Mindennapi klasszikusok

Önkívület. A karmester szíve. Óda a Zeneakadémiához

A Prokofjev: Ördögi sugallatok bejegyzésben van egy részlet - Vaszilij Kamenszkij így emlékezik Prokofjevre egy 1918-as este kapcsán: "Az embernek egész életében talán csak egyszer adatik meg, hogy olyan 'önkívületben' lévő művészt láthasson, aki mintha élethalálharcba vetné magát emberfeletti rajongásában."

Egyszer én Fischer Ádámot láttam így, teljes önkívületben. Ha jól emlékszem 2005-ben történt, a Zeneakadémián vezényelte Schönberg Egy varsói menekült című művét, és Beethoven IX. szimfóniáját. A szimfónia második tétele után nekidőlt a karmester állvány hátsó korlátjának, kicsit oldalra és hátra fordult; hosszú másodpercekig mozdulatlanul nézett - talán a közönséget fürkészte, talán a semmibe révedt. Egyszerre volt felemelő és félelmetes, sőt, egészen vérfagyasztó ez a pár másoperc.

Jó néhány IX. szimfóniát láttam előtte és utána is, de egyik sem maradt meg ilyen élénken bennem, és nem csak emiatt a pár másodperc miatt. Ezen az estén Fischer Ádám nem is vezénylet, hanem teljesen átszellemült, egyként lélegzett a zenekarral és a közönséggel; nem túlzás azt írni, hogy valósággal szentté vált ott a dobogón.

E koncert után aztán még sokszor láttam és hallottam vezényelni Fischer Ádámot - budapesti Wagner-napok, Csodálatos mandarin a MÜPÁ-ban - mindegyik fellépés zajos sikerrel zárult. Nekem mindig az volt az érzésem, hogy szívvel vezényel, és ezt az arra éhes közönség nagyon is érzi. Minden siker és minden ováció ellenére egyik előadás sem közelítette meg - legalábbis nekem - ezt a bizonyos zeneakadémiai koncertet. Mert szíve és lelke nemcsak a karmesternek és a közönségnek, hanem a koncertteremnek is van, de olyan, mint a Zeneakadémiának, egyiknek sincs: sem itthon, sem sehol a nagyvilágon...

15 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr193183267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egyedi nicket kell megadnod · http://irkalmanyok.blog.hu 2011.08.27. 21:30:09

Csak az amatőrök játszanak önkívületben. Egy profinak mindig észnél kell lennie, különben szar lesz amit csinál. A jó előadáshoz koncentráció kell.

Bruno 2011.08.27. 22:20:06

A Zeneakadémia szíve és lelke most a közönségnél van. Merthogy a zárónapon felszólították a jelenlevőket, hogy vigye el magában a terem lelkét, és hozza vissza, ha majd újra lesz Zeneakadémia. Lesz?

Frau Rindfleisch 2011.08.27. 22:57:57

Egy művész sem játszik önkívületben, mégha a nézőknek vagy a hallgatóságnak úgy is látszódna. Ilyenkor a legjobb, ha az ember csukott szemmel hallgatja, ha nem bírja nézni az agogikát. Számomra emlékezetes volt Jacqueline du Pré cselló játéka, akit egyszerűen nem lehetett nézni, annyira rángatta a fejét játék közben. Viszont csukott szemmel hallgatva a játékát egyszerűen utólérhetetlen volt. Már több mint 20 éve, hogy meghalt, mégis számomra a legcsodálatosabb élvezetet nyújtotta.

kiskakas 2011.08.28. 01:04:06

50 % átélés+ 50% tudatosság.

Koncentráltan is lehet rossz előadást csinálni.

Kelly és a szexi dög 2011.08.28. 08:44:10

Már majdnem elkezdtem én is kötözködni, amikor ismét elolvastam a címet: Óda a...
A költői szabadságba ennyi belefér...

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.08.28. 11:17:30

pontosítanék, ha nem is önkívület, de mindenképpen kell egyfajta átszellemülés, feltételezem, ez darab függő is.
őszinte vallomásként hagy tegyem hozzá, nem sok karmestert láttam élőben dolgozni, hacsak nem a tv-ben.

Egyedi nicket kell megadnod · http://irkalmanyok.blog.hu 2011.08.28. 16:04:03

@gólhaj: Én csak olyan karmester kezére szeretek játszani, aki észnél van. Akkor van esély, hogy jó lesz az előadás. Az önkívület maradjon meg a romantikus regényekben.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.08.28. 18:57:32

@Egyedi nicket kell megadnod: na most milyen jó lenne már, ha mondanám tovább egy szakmabelinek, hogy ez hogy is van szerintem.
egyébként csak tippjeim vannak mitől jó egy karmester.
feltételezem, játszik némely hangszeren, fejében van millió komolyzenei mű az első hangtól az utolsóig, ja és szeruintem tud kottát olvasni is.

_romanista 2011.08.28. 21:06:07

@Egyedi nicket kell megadnod: @gólhaj: tényleg, nem kérhetünk egy szakmabelitől vendégposztot arról, hogy milyen a jó karmester?

Egyedi nicket kell megadnod · http://irkalmanyok.blog.hu 2011.08.29. 07:36:23

@_romanista: Nekem sajnos mostanában nem lesz időm rá, éppen azon dolgozok, hogy megvessem a lábamat az új szakmámban :)

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.08.29. 13:57:40

@_romanista: kérem adjon meg egy e-mail címet, küldenék önnek valamit.

_romanista 2011.08.29. 13:58:52

@gólhaj: klasszikusok.blog.hu@gmail.com

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.08.29. 14:15:29

@_romanista: ez gyors volt.
küldemény továbbítva.

tnsnames.ora 2011.09.05. 10:55:50

Szerintem az "igazság" valahol középúton van.

(1) Lehet fontos az, hogy látszódjék a művész együttlélegzik a darabbal. Mondom ezt azután, hogy az imént láttam a fb-ajánlatok közül a Sawallisch-féle Mozart Varázsfuvola-nyitányt. Nem egy világvívmány-felvétel, de tisztán látszik, hogy a karmester szimpatikus módon együttél a darabbal és a zenekarral.
Ebben a megközelítésben igenis lehet több a videofelvétel, a csak szimpla audiófelvételnél. Lehet olyat érezni, amit csak hallás útján nem feltétlenül (pozitív és negatív irányba egyaránt).
A költői kérdés azonnal adja magát tényleg csak az "audiósáv" az érdekes egy felvételnél? És egy koncertnél?
Egyébként emlékszünk még Kocsis Zoltán annó, hogy válogatott muzsikusokat az ÁHZ-ba? Igen (a) függöny mögül és (b) nem egyedül.
Tanulságos iskolapélda végiggondoláshoz, azt gondolom.

(2.a) De persze a fenti "vizuális effektekkel" vissza is lehet élni, és sokan tesznek is érte, amikor erre rájátszanak. Glenn Gould-tól a Nigel Kennedy-féle külsőségekig meglehetősen széles a skála. Nálam egyébként nem bocsánatos bűn kategóriája, ha egy jó felvételhez felesleges mórikálás tartozik.

(2.b) Azonban sajnos mi hallgatók is adhatunk municiót, a fenti előadói túlkapásokhoz. Amikor értékelésünket torzítja, mitöbb egyre nagyobb hányadot képez benne a külsőségek vonatkozásai (Danny Kaye egy csokorravalót poentírozott többször linkelt egész estés koncertjén).
A zene és előadó effektív megértésének rovására, miközben maga a zene maga egyre inkább háttérbe szorul.
Ami aztán egyenesen odáig is fajulhat ebben a belső konfliktusban hogy sokszor nem tudjuk/akarjuk vállalni/megosztani saját igazi véleményünket, amint erről már többször is volt szó.