A Robinak
Akármilyen furcsa, Amikor egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik, mint valamilyen puha, sötét és bársonyos anyag; de lehetne akár drágakő, kristály vagy egy nemes ásvány, vagy akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest. Amikor ez mind egy személyben. Fentről érkezett, ahol a Mindennapi klasszikusok Égi meséi is játszódnak. Oda fentre bármikor vissza tud térni, majd egyetlen pillanat alatt elutazik Afrikába, hogy meglátogassa és megölelje a kis herceg rókáját, vagy a magányos prímszámok védőszentjének szegődik, aztán napokig üldögél a Nyugati tér egyik házának a tetején és csak lógatja a lábát... Amikor, Amikor, Amikor...
Az előző rész folytatása:
Amikor, a kicsi angyal ma megint nálam járt. Én az ebédet főztem, a gyerekem pedig mesét hallgatott, és közben legózott. Amikor legjobban a konyhában szeret üldögélni: most is a hűtőszekrényre ült, de úgy, hogy közben hallja a mesét is.
"Oh, a mesék... Tudod, hogy a mesék mikor és hogyan keletkeznek? Elmondom Neked... A mesék a schuberti esték félhomályában születnek. Nem mindegyik, de a nagy részük, és a legszebbek biztosan...
A schuberti este minden előjel nélkül érkezik egyszer csak a semmiből. A schuberti szellő az előhírnök: jöttével hirtelen minden homályos és árnyas lesz ott fent, a levegő térfogata is megváltozik. Messziről érkezik ez a légáram és vele a félhomály, soha nem tudni, hogy mikor és melyik irányból. Valahonnan a távolból zongoraszó hallatszik, aztán a hangok és a dallamok egyre közelebb érnek.
Útközben egy-egy dallam leválik, és messzi útra indul: talán Afrikában ér földet és egy törzsi mese lesz belőle, vagy az is lehet, hogy éppen egy család hálószobájába pottyan, ahol mesélnek, és a mesemondó szövi tovább a dallamot... De olykor elég csak egy elkívánkozó hang: micsoda mesék magja egy-egy magányos hang...
Sokan kiállnak ilyenkor az utcára, hogy testközelből érezzék a schuberti szellő illatát, és a saját szemükkel lássak a schuberti fényeket. Az a lélek, aki ennek részese, az tele lesz mesékkel egész életére... Oh, igen: én sokszor álltam végig a schuberti szellő elvonulását; olykor nagyon rövid volt, máskor pedig sokáig tartott: ilyenkor valóssággal fürödtem benne...
Amit most hallgattok, az is így született... Mondd csak ki: 'Árnika'... Ugye, hogy hallod benne Schubert hangját? Minden szereplőben, az egész történetben benne van... Úgy történt, hogy egy hang lepottyant egy üres papírra, aztán ez a hang önálló életre kelt a papíron és a papíron túl is: ez vezette az író kezét. Ebből születtek a szereplők, ebből lett a mesefolyam; minden mese olyan, mint egy Schubert szonáta, és minden Schubert szonáta olyan, mint egy mese...
Elmondok egy titkot, nekem is Wolfgang mesélte: Miután Schubert úgy döntött, hogy leköltözik, Isten magához hívta, és azt a feladatot adta neki, hogy a meséknek új térfogatot, új minőséget adjon... Most mennem kell, Richter már vár: minden hétvégén elviszem Neki a hetekkel ezelőtti napilapok hétvégi mellékletét: felolvasok, Ő pedig játszik valamit. Olyan ez, mint a levél-játék, mindketten nagyon szeretjük..."
