Mindennapi klasszikusok

Vajon mit mondott volna Márai a Füveskönyvben a hangversenyekről?

Még Frankfurtban, az ottani főpróba és koncert alatt határoztam el, hogy mindenképpen elmegyek majd Budapesten is a turné valamelyik hangversenyére. Frankfurtban a második zongoraversenyt és Schubert IX. szimfóniáját láttam, a MÜPÁ-ban a november 6-ai előadásra sikerült jegyet szereznem; a program itt Bartók első zongorakoncertje, Schubert V. szimfóniája és Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája volt - a fenti művek mellett mindkét esten elhangzott Bartóktól a Magyar parasztdalok, mint a hangversenyek bevezetője.

Szóval, a katartikust élményt akartam átélni újra, de sajnos csalódnom kellett. Az elmúlt héten aztán sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak a koncertről: tényleg nem volt jó az előadás? Ha igen, akkor miért nem? Nem találtam fogást rajta, aztán ma reggel egy pillanat alatt megértettem mindent: egyszerűen nem készültem fel, nem tudtam felkészülni megfelelően a hangversenyre. Mert azt gondolom - és ez a gondolat is ma reggel jött -, hogy a hangversenyekre fel kell készülni.

Szakadjunk el egy pillanatra a Fesztiválzenekartól, Bartóktól, Schuberttől, Frankfurttól és a MÜPÁ-tól, nyissuk ki gondolatban a Füveskönyvet, és olvassuk el az eddig még nem ismert ajánlásokat:

A hangversenyekről

A hangversenyekre - amelyek a zenehallgatás legkülönlegesebb és legmagasztosabb eseményei - készülj egész testeddel és lelkeddel! A hangverseny napjára - amennyiben ez hétköznapra esik -, végy ki szabadnapot; ha ezt nem teheted, akkor is legkésőbb délben hagyd abba munkádat. Ebéded legyen könnyű - az alkoholt és a cigarettát ezen a napon kerüld -, délutáni pihenőd pedig ne legyen hosszabb, mint fél óra. A megterhelt gyomor és a túl hosszú, nyugtalan délutáni alvás estére eltompítja érzékeidet és álmossá tesz.

Délután tégy hosszú sétát, amely végén gyalogosan érkezel az előadásra. Érzékszerveid a séta alatt kinyílnak, lelked kiszellőzik, szerveid pihentek és ugrásra készek: mohón vetik majd magukat a zene nyújtotta táplálékra. Mert ne feledd, nem csak füleiddel és érzékszerveiddel, hanem minden szerveddel: gyomroddal, beleiddel, tüdőddel és szíveddel is részt veszel az előadáson. 

A hangversenyek végéről és a ruhatárról

Soha nem értettem azokat, akik a hangversenyek végén a ruhatárhoz sietnek és a sorban fennhangon az előadásról mondanak véleményt. Ha teheted, légy türelmes és utolsóként hagyd el a termet. Lélegezz egyedül mélyeket és szívd magadba a koncert levegőjét: elméd, szíved és lelked még egyszer megtelik az est varázsával. Ha a hangversenyteremben vagy a ruhatárnál ismerősök, ismeretlenek az estről és élményeidről kérdeznek, tömören és udvariasan válaszolj. Tudd, ilyenkor minden szó felesleges fecsegés. Az élményekhez, mint egy fejedelmi lakoma megemésztéséhez idő kell: a legjobban teszed, ha ilyenkor hosszú órákig hallgatásba burkolózol.

13 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr603382537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

limola 2011.11.14. 22:54:04

Én úgy mondanám:amikor letaglóz a darab(lehet az film, színház,koncert)azt nem is lehet szavakkal kifejezni.Ott a szó nagyon kevés és szinte jól esik a hallgatás,a maradás a varázslatban.

foeniculum 2011.11.15. 18:00:17

Speciális esete a rókának....

foeniculum 2011.11.15. 18:08:35

"...De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is...."

tnsnames.ora 2011.11.15. 19:27:22

Bár Márainak igaza van (szvsz), és tényleg, aki nem adja meg a tiszteletet a zenének, az egyenes arányban kevésbé fog a zene áldásaiban részesülni. Azért az látszik, hogy nem a mai világban írta ezt. ;)

Tényleg érdemes készülni a hangversenyre. Meg tényleg nem az a legfontosabb, hogy legelsőként tapsoljon az ember egy-egy mű végén. Ha néha még a moziban is megvárja az ember a feliratok végét (merthogy sokszor akkor van a filmzene legjobb része), akkor koncerteken ez még fokozottabban érvényes.

Az viszont már egy érdekes kérdés, hogy "szabad" vinni hangversenyre papírt, ceruzát, horribile dictu jegyzetelni velük? Vagy szabad-e kottát vinni? Én egyszer vittem, de olyan rosszul éreztem magam vele, hogy soha többet nem kíséreltem meg.

Mondjuk alkohollal és cigarettával nem tudom mikor kell élni, hangversenytől függetlenül is. ;)

Az is meggondolandó (szintén hangversenytől függetlenül), hogy a mai modern embert elképesztő ingerözön éri. És mégis sokszor evvel sem éri be, hanem beleesik a habzsolás következésképp a felületesség bűnébe. Sajnos olykor én magam is. (Mondjuk én inkább a betűkkel vagyok így, zenével sikerül általában mértékletesnek lennem: de azért ott is van, amihez már nincs türelmem)

A lelki-szellemi vetület is érdekes a témában: hogyan élvezze az ember a zenét? Egy Beethoven IX.szimfónia 60+ perc. Mindannyiunknak. Kocsis Zoltánnak is nekünk laikusoknak is. Mi és hogyan történik ebben az egy órában bennünk? Mi múlik rajtunk, mi az amit "csak" kapunk a mű megszólalása révén? Mire kell figyelni? Mit jelent ha elkalandozik a figyelmünk? Hogyan rakjuk össze egésszé, ami bemegy a fülünkön? MIképp kötünk emlékeinkhez? Stb.
Jó kis dolgozattéma mindez egy énekórára? :o))

_romanista 2011.11.15. 19:46:23

@tnsnames.ora: nem Márai írta, hanem én. ez egyfajta stílusgyakorlat volt - vajon hogyan írta volna Ő. éppen ezért nem került idézőjelbe.

tnsnames.ora 2011.11.15. 20:05:29

@_romanista:
Akkor alaposan melléfogtam, bocsánatot kérek érte. Ráadásul nem voltam elég precíz. ;)
De talán neked is merészebben kellett volna hozzányúlnod és mába ültetned. Nagyon sok, túl sok idő telt el a Füveskönyv óta.

foeniculum 2011.11.15. 20:32:27

@_romanista:
Ilyen megvilágításban mégjobban tetszik.
Viszont így egyetértek tns-sel, mai fejjel ez így végigvihetetlen... :(

Sajnos vannak olyan esetek, amikor az ember csak úgy "beesik" az előadásra.

Hozzátehetném amúgy, hogy az ünneplőbe öltözködés is egyfajta olyan ceremónia, ami felkészít a zeneünnepre. Szomorú dolog, hogy annyira kiment a divatból elegánsan öltözni... bár talán szerencsére, ismét elkezdték az emberek ünnepként értékelni a színházat, koncertet... és megtisztelik az előadókat saját jólöltözöttségükkel is. Amíg a test szépítkezik, a lélek is felkészül. Ha több idő nem is jut a lélek felkészítésére, legalább ez az idő azzal telik.

[zárójelben jegyzem meg, hogy a múltkori koncerten láttam Fáyt, és fájt a jelenléte... lehet, hogy munkába munkásruhában kell menni?! :( ]

@tnsnames.ora:

És talán többféleképpen lehet élvezni egy koncertet is. Nem biztos, hogy feltétlenül arra kell koncentrálni, hogy mennyire jó az előadás, néha lehet, hogy elég "csak" zenét hallgatni, akár én megengedném azt is, hogy közben elkalandozzanak a gondolatok ne kelljen feszülten figyelni minden másodpercet, főleg ne olyan szinten, hogy utána beszámolót lehessen írni róla ;)
Lehet olyan eset, hogy az ember inkább a fejét, a gondolatait kapcsolja ki, és élvezi az akár egyszerűbb, gyengébbre sikerült koncertet is, és nem arra figyel, mikor téveszt a zenekar, hogy dirigál a karmester... néha a koncerten sikerül elfeledni a problémákat, a munkát, belefeledkezve a zenébe, és nem is kell, hogy ennél többet kapjon az ember.

_romanista 2011.11.15. 20:33:36

@tnsnames.ora: nekem a zenehallgatás mellett az írás az életem. a blogot részben az írásért magáért írom. direkt nem a mába tettem, szerintem ez merészebb volt így.

azt gondolom egyébként, hogy így koncertre menni, ahogyan leírtam - az ideális lenne.
a BFZ koncertje előtt én például túlaludtam magamat, és nagyon-nagyon rossz volt a hangversenyen.

tnsnames.ora 2011.11.15. 21:43:46

@_romanista:
Nem frocliból mondom, de szerintem inkább szürreálisabb. ;)

@foeniculum:
Igen van analitikus és van élvezkedő zenehallgatás meg lehet műért, előadóért is menni hangversenyre meg van (hallgatónak) új és ismert darabja is a koncertnek.

Én például ha új darabot hallgatok, akkor automatikusan analitikus üzemmódra kapcsolok: engem zavarna ilyenkor ha elkalandoznék. Úgy érezném miközben "beszél" hozzám a zene, mint ha "elnéznék" a feje felett.

Ehhez tudni érdemes azt is, hogy szemben a hölgyekkel, én erősen nem vagyok "multitaskos", én körülbelül egy dologra tudok figyelni, ha és egyáltalán: vagy a zenére vagy másra.

Lóhering a fattyúlovag 2011.11.16. 09:05:47

Hmmmm...

Van olyan nő, akinek a legnagyobb szerelem csúcsán is több órás előjátékra van szüksége egy közepes nedvesedéshez is, és van olyan is, akinek egy enyhe rokonszenv mellett összejött alkalmi kósza numera is fél perc alatt hozza a sorozatorgazmust.

tnsnames.ora 2011.11.16. 20:59:35

@Lóhering a fattyúlovag:

Egyfelöl tényleg különbözően élvezünk, meg viszonyulunk a legkülönfélébb módokon dolgokhoz. Másfelöl, nem mindig a külső(ségek), a mérhető, viszonyítható dolgok a mérvadók, mint a gazdaságban vagy az informatikában.

Mindkét említett szélsőséges esetben lehet nagyon mély az élmény. A zene és zenehallgatás meg pont arról szólna (szvsz), hogy milyen mélységekig hatolunk a zenébe, mennyire komplex akár fizikai gyönyörűséget is eredményező, a zenéből fakadó szépség manifesztációja.

És akkor még egy szót sem szóltam arról, hogy a teljes képhez a sorozatorgazmust el is kell hinnie a partnernek ;)

Mahlmared 2012.07.30. 12:07:27

Hibátlan Márai stílusgyakorlat!
Simán elhittem Neked! Grat.!

_romanista 2012.07.30. 15:00:30

ez igazán kedves, köszönöm!