Dalberto végre elhozta a jó (bizonyíthatóan) Steinway-felvételt, de ennél a műnél is kiderült, hogy összességében, számomra nem szimpatikus ez a zongoratípus (ha hangrögzítésről beszélünk). Nem tudom, hogy ez zongora-típushiba, avagy a hangmérnökök nem állnak a helyzet magaslatán felvételkor, de a nagy fortéknál rettenetesen zörög fémesen a hangszer, még ha középtartományokban szépen is szól a felvétel.
Világosan látszik/hallatszik, hogy egy rossz zongora(-hangzás) mennyit tud ártani a darabnak. És ezt a problémát én a zongoristának rovom fel, amikor hátrébb rakom a tetszési sorrendemben, hiszen neki a nagy "konkurenciaharcban" hallania kell, hogy rosszul szól a felvétele. Pláne ha ilyen brutálisan erős fortéi vannak, mint Dalbertónak. (Érződik benne ugyan az erő, csak nincs mögötte tartalom/hitelesség, szvsz).
Ráadásul a negyedik tétel elviselhetetlenül nagyon rossz vele.

Szvjatoszlav Richter 1.tétele, szerintem e-l-v-i-s-e-l-h-e-t-e-t-l-e-n kategória, koncertkörülmények között is, egyébként is (még ha óriási óvációval fogadta a közönsége akkor is). Egészen egyszerűen nincs 25-26 percnyi szufla az első tételben, bármennyire is szeretem a művet, és Richtert.

Az én tetszési index(-sorrend)em
*************************************
1.Ránki Dezső: 99+ %
2.Radu Lupu: 99%
3.Wilhelm Kempff: 91%
4.Walter Gieseking: 90%
5.Sviatoslav Richter 1.mvmt:10%, 2-3-4.mvmt:98%: 76%
6.Michel Dalberto 1-2-3.mvmt:75%, 4.mvmt:20%: 66%
7.Alfred Brendel 60%

_romanista 2012.02.11. 19:54:16

@tnsnames.ora: "Szvjatoszlav Richter 1.tétele, szerintem e-l-v-i-s-e-l-h-e-t-e-t-l-e-n kategória, koncertkörülmények között is, egyébként is (még ha óriási óvációval fogadta a közönsége akkor is). Egészen egyszerűen nincs 25-26 percnyi szufla az első tételben, bármennyire is szeretem a művet, és Richtert."

egyszer erről érteztünk: nekem nagyon nem tetszett Richterrel a B-dúr szonáta első tétele - meg sem hallgattam a többit.

amit írsz, abból viszont poszt lesz...

és hadd provokáljalak, Arrauval:
www.youtube.com/watch?v=fbwmId4m4h4

én Vele ismertem meg azt a szonátát.

tnsnames.ora 2012.02.11. 20:58:14

Hát pechem van, hogy fennvan a Youtube-on Arrau-val is, hallgathattam meg a teljeskörűség érdekében. ;)

Azért az már önmagában nem jó előjel, és előrevetíti a baljós árnyakat, ha a felvétel időtartama 45:33
;)

Remek a zongorahangzás, nagyon szépen meleg hangon szól a zongora. Viszont Arraunak - én fülem szerint - köze nincs Schuberthez sem, a darabhoz sem. Fegyelmezetlen interpretáció, süt belőle (is) a tehetségtelenség (se értelmezni, se közvetíteni nem tud zenei mondandót).

Például 15:51-től valami borzalom ami hallatszik. Szörnyű a második tétel már a nyitása is. De folytatásban a drámai középrész az milyen rettenetes, 21:37-től. Bocsánat ezt a tételt nem hallgatom tovább. Borzalmasan kezdődik a III.tétel is, a menüett második része is szörnyű. A trió egészen hallgatható, de ettől még gyenge ez is. A negyedik tétel az első tételhez hasonlóan ígéretesen indul, mintha nem is Arrau lenne. Aztán "persze" 38:50-től kezd horrorisztikus lenni. Jesssssszum Pepi, 40:20-tól fizikai kínszenvedés. Ezt énnem bírom tovább, sorry.

Brendelnél még lehet mondani, hogy rosszabb pillanatban kapta el a mű megszólaltatása őt, azért ilyen gyenge relatíve a felvétele (senki nem lehet folyamatosan 100%-ban a csúcson). De ő legalább kiegyensúlyozott, és ilyen körülmények között is hoz valamiféle értelmezhető, értékelhető (még ha meg is haladható) szinvonalat. De Arrau még véletlenül sem.

Azt hiszem, ha demonstrálni akarom, miért nem bírom elviselni Arraut, ezt a felvételt fogom mostantól felhozni. Értékelésemben valóságos csoda, hogy a bloggazdának - ezen Arrau-felvétel - után sem ment el a kedve a darabtól. Az biztos én sose illesztenék erre az Arrau-felvételre kottát.

Nálam Arrau: 30%

tnsnames.ora 2012.02.11. 21:07:07

Azért az nem semmi, hogy legutoljára felkerült Richter-felvétel a leglátogatottabb, 24 megtekintéssel. Radu Lupu-t meg csak ketten nézték meg, akiből az egyik én vagyok.

limola 2012.02.12. 15:14:36

@tnsnames.ora: Ránki Dezső már vezet hallgatottságban.Az én örömömre is.

tnsnames.ora 2012.02.12. 15:57:30

@limola:
:o))))
Az szólhat a kuriózicitásnak is, hiszen a fiatal Ránki e felvételére alig-alig emlékszünk, szvsz,
süti beállítások módosítása