Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Tosca-variációk

2010. szeptember 01. - _romanista

A hétvégén az egyik cselló-bejegyzéshez érkezett komment szerintem önálló bejegyzésként is megállja a helyét, ezért most a rendszeresen hozzászóló tnsnames.ora engedélyével megosztom:

"Tettem fel annó egy videót édesapám - 1961-ből való fényképével és egyetlen zongorafelvétellel ami fennmaradt tőle (technikailag roppant gyenge minőségben).

 

A darab sztorija a következő: egy zenészbálon közvetlen a lánykérés előtt a fiúk 'versenyeztek' az egyik teremben lévő zongorán, a hölgyek kegyeit megnyerendő.

Apám egy nevezetes Tosca-témára (Levélária) improvizált, akkoriban menő shimmy stílusban. Ugye a Tosca egy szomorú véres (opera)dráma, a shimmy meg akkoriban dívó tánczene volt (több operett is őrzi emlékét). A dolog annyira jól sült el, hogy szinte az összes nő akart vele táncolni. :o) Hogy ezt megérthesse az ember, valószínűleg akkor kellett élni: a mai embernek tuti szokatlan. ;)

Apámban ez az est mély nyomot hagyott, és a zongoraimprovizációt, zongoradarab formájában, kottába öntötte/rögzítette. Szerencsére... 1978 körül, gyerekként hallottam, hogy egyszer játssza nosztalgiából, a nálunk lévő vendégek felkérésére, és azonnal beleszerettem a darab furcsa, bolondos hangulatába.

Aztán nagyon hosszas kérlelésemre már betegen feljátszotta zongorára, 90 éves kora környékén. Akkor már régen nem gyakorolt és hát a kora is akadályozta már a zongorázásban (igen vannak elütések a felvételben). Viszont annyira szerettem a darabot, hogy mindenképpen akartam róla hangfelvételt.

Végül sikerült és ha csak egyetlen, ha csak nagyon gyengén szóló felvétel is, de legalább van édesapám játékáról, meg a már nem meglévő, nagyszerű, csodaszép hangú, angol mechanikás Bösendorfer hangversenyzongoránkról.

Apám, ha ma élne, biztos kinyuvasztana, hogy publikálhattam a felvételt YT-n (sajnos már nem tudhattam tőle engedélyt kérni)."

Az előző bejegyzéshez hasonlóan itt is eszembe jutott egy korábbi olvasmányélmény a már sokszor idézett Csáth Géza könyvből:

"Puccini a Pillangókisasszony bemutatójakor Budapesten volt. Az Andrássy úton valami sétakocsizáskor megállította a fogatát és egy leánykának, aki a Tosca zongorakivonatát vitte a hóna alatt, valami ilyenfélét írt a kottájába: "Emlékül Giacomo Puccinitől, a vándor komédiástól." A zeneszerző csapongó temperamentuma keverve némi pózzal - ez van a kis afférban s az emléksorban. De egyúttal Puccininak, a kedélyembernek őszinte vallomása is. Máskor is mondta, amikor bosszantották, hogy nem igazi muzsikus - hiszen én nem is vagyok az, én színész vagyok, komédiás!"

A Levéláriát most csak linkként teszem ide, szerintem a fenti két idézethez az alábbi darab illik:

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr622265053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2010.09.01. 22:35:03

Köszönet, hogy megosztottad személyes, gyerekkori élményedet itt a közösséggel, nagyon szép emlékeid lehetnek :)
Úgy gondolom, az előző posztban írt Prokofjev, és Kosztolányi visszaemlékezései után szép folytatás ez a poszt. Jó választás :)

Bár valóban, a mai embernek mindez szokatlan, de a romantika a ami ember lelkében is él, így meg lehet érteni a történet szereplőit ;)

foeniculum 2010.09.01. 22:36:55

Eltűnt a hozzászólásom :(

_romanista 2010.09.01. 22:38:11

@foeniculum: csak akadozik, olykor késik. itt van az, csak légy türelemmel...

Novbert 2010.09.01. 23:59:50

gyönyörű!
Bearanyoztad a napomat :)

2010.09.02. 08:56:14

Lehet én vagyok eltévedve, de szerintem most is lehet zongorával csajozni..:)
Legalábbis akit abszolút nem hat meg azzal nem érdemes foglalkozni, szerintem egy normális ember értékeli, még ha amúgy nem is kedvenc stílusa.

Bárcsak nekünk is lett volna zongoránk a szülői házban... akár egy "mezei" is. Sajnos átlagembernek ez nem adatott meg. :)

ÁkiBáki (törölt) 2010.09.02. 09:22:13

Nagyon hiányzik az életemből, hogy nem játszom semmilyen hangszeren. Biztosan mindenkinek nagyon nagy pluszt ad, akár ha amatőrként is, de tud zenélni.
Szép élete lehetett édesapádnak.

terran 2010.09.02. 09:32:03

@ÁkiBáki:

akkor kezdj el tanulni egyen
jobb későn mint soha

pl gitárral a szokásos tábortűznóta-szintet elég könnyen el lehet érni

tnsnames.ora 2010.09.02. 13:15:52

Az index-címlapon menetközben volt egy "apró" szórendváltás. "Minden nő akart vele táncolni"-ból "Minden nő vele akart táncolni" lett. Azért érezhető a finom árnyalatnyi különbség. ;)

Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat!

Bevallom nemkicsit volt félsz bennem az egésszel kapcsolatban, múltkor is, most is, de nagyon örülök, hogy végül jól sült el a dolog. Az meg külön kellemes meglepetés volt számomra, hogy a vonatkozó Youtube-videó felrakása óta eltelt egy évhez képest, csak az elmúlt órákban megháromszorozódott a megtekintések számra (100-ról 300-ra ugrott). De a legeslegnagyobb meglepetés és öröm az volt, hogy magánban elkérték a darab kottáját. :o)

Akik véletlenül megnézték a Youtube-profilomhoz feltöltött videók listáját, láthatták, hogy maximálisan igyekszem mindent kottásan feltenni. Ennek a darabnak is megvan itthon a kottája, de sajnos csak kézzelírtan, a zenész bál óta eltelt 80+ év miatt jelentősen megsárgult kottapapírokon. Eléggé esélytelen volt így kottásan elkészítenia videót. Tervezem, hosszabb távon, hogy Sibelius-szal megpróbálom a kottát rögzíteni, de mivel ilyet még sosem csináltam, ez hatalmas projektnek ígérkezik a számomra.

Ehhez a Sibeliusos kottázáshoz egy érdekes adalék: láttam Pejtsik Petit egy ilyen kottázó programmal dolgozni: felejthetetlen és mondhatni feldolgozhatatlan élmény volt az a tempó, ahogy villámgyorsan gondolatban kitalálta, aztán tettben ontotta befele a gépbe a hangjegyeket. Ha lenne ilyen kottázási verseny, szerintem PP esélyes lenne rajta. Most arról már nem is beszélve, hogy ő a helyességet és helytelenséget is azonnal kiszúrja a kottában, vagy képes szimfónikus próba szünetében az összes zenekari szólamon végigszántani, kézzel rögzített változást eszközölve. Fura szerzet tud lenni a muzsikus... :o)

ÁkiBáki (törölt) 2010.09.02. 14:36:31

@terran: Nagyon köszönöm kedves tanácsodat, de ennek nem most lenne itt az ideje egyéb, itt nem részletezendő okok miatt.

_romanista 2010.09.02. 21:31:57

@tnsnames.ora: "De a legeslegnagyobb meglepetés és öröm az volt, hogy magánban elkérték a darab kottáját. :o)" - a blog életében a legszebb pillanat eddig.

Scala 2010.09.08. 01:50:35

Amikor itt járok, kezd visszatérni az életkedvem + honfitársaimba vetett hitem.
Köszönöm. :-)

_romanista 2010.09.08. 09:23:30

@Scala: a bloggazda ennek nagyon örül, illetve ezúton is köszöni mindenkinek a hozzászólásokat!

tnsnames.ora 2010.09.28. 13:57:55

Puccini: Tosca-E Lucevan Le Stelle-Symphonic Transcription
www.youtube.com/watch?v=l571-ctxNcQ

Felraktam a szóbanforgó Levélária szimfonikus átiratát, kottásan. Úgy vélem itt lehet leginkább tetten érni a zenei közöset Puccini csodaszép meódiájával és apám improvizációjával kapcsolatban, illetve a fordulópontot, ahol apám letért a Puccinis ösvényről.
süti beállítások módosítása