Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Esték Brahms szimfóniáival

2012. november 06. - _romanista

brahms_séta.jpgAz utcánk tele van brahmsi házakkal, így maga az utca is nyugodtan nevezhető brahmsinak, de talán az egész környék is. A lépcső, amely Budapest egyik központi terére vezet le, mindenképpen, és az az utca is, amelyben a lépcső folytatódik: jobb és baloldalt szintén brahmsi házak. Minden reggel itt sétálok le, Brahmsra gondolok, elképzelem Őt a házakban: kertekben, szobákban, teraszokon és arra gondolok, hogy este biztosan fogok majd Brahmsot hallgatni. És ez napok óta így is van: minden este valamelyik szimfóniája - ez ennek az ősznek a legnagyobb zenei élménye: esténként lefekvés előtt Brahms.

***

Az egyik szomszédasszonyom is nagy Brahms rajongó: a MÁV Zenekarban volt fúvós, olykor együtt hallgatjuk az I. szimfóniát, és ilyenkor mindig elmondja:"... Te nem is tudod azt, hogy milyen érzés egy ilyenben benne ülni..."

Sokkal jobban szereti a Brahms szimfóniákat, mint a Beethoven által írottakat...

***

Arra gondoltam, hogy felrakom a blogra az összes szimfóniát: annyi szó esett már arról a bizonyos brahmsi emlékműről, katedrálisól, hogy ezek egyszerűen nem hiányozhatnak belőle.

Hátha más is ilyen tömény dózisban vágyik a brahmsi melankóliára...

***

Az I. szimfónia:

A II. szimfónia:

A III. szimfónia:

A IV. szimfónia:

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr884892707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2012.11.06. 14:15:46

Kertész István nagyon szépen szólaltatja meg :)
Igaz, csak a III. szimfóniát hallgatom, nekem az a szívem csücske :)))

_romanista 2012.11.06. 14:19:34

@foeniculum: a FB oldalon egyszer valaki hozzászólt egy megosztáshoz, miszerint Kertész István alig ismert Magyarországon. a MK blog és FB oldal az Ő emlékét is gondozza...

Ropotamo 2012.11.07. 00:18:04

A 2. szimfónia kivétel, az inkább tavaszi. A 3. és a 4., az teljesen őszi. Az 1. inkább tragikus. A legőszibb a 3/3., 4/1., 4/2. tételek. A 3/4.-ben éjszaka eltévedsz egyedül az erdőben. 1/1.-ben gyászolsz, de mire megnyugodnál, újra és újra átéled, rádtör mint a vihar. A 4/2. mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon. Köd van.

Measurer 2012.11.07. 01:03:34

@endike: Van rá igény: Das Grab ist meine Freude :DDD

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2012.11.07. 08:42:21

Én úgy vagyok Brahmsszal, mint Szerb Antal a legnemesebb filozófiai művekkel. Akkor veszem magamhoz, mikor nem tudok aludni. Kidolgozott, gyönyörű, átgondolt, művészi, halmozhatnám a jelzőket, de nem tehetek róla, körülbelül az első tétel hatodik perce tájékán lekókad a fejem Brahmstól. Amúgy szerintem ez viszonylagos népszerűtlenségének oka. Ő nem háttérzene. Amíg Vivaldi XXXXVILCXV. hegedűversenye minden szépsége és finomsága mellett alkalmas arra, hogy az ember okiratszerkesztés közben hallgassa, vagy ahogy ugyanerre jó Mozart X concertója vagy Y szimfóniája, netán valamelyik híresebb szoprán bravúráriáit összefoglaló youtube playlist, Brahmshoz meg kell teríteni, és nagy odafigyeléssel fogyasztani, mint valami finom de szálkás halat.

tnsnames.ora 2012.11.07. 13:10:49

@Professor Pizka:
Egészen kiváló hozzászólás, gratulálok.
Egyet mondj meg nekem: "lekókadás" alatt bealvást, avagy érzelmi lehangolodást gondoltál (szélső értéken)?

BTW: az egy érdekes kérdés, hogy mennyire népszerű Brahms. "pár évvel ezelött" azért készült egy film Szereti-e ön Brahms-ot?, az igényes zeneértő kvázi szinonimája volt, hogy szereti Brahmsot.

Brahms írta a túl sokat is játszott Magyar táncokat, vagy a poénos Akadémiai ünnepi nyitányt. A Haydn-variációk sem az a megközelíthetetlen mű. Mégis úgy van ahogy mondod szerintem is, - például kamarazenéjénél -, hogy bizony komoly előkészületeket kell tegyen az ember ráhangolódás címén, a meghallgatáshoz.

lento_barbaro 2012.11.09. 23:06:11

Kamaszkoromban, miután módszeresen végighallgattam a leghíresebb szerzők leghíresebb műveit a reneszánsztól a bécsi klasszikáig, elérkeztem a romantikusokhoz. Kalauzokban, lemezek hátoldalán (vagy nemtommá hol) azt olvastam, hogy Brahms szimfóniái Beethoven egyenes folytatása. Itt némi fegyelmezetlenséget követtem el, mert mohón rögtön a negyediket hallgattam meg. (Az ötvenesek emlékezhetnek: bő választékról talán nem beszélhettünk, de nagyon olcsón lehetett fekete lemezek alakjában hozzájutni a komolyzenéhez. MRT, Lehel György, természetesen Hungaroton, amit megvettem, fantáziátlan fekete-fehér maszatolású borítóval – ennek képe bennem kitörölhetetlen, most is ennek alapján húztam ki azonnal a stószból) Akkor leültem az Orion rádiónk elé, melyen keresztül a lemezjátszómat hallgatni tudtam, nekitámasztottam a fejem és elkezdtem hallgatni. Hát úgy is maradtam arra kb. 40 percre. Mit Beethoven? Azok gyermekdalok ehhez képest! Le voltam taglózva. Talán két-három évig is Brahms volt a legnagyobb kedvencem (pedig utána mentem tovább a kronológiában Bartókig). A IV. meg különösen.
Az ősz és Brahms társítás szinte evidens annak, aki hallgatja. A vonós 4-5-6-osok nekem szinte időutazás a múlt századforduló Budapestjébe. Huszárik Szindbád képei jelennek meg előttem.
Továbbra is nagyon szeretem Brahmsot, de már nem vagyok „függő”. Időnként nagyon jó elő-elővenni, viszont néhány darab után a dekadens romantika émelygését érzem, és vissza kell térni valami „tiszta” zenéhez. És újra csak Bach megunhatatlan istenes kantátáit hallgatom. Mert addig tartott a zene fejlődése, azóta csak hanyatlás (minden területen). Ezt nem merném még egy blogon sem ilyen kategorikusan kijelenteni, ha jónéhány zeneértő nem erősített meg volna ebben az érzésemben. Ettől persze még Brahms egy életreszóló élmény.

tnsnames.ora 2012.11.10. 11:00:16

@lento_barbaro:
Ezt szinte szóról-szóra én is írhattam volna, akár az egész hozzászólást is, pár apróbb eltéréssel. :o) És gratula, mert jó volt olvasni a hozzászólásodat...

A dekadens szót direkt nem akartam írni pedig ez járt a fejemben (nyelvemen), helyette írtam a "szomorú"-t (ami meg ugye nem elég pontos, "le is tolt" érte a bloggazda, mondhatni jogosan).

Az "émelygést" és a "tisztaságot" viszont ennek ellenére is óvatosabban használnám. Annyiban, hogy Brahms egy teljesen érvényes világot teremt zenéjével, ami saját magán belül érvényes, koherens, értékelhető egyáltalán (persze nyilvánvalóan vizsgálható, hogy szerette-e jobban a teszemazt e-moll hangnemet, mint mondjuk Beethoven, de talán érthető mire célzok).

Belépni ebbe a világba, illetve Brahms-szal együttlélegezni benne, majd felszabadult katarzissal kijönni belőle egy-egy mű/ciklus után nagyon nehéz (sokszor), épp az említett dekadencia miatt. Azonban lássuk be, hogy ez nekünk hallgatóknak személyes korlátunk, ettől még Brahms hiteles és teljes a művészetében, nincs neki mit "felróni".

Egyszerre kell jól értenünk és megélnünk Brahmsot ugyanakkor saját magunkat ahhoz, hogy tartósan értékké váljon bennünk Brahms művészete is.. Ebből az aspektusból és szerintem Bach, Mozart vagy Beethoven "lehengerlő"-en hat az emberre; a komponált zene kisugárzásával, míg Brahms viszont képes olykor félelmetes labirintusokba is bevínni az embert. És analógiaként - bizony-bizony a vidámparkban sem megy mindenki örömmel a kísértetkastélyba, vagy ül fel a legújabb és legvadabb hullámvasútra.

lento_barbaro 2012.11.10. 12:51:46

Kösz, Tnsnames.ora a tetszésnyilvánítást! Életem talán második fórumbejegyzése lehetett, a „maradj fölöslegesnek” intelem erős bennem. Jólesik a visszacsatolás, ha az emberen eluralkodik pl. ilyen Brahms-rajongás szerű dilihopp, akkor nem feltétlen gyári hibás.

A „labirintus” párhuzam idevaló. Pizka professzor is úgy gondolja, hogy míg Mozart és Vivaldi mellett büntetlenül matathat a számítógépen, ha egy-két perc után visszakapcsolódik, újra élmény a zene. Ha Brahmsnál kihagysz néhány mondatot, akkor már válthatsz is másik lemezre (fájlra, track-re, stb.). Tehát megfogalmazhatunk egy praktikus tanácsot: okiratot, Excel táblát, ppt-t, stb, ne szerkessz Brahms-szal! :-)

Persze az, hogy Brahms-tól egy idő után el kell szakadni, az nem az ő hibája. Én nem viselem el azt az állapotot tartósan, amit kelt. Míg Bach legszívszorítóbb tételei (pl. Erbarme dich / Máté) után sem, Brahms egy-egy tétele után igen reménytelennek, nyomorultnak érzi magát az ember…
(Lehet, hogy mégiscsak gyári hiba? :-)

tnsnames.ora 2012.11.10. 19:06:03

@lento_barbaro:
:o)) Az "intelmed" és kivesézése önmagában egy posztot/topikot érdemelne (nem ezen a blogon, mert itt offtopik). De egy körmondat erejéig azért gondoljunk bele, hogy ha az értékes mondandó napvilágra kerülését gátolja, míg akiknél meg hasznos lenne megfontolása, ott meg sokszor pályán sincs ez az "intelem", azért az intellektuális értelemben sok kárt okoz mindannyiunknak: hiába no: óriási "zajban" élünk és az érdemi párbeszéd meg nagyon sokszor hiányzik. XXI.század emberének kihívása.

Amúgy meg persze egyetértek a soraiddal. A kelkáposztafőzelék finom étel, de csak azt enni mindig és mindig, nemfltétlen vezet jóra. :o)

És igen Brahmsnál észnél kell lenni a hallgatónak. Eltaszítani sem szabad magától legalábbis alapból nem, de végleg örökre hozzáragadni sem. A legjobb talán állandóan és mindig a megfelelő időben+állapotban vissza-visszatérni hozzá.

_romanista 2012.11.10. 19:39:14

@tnsnames.ora: :o)) Az "intelmed" és kivesézése önmagában egy posztot/topikot érdemelne (nem ezen a blogon, mert itt offtopik).
mi az intelem, és miért offtopik itt?

tnsnames.ora 2012.11.10. 19:45:44

@_romanista:
"Életem talán második fórumbejegyzése lehetett, a „maradj fölöslegesnek” intelem erős bennem" miatt.

És azért offtopik, mert "az érdemi kommunikáció hatékonysága" nem scope-ja ennek a topiknak, akkor sem, ha önmagában amúgy érdekes téma, már pusztán csak információelméleti oldalról is. ;)

magyar-magyar szótár 2012.12.15. 07:31:24

Talán érdekli a kedves idelátogatókat és bloggazdákat (meg blogtündéreket) egy kottanalfabéta vidéki barom -aki úgy nyőtt föl kanászok közt, mint valami ananász, tehát dudvának nézve... hogy is volt és lett és van Brahms-szal. Nos ugye kezdetben vala Bach... aztán meg Mozart, Beethoven... Schubert és innen egy ugrás Debussy,Bartók majd Prokofjev és Sztravinszkij... és pl ekkoriban Wagner jaj, nagyon nem, nem és úgy a romantika sem különösebben, az Orosz Ötök talán...
Brahms volt, akinek a zenéje nem tetszett, de VALAMIÉRT amit nem tudam, micsuda... nem kapcsoltam ki a rádiót vagy tekertem el... Azt ÉREZTEM, hogy Schubert valamennyire folytatta Beethoven munkáját, de arra valahogyan nem visz tovább út, Brahms volt a jó, a zseniális, ami nem tetszett nekem, de valami f o n t o s -at hallottam ki a zenéjéből, ez valami híd, ami... valahová átvisz. Segít [engem, által, valamin] Ma már nem emlékszem, miket hallottam... mert a szimfóniáit már későbben és akkor döbbentem rá, hogy akkor hát erről van szó, a híd átért ODA.. odaát LETTEM

tnsnames.ora 2012.12.15. 08:26:09

@magyar-magyar szótár:

Ilyen érzések bennem is kavarogtak sokszor.

Kezdve Brahms-szal, akit sokszor nem esett jól hallgatni nekem sem, külön gyúrni kellett rá, intenzíven, de aki ezt a "rosszat", érezhetően zseniálisan csinálta.

És ha már megint előkerült pejoratív értelemben a kotta ;), nem tudom, hogy a beszélgető társak hogyan látják, én Brahmsnál a legnehezebb lépést sokszor a legelső lépést tartom (mármint egy-egy újabb Brahms mű megismerésénél/befogadásánál). Átlendülni a kezdeti - talán egyenesen - legnagyobb holtponton. És ebben bizony segíthet a kotta-böngészés (bár Brahmsnál, még a zongorás kották sem az egyszerűbbek közül valók a lekövetésre), vagyis látni/érzékelni egyéb forrásból is, hogy Brahms miképpen rakja össze saját világát, a zene nyelvén. Kottában fel lehet fedezni olyasmit, ami esetleg a levegőben frekvenciák útján, véletlenül, adott pillanatban nem jön át a hallgatónak/befogadónak, ami esetleg lényeges, fontos mozaik, a darab teljességéhez.

Beethoven-Schubert kontinuitást sokszor és mélyen át lehet élni, de szerintem Schubert - például későbbi zongoraműveiben - már írt le olyat, aminek hangulatához Beethoven a közelében sem volt (még a kései vonósnégyeseiben sem), vagyis amikben már megtalálható volt a nagyromantika világfájdalma. Beethoven maximum eszenciális volt "csak", Schubert az új "modern" (az ő kontextusukban).
süti beállítások módosítása