Mindennapi klasszikusok

Egyenlőtlen cselló rock and roll: élménybeszámoló Mischa Maisky és a Prágai Kamarazenekar budapesti fellépéséről

... és Maestro Maisky a Prágai Kamarazenekar nyitánya után egyszer csak belibbent a színpadra. A szó szoros értelmében nyitányról beszélhetünk, hiszen Johann Christian Bach Lucio Silla operájának nyitányát adták elő a hangverseny első műsorszámaként. Micsoda remek választás - röpke pár perc alatt kisimítja a megfáradt idegeket, és máris a zene mesekertjében vagyunk -, de ez egy másik bejegyzés témája, koncentráljunk most szigorúan Maestro Maisky-ra!

Szóval, Maestro Maisky belibbent, mélykék selyem ingében, buggyos fekete nadrágjában és mutatós nyakbavalójában légies mozdulatokkal a színpad közepére sétált, helyet foglalt, akkurátusan elrendezte hangszerét, majd becsukta a szemét. A gyanútlan és a varázslatra mohón vágyó szemlélődő e ponton azt hihette: itt hamarosan valamilyen varázslat kezdődik, hiszen maga a Varázsló érkezett meg.

A varázslat azonban elmaradt - legalábbis nekem -, és a koncert Maisky-féle részének máig meglévő alapélménye a sietség és az egyenlőtlenség; mintha Maestro Maisky minél hamarabb és minél kisebb befektetéssel akarta volna megúszni az egészet. Az első műsorszámban (Csajkovszkij Anyeginyjéből Lenszkij áriája) hiába vezényelt látványos és teátrális mozdulatokkal a cselló mellől,  amikor éppen nem játszott, hiába sikeredett egészen jóra, helyenként bravúrosra a Változatok egy rokokó témára, máig nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ezen az estén a csellista számára szinte minden csupa nyűg és csupa kötelesség volt.

A fentebb említett darab után a közönség hosszan éltette Maestro Maisky-t, aki szemmel láthatóan - legalábbis az első sorból így tűnt -, unottan és kedvetlenül jött vissza a színpadra. Unottan és kedvetlenül hajlongott erre és arra; a ráadásokhoz pedig úgy ült le, mintha szívességet tenne a továbbra is lelkesen ünneplő közönségnek.

A harmadik ráadás előtt - a közönség csak azért sem tágított a két Bach csellószvit részlet után - Maestro Maisky egyik kezének hüvelyk és mutatóujjával finoman jelezte, hogy na, akkor még egy egészen kicsi azért belefér. Szédült ütemben eljátszotta az első csellószvit első tételét, majd a belibbenéshez hasonló légiességel kilibbent, a hallgatóban meg valamilyen nehezen definiálható hiányérzet maradt, legszívesebben utána szólt volna: "Maestro Maisky, hát nem látja, hogy mennyire szeretik itt Önt, és mennyire várták? Legalább fele annyira tetszett volna minket szeretni, mint amennyire mi szeretjük Önt, kedves Maestro..."

(A mellékelt felvétel nem a MÜPA-beli koncerten készült, illetve direkt a viszonylag ritkán hallható Lenszkij áriát szeretném megosztani.)

A koncert második felének egyetlen műsorszáma Mozart nagy g-moll szimfóniája volt. Ha már előbb szóba került az egyenlőtlenség, ezt itt is meg kell említeni: meglehetősen soványka "félidő" ez a tartalmas első részhez képest.

Túlzás lenne azt állítani, hogy maradandót alkotott a zenekar Mozart egyik legnépszerűbb szimfóniájában. Nekem a legnagyobb hiányérzetem a második tétel miatt volt: ebben hol túlságosan pasztellszínűre sikeredtek a fúvos részletek - ráadásul pont ott, ahol panaszosnak és haragosnak kellett volna lenniük; hol pedig túl vastagon nyomták papírra a ceruzát.

Az azonban elvitathatatlan, hogy a zenekar szívvel és lélekkel, kifejezetten jókedvűen és odaadóan játszott, és így még oly zavaró fúvós-hibákon is könnyen átsiklik az ember...

Nagy köszönet a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak és a MÜPÁ-nak a jegyekért!

8 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr822763134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2011.03.26. 20:47:33

Köszönet a beszámolóért.
Figyeltem, az idei Tavaszi Fesztivált. Nagyon sok jó, és neves előadót hívtak meg. Amit itt leírsz, úgy gondolom a legszomorúbb amit előadóművész tehet a közönségével :(
Lehet vitázni azon, hogy a neves előadó jól-rosszul játszott, átéléssel, megfelelő technikával...stb. De amikor kedvetlenül ad elő, amikor a közönség úgy érzi kínból játszik, annál rosszabb szerintem nem lehetséges. Főleg, ha szeretetet sugároznak felé. Illik viszonozni.... persze kényszerből nehéz. Talán nem lett volna szükségszerű elvállalni(?!)

Sajnálatos módon - olvastam - Philippe Jaroussky is lemondta szereplését.

[Még "nagyképű barátunk" sem tett ilyet, ha nem is mindig szimpatikus a közönség felé mutatott viselkedése, ő legalább örül az elismerésnek (tán el is várja konkrétan).... :) ]

_romanista 2011.03.26. 21:15:35

@foeniculum: ez egy szubjektív beszámoló, és fontos hozzátenni, hogy az első sorból láttam ilyennek. a facebook-on a koncerten után még este kitettem egy M. M videót, arra azt írta valaki, hogy nagyon jó volt a koncert.
remélem, hogy jön még majd hozzászólás.

Jenyei 2011.03.27. 10:00:20

Az ÉS-ben rettenetesen lehúzza Fáy Miklós. Az ő beszámolója alapján iszonyúan hamisan játszott, és számos egyéb problémája is volt a művésszel.

foeniculum 2011.03.27. 10:47:51

@_romanista:
Néhány hangzásbeli hátránya mellett épp az a jó az első néhány sorban, hogy kivehető a művész "hozzáállása", a mimika, a beleélés, a kedv, a szeretet.... ezek mind át tudnak jönni, láthatók, mint sehonnan máshonnan távolabbról.... Az első sorokból lehet szeretni egy hamis előadást is, ha látszódik a művész elhivatottsága, sokkal jobban érződik a hangulat; mint a Kremer koncerten anno.
Az összhatás talán kevésbé érvényesül, más jön le a koncertlátogatónak, mint a hátsóbb sorokból. Talán épp ezért is érdekes, és jó ott elöl ülni :)

Értem én, hogy ez szubjektív vélemény, de úgy gondolom, mint első benyomás nagyon jó, hogy megírtad. Elsőként mindig az érzelmek törnek elő, majd, ha lenyugszik az ember meg tudja ítélni logikusan, tárgyilagosan is. Mindkét vélemény fontos szerintem.

dr. Erika Zangolna 2011.03.27. 10:57:27

Kis pénz: kevés Maisky. Kapunk helyette tölteléket, teljesen feleslegesen. Kit érdekel, hogy egy csellista mit hadovál össze karmesterként. A jegyárakat tekintve tessék leosztani az egyébként minden lemezen töltelékként szereplő rokokó-variációk perceivel a jegyárat, ejj de megérte.

Amikor még nem volt ekkora sztár, és több volt a pénz is kultúrára, úgy 10 éve uszkve, Dvorák versenyt játszott az operában. Akkor sem volt kispályás pozőr, de a darab rendben volt. Utána 2004-ben eljátszotta még egyszer a Zeneakadémián, kevesebb pózzal, zseniálisan. Mai napig a kedvencem az a rádióból felvett koncert, torrenten fellelhető.

Phylemon 2011.03.27. 11:46:39

Ez az este sajnos minden szempontból kiábrándító volt. A rokokó egész egyszerűen hemzsegett a hamis hangoktól, és ki nem játszott részéletektől.
Döbbenten hallgattam, hogy egy világnagyság hová süllyedhet....
A zenekarban különösen az első harsona volt kritikán aluli, de a karmester hiánya minden tempó és dinamika váltásnál is meglátszódott. Nem is említve, hogy a Mozartot minden zenész eljátssza 20 éves koráig... ezzel jönni egy ilyen (ragaszkodom a kifejezéshez) RANGOS fesztiválra egyszerűen a hakni kategóriája.

csuszka1 2011.03.27. 15:39:27

Bár nem értek a zenéhez, csupán a bennem keltett érzéseket szólaltatom meg, hasonló gondolataim támadtak mint romanistának. Csalódott voltam és elégedetlen, mert úgy éreztem hogy a művész azt gondolja hogy a kétségtelenül birtokában lévő technikai tudás röpke megcsillogtatása elegendő a magyar hallgatóság lenyügözésére. Örülök hogy nem így van.

buckoka 2011.04.01. 23:29:08

A koncerten nem voltam ott, de ezek alap

@csuszka1:

A zenéhez mindenki ért, legalábbis szerintem. Azt, hogy tetszik-e valami, vagy nem, azt mindenki meg tudja állapítani. Sőt, továbbmegyek, még azt is, hogy mi tetszett benne, és hogy mi nem. Na jó, ez egy kicsit le van sarkosítva, de lényegében erről szól.
Ez alól azért van kivétel, tehát nehezebb élvezni egy darabot, ha nem ismerjük alaposan a klasszikus zene alapjait, vagy netán többet (Mozart több műve jó példa erre, vagy a tsnamesora által valahová linkelt Paganini féle velencei karnevál), de ezen a koncerten nem nagyon hangzott el ilyen mű

Tudom, hogy ez nem egy chatszoba, de volt valaki a május 27-i Alexander Seredenko-Budapest Vonósok koncerten? Ami egyébként bámulatosan jól sikeredett szerintem. Ismét bebizonyosodott, hogy a darabok "élvezhezőségi faktorát" a KULTURÁLT KÖZÖNSÉG erőteljesen megnöveli... www.fidelio.hu/klasszikus/ajanlo/orosz_est_alexander_seredenkoval