Az előző bejegyzésben említett Alfred Brendel Mozart CD-n a h-moll adagio mellett megtalálható az a-moll rondó is. A lemezhez tartozó füzet együtt tárgyalja e két művet, ugyanis az ismertető szerint ezek kapcsolatba hozhatóak Leopold Mozart halálával. A rondó keletkezésének ideje 1787 - Mozart apja is ebben az évben halt meg -, az adagio-é pedig 1788.
A Hangversenykalauz így ír az a-moll rondóról: "E művét megelőzően csak egyetlen zongoraművet írt Mozart a-mollban: a párizsi szonátát, amely anyja elvesztésének megrázkódtatásait tükrözi. 1787 tavaszán – az a-moll rondó keletkezése idején – ismét foglalkoznia kellett az elmúlás gondolatával: meghalt egyik legkedvesebb barátja, a vele egykorú Hatzfeld gróf és Leopold Mozart egészségi állapota felől is aggasztó híreket kapott. '…Sohasem alszom el anélkül, hogy ne gondolnék rá: bármilyen fiatal vagyok is, másnap talán nem leszek többé…' – írja április 4-én, néhány héttel a rondó befejezése után apjának."
Utószó1: A fentebb említett a-moll szonáta egy korábbi bejegyzésben a blogra is felkerült Dinu Lipatti előadásában.
Utószó2: egy gondolat a h-moll adagio-hoz. A tegnapi bejegyzés két hozzászólása szerint Uchida széttöri a darabot. Nekem éppen ez tetszik benne: ahogyan a fájdalom töri meg az embert. A mű keletkezése 1788 márciusa, Leopold Mozart 1787. május 28-án halt meg. Talán ezzel együtt lett volna teljes a tegnapi poszt.
Íme, Uchidával még egyszer:
És egy teljesen más felfogás Horowitz előadásában:
