Mindennapi klasszikusok

200 éve született Liszt Ferenc - Elképzelt beszélgetés egy zongoraórán

"Innen kérem folytatni" - mondta M. néni, és hegyes, szigorú mozdulattal a kottára bökött ceruzájával. F., a tanítvány megpróbálta lejátszani a könnyű, jól ismert dallamot, de már a harmadik leütésnél tévesztett. Az egész órán szétszórt és izgatott volt: sem a régebben jól begyakorolt, sem az új darabokat nem sikerült eljátszania, keze izzadt és remegett, szíve idegesen dobogott.

A tanárnő semmit nem szólt, az óra vége előtt tíz perccel egyszer csak becsukta a zongorán lévő kottát, és F. felé fordult: "Hm...?" - tette fel a a szokásos kérdést. Ezt, és a hozzátartozó szigorú, számonkérő gesztust és mozdulatot - M. néni a kérdés feltevésekor kicsit mindig lehúzta mutatóujjával a szemüvegét, a szemöldökét pedig felhúzta - a tanítvány már jól ismerte az órák elejéről. Ilyenkor kellett röviden számot adnia, hogy mit és mennyit gyakorolt a múlt héten, a kérdés most azonban nemcsak erre vonatkozott.

"Az elmúlt héten semmit nem gyakoroltam." - kezdett bele némi félelemmel a hangjában. "Egyszerűen képtelen voltam rá. Egész héten azon gondolkoztam, vajon szeretem-e Lisztet?" - M. néni nem szólt semmit, kényelmesen hátradőlt a széken, kicsit hátravetette a fejét, mintegy megadva az engedélyt a folytatásra.

"Azt hiszem, hogy én nem szeretem Lisztet." - folytatta most már kicsit nyugodtabban. "És nem tudom, valaha fogom-e tudni szeretni. Ennek ellenére egész héten - gyakorlás helyett is - Lisztet hallgattam: van egy dupla lemezem, azt. Azon belül is a h-moll szonátát, szinte megállás nélkül."

A tanárnő továbbra sem szólt semmit, nagyot sóhajtott, két karját összefonta, és figyelt.

"Olyan gondolatom támadt, hogy ha felnézek az égre, akkor az összes csillag vagy egy zeneszerző, vagy egy zenemű, talán egy akkord, de az is lehet, hogy valamelyik csak egy dallam vagy csupán egy hang. És csak egyetlen ember van, aki mindet ismeri, és aki ebben a nagy birodalomban kiigazodik és otthonosan mozog: ez pedig Liszt. Egyik este, amikor erre gondoltam, végigvettem, hogy kinek a műveiből írt átiratot: Bach, Berlioz, Wagner, Schubert, Verdi, Paganini, Mozart - első nekifutásra eddig jutottam - mindegyik egy-egy csillag az égen... igen, Liszt a Zene Zeusza..."

F. egészen kipirult, M. néni nyugodt hallgatása valósággal felbátorította: "Aztán a h-moll szonáta. Szerintem ezt élő ember nem szereti, mert nem lehet szeretni... Csodálni lehet, kötődni hozzá, borzongató, misztikus, néha egészen félelmetesnek hallom, máskor meg mintha jazz lenne... Ha hallgatom, gyakran becsukom a szememet: ilyenkor egy hatalmas labirintust látok, amelybe már sokszor beléptem, de a kijáratot eddig még egyszer sem találtam meg. És minden egyes misztikus és be nem fejezett utazás után egyre jobban várom a következőt, nem is várom, sóvárgom; egyszerűen nem bírok tőle szabadulni... Liszt meg ott áll, ott terül szét a labirintus felett, és csak mosolyog rajtam, nem sürget, nem akar útba igazítani, csak áll, és mosolyog..."

F. vett egy nagy levegőt, megdörzsölte a szemét, majd két ujjával megfogta az orrnyergét, miközben a szemei csukva maradtak. Így ült hosszú másodpercekig, mozdulatlanul, mélyeket lélegezve. Egyszer csak felpattant: "Megyek, és iszom egy pohár vizet..."

M. néni nem szólt semmit, ülve maradt, és amíg a tanítvány a konyhában foglalatoskodott, a szomszéd falon lévő lemezeket fürkészte. Elégedetten nyugtázta, hogy a h-moll szonátát tartalmazó lemez megvan, pontosan ott, ahol lennie kell - a padlótól a plafonig érő gyűjtemény alfabetikus sorrendjét a hosszú évek óta folyamatosan növekvő darabszám sem tudta megtörni. Fejében rögzítette a polcot és a lemez polcon belüli helyét, majd a zongora tetején lévő noteszába írt valamit. F. éppen akkor tért vissza a konyhából, amikor a tanárnő a határidőnaplót a helyére tette.

F. visszaült a zongorához, most már egészen nyugodt volt, két tenyerét a feje tetején pihentette, a plafont nézte. Így ültek: a tanítvány a zongora előtt, a tanárnő a székén, nem szóltak egy szót sem. M. néni egyszer csak levette a noteszt a zongoráról, és szótlanul lapozgatni kezdte. "Jövő héten tud egy órával előbb jönni?" - kérdezte. A tanítvány leengedte kezeit, a tanárnő felé fordult, és hirtelen megakadt a szeme egy vastagon írt és aláhúzott bejegyezésen: Liszt, h-moll szonáta, valamelyik este meghallgatni!

"Igen, persze..." - mondta; a hangja remegett, úgy kellett a sírást és a nevetést visszafojtania. "Hogyne, jövök..." - mondta boldogan. A tanárnő akkurátusan beírta a tanítvány monogramját a megfelelő nap megfelelő órájához, majd felpillantott rá. F., mint akit tetten értek, zavartan kapta el tekintetét a noteszről.

M. néni két kézzel összecsapta határidőnaplóját, mélyen tanítványa szemébe nézett, miközben ajtót nyitott neki: "Akkor a jövő héten! És ne felejtsen el gyakorolni!"

10 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr93306276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.10.22. 07:43:37

Nem rossz, csak nem tudom mennyire reális ;) És az alábbi némileg ünneprontó megjegyzéseket csak azért merem leírni, mert (1) fickóból vagy, mint én is, (2) valamennyire mégis csak ismerlek már. ;)

A modernkori zongoristák életét alapvetően befolyásolják (szerintem), hogy létezik hangrögzítés, hozzáférnek mindenféle felvételekhez. Az ő szempontjukból nem feltétlenül egészséges módon. Egyrészt "mintát" nyernek, "rutin"-hoz másik oldalról egyre frusztrálóbb lehet a hatalmas anyaggal szembesülni illetve egyre jobban "fogy a tér/levegő". Pesze egy zseninél mindez nem probléma, csak kérdés, hogy mennyi zseni van a világon.

Számomra a második kérdés, hogy egy zongoristánál, aki azért ugye elvergődött Liszt-darabok játszásáig, annak ilyen-e a mélypontja, mennyire "költői túlzás" ez, én ezt tök másképp valószínűsítem.

Harmadik kérdéskör, hogy mennyire nagy valószínűségű történés, hogy egy zongoratanár néni Lisztet tanítson, úgy általában?! Ilyen zongoratanárnő sok van, de talán jellemzően az alsóbb fokú oktatásban. Ahol viszont azért ritkábban kerül elő Liszt, rendkívüli technikai igénye miatt.

foeniculum 2011.10.22. 09:40:36

@tnsnames.ora:

Pont te vagy most ennyire földhözragadt ;)
Holott benned is a zene lüktet .....

Ezen írás lényege az az idézőjelbeli részlet, a h-moll szonátáról.... a többi a körítés :)
mindazonáltal szerintem kedves körítés. Még, ha valóban nem valósághű is.
Lehetséges, hogy egy "szerelmes" szituációba ágyazva izgalmasabb lett volna....
Modjuk úgy kezdődne:
Lány: -Kérlek játssz nekem Lisztet! Annyira szeretem....
Fiú: -Nem megy. Nem tudok, bármit, csak Lisztet ne kérj tőlem....

és a továbbiakhoz beilleszthető a párbeszéd nagyrésze :)

foeniculum 2011.10.22. 10:23:59

@foeniculum:
Kivéve, hogy nem "szigorú tanár néni", hanem "tágra nyílt szemű lányka" :)

tnsnames.ora 2011.10.22. 11:48:15

@foeniculum:
Na látod ez remek meglátás, amit írtál. Egyből ignorálja az összes "kukacoskodásom" alapját, amit egyébként nem annak szántam, csak - egy szintén nem feltétlen "reális" - kiegészítésnek.

PS: Egyébként bak fickó vagyok (ráadásul talán a legrosszabb fajtából), mit vársz tőlem? ;)

Gaspar Gil y Pollas · http://www.kulturtapas.com 2011.10.22. 13:10:12

Ez mind szép, meg mind jó, de ez az egész Liszt-mulatság egy kicsit nekem hamis. Nem a kulturális hagyatékát vitatom, hanem az emberi kvalitásait...

üdv
www.kulturtapas.com

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.10.22. 16:37:20

Egészen jó írás. Engem megfogott. És a szonátát is meghallgattam.

Az egész kicsit az Óceán járó zongoristájára hajaz. Van abban egy zongora párbaj, ahol meghalnak a virtuozitásban, de a zene által keltendő művészi érzetek komoly csorbát szenvednek.

Özséb 2011.10.22. 16:37:57

Amióta a tanár úr tudtomra adta, hogy " lányom Liszt Ferit is leszo...k, " azóta nem szeretem játszani műveit, a mai napig nem értem, mit akarhatott ezzel mondani a tanár. Nem kérdeztem meg tőle akkor.

vS 2011.10.22. 16:59:06

Gyenyisz Macujev – mai koncertjét élőben közvetíti a müpa a honlapján:
youtu.be/EhKluZoliVo?hd=1

(2011. október 22. 19:20 - 21:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraverseny
Liszt: Haláltánc
Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
Közreműködik: az Óbudai Danubia Zenekar)

foeniculum 2011.10.22. 17:08:27

@vS:
Remélem, hogy jó koncert lesz, mert én még élőbben fogom látni.... :)
a helyszínen. Majd integetek ;)

tnsnames.ora 2011.10.22. 22:32:42

@foeniculum:

Ma melóztam, és épp poénra (kezdés elött 1perccel) értem haza a melóhelyből a kérdéses Haláltáncra (amire kiváncsi voltam előzetesen). Felfogásomban ez a zeneirodalom egyik legnehezebb műve, elsősorban mégcsak nem is technikailag, hanem értelmezésileg, megformálásilag. A Youtube tele van különféle felvételekkel és egyszer közéjük is ástam magam, megpróbálva tetszési-sorrendet felállítani. Én a Bächer Mihály féle verzióra "esküszöm" klasszikus referenciafelvétel nálam (kottásan feltettem tnsnamesoralong alá, ha valakit érdekelne). Szörnyűbbnél szörnyűbb interpretációk vannak a világban. Mintha kvázi senki nem értené vagy nem akarná érteni a művet.

A MÜPÁS-est remek műsorú volt (két explicit Liszt-zongoraverseny, és Haláltánc az első Esz-dúr zongoraverseny után). Más is nézte a MÜPÁ-s közvetítést?

Az énnaplóm:
* Steinway a zongora és parádésan szól (Bösendorfer illetve utóbbi időkben Fazioli-fan vagyok)
* Szenzációsan indul a darab. Tökéletes videó-rögzítés, kiváló tempó
* Az I.variáció elötti Allegro moderato, számomra nagyon csúf
* A IV.variáció első fele kifejezetten nem tetszik. A második fele gyorsabb, mint én szeretem, de nem rossz. A varáció vége nagyon jó. De így összességében kicsit hullámzó. Az egyik leginkább elrontott rész ez sok felvétel mintavételezése alapján.
* V.variáció fúgája brutálisan gyors tempójú, de óriásit szól, aztán nagyon átcsap hajszába az én fülem szerint, ami túlzás már talán.
* Most már mondható, hogy kvázi hibátlanul abszolút profin játszik a szólista, ami nem kis teljesítmény, pláne ilyen tempó mellett. A karmester nagyon jó, szerintem! Héja Domokos hazai rendezésű egyik karmesterverseny tán díjazottja.
* A cadenza (csak zongora) más mint én szeretem, de nem rossz.
* Az utolsó variáció-sorozat jól indul bár gyorsabban mint bennem szólna.
* Meglehetősen hajszás ez így. Eléggé a virtuózitás van fókuszban. Hol van a zene/mű filozófiája? Én értem a vastapsot, de ennyi elég a teljes "kielégüléshez"?
* Minden idők leggyorsabb Haláltánca volt, amit valaha hallottam.