Az előző bejegyzés egyik hozzászólása - jegyzője Foeniculum - így szól: "Azért tudod, elkeserítő, hogy ezt a gyönyörűséges zenét - Hacsaturján Spartacus balettszvitjéből a híres Adagio - úgy kell ajánlani, hogy az 'Onedin család főcímzenéje'....."

Ez valóban elkeserítő? A hozzászólás egy régóta érlelődő bejegyzésnek adott végső lökést: hogyan kell a klasszikus zenét marketingelni, hogyan kell ajánlani, hogy az minél több emberhez eljusson?

Egy korábbi bejegyzés egyik kommentjében az alábbiakat írtam:

"(...) az egész blog ötletét egy Demokrata cikk adta: Varnus Xavér nyilatkozott a Demokratának. micsoda szituáció: képzeljünk el egy Hegedűs Lóránt-Mancs interjút... mindegy, nem ez az érdekes. idézek inkább:

'– A komolyzenével kapcsolatban előítéletek vannak, főleg a fiatalok körében, és ennek a kialakulásáért nagyon sokat tett a dogmatikus komolyzenei szakma. A magyarországi komolyzenei élet egyszerűen nem veszi észre 18 évvel a rendszerváltozás után, hogy ma már egyetlen muzsikusnak sem jár alanyi jogon a közönség. Régen egy társadalmi beidegződésnek köszönhetően a középpolgárság akkor is megvette az operabérletet, ha egyébként nem szerette. Most, amikor a hatalmas székesegyházak kiürültek, a zenészeknek egyfajta missziós korszaka következett el. Bele kell hatolni a közösségek szívébe, és el kell juttatnunk a magunk speciális kábítószerét azokhoz, akik az előítéleteik vagy a társadalmi helyzetük miatt nem járnak el hangversenyekre. Mert jól hangzik, hogy a Művészetek Palotájában található a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, de vajon a nemzet része tud lenni az a kevés pénzű családból származó bátaszéki kisgyerek, aki ide életében nem jut el?

– Mi lehetne a megoldás?

– Két éve elkezdtünk egy koncertsorozatot a Művészetek Palotájában. Minden hónap egy vasárnapján az ország különböző pontjairól hoztunk fel kisgyerekeket hangversenyre. Ahogy a gyerekek szembetalálkoztak a Carmina Buranával, a hangszerekkel, a nagy orgonával, leírhatatlan csillogás volt a szemükben, és látszott, hogy ez a hatás nagyon sokáig ki fog tartani.

– A zene kultúraközvetítő szerepén túl, hogyan kerülhetnénk közelebb az ön által megálmodott Magyarországhoz?

– A műveltség és az olvasás erejében lehet bízni. A magyarok szeretnek írni, többen is, mint kellene, de olvasni annál kevésbé. Nem biztos, hogy egy nép identitása megmenekül, ha vannak írói, de egészen bizonyosan elpusztul, ha nincsenek olvasói."

a blog valahol azt a platformot szeretné megteremteni, ahol emberek arról tudnak értekezni, hogy pl. Gould milyen zongorista volt, illetve amely segítségével a klasszikus zene minél több emberhez el tud jutni. én reklámmal foglalkozom, ezt a blogot és a facebook oldalt a munkám mellett csinálom a fentiek miatt. ez az én misszióm. a zenét nagyon szeretem, de nem művelem, noha picit tanultam: gitár, zongora."

Eddig az idézet, a továbbiakban vegyünk egy zenei részletet: Rachmanyinov második zongoraversenéynek második tételét. Foeniculum kedvéért legyen az előadó Boris Berezovsky:

Erre egészen biztosan igaz: "a magunk speciális kábítószere", amelyet tényleg minél több emberhez el kell juttatni. (Már látom egyébként, hogy mind Varnus Xavér, mind a Demokrata rengeteget fogok kapni, de mindegy...)

Mikor fogják a bejegyzést sokan olvasni, és mikor fogják a részletet sokan meghallgatni? Ha úgy kerül ki az Index blogketrecébe, hogy

(1) Rachmanyinov második zongoraversenyének második tétele: a fájdalmasan keleties dallam - vélhetően háromszázan, talán ötszázan fogják olvasni, és jó eséllyel szinte mindenki meg is hallgatja.

(2) Rachmanyinov második zongoraversenyének második tétele: erre gyógyult José Carreras, de nem segített Cseh Tamásnak - becslésem és a blog tapasztalatai alapján 2.500 - 4.500 olvasó, a meghallgatók száma kérdéses. (A cím egyébként annyiban lenne igaz, hogy José Carreras a leukémiából felépülve valóban ezt hallgatta a steril szobában, és az is igaz, hogy Cseh Tamásnak betegsége alatt eljutatták a darabot, ugyanakkor nem lehet azt állítani, hogy előbbi ettől gyógyult meg, utóbbinak pedig nem tudott segíteni - bár tudott volna...)

(3) egy korábbi bejegyzés - TOP10 lélekreható zongoradarab EVÖR - az alábbi ajánlóval került ki: Csajozni klasszikus zenével? A TOP10 lélekreható zongoradarab EVÖR: bugyi nem marad szárazon. A bejegyzést közel 10.000-en olvasták, a meghallgatók száma erősen kérdéses - az Index meg kapott rendesen, holott nekem kellett volna kapni, hiszen én kértem így a kiemelést.

Legyetek szívesek, és szóljatok hozzá!