Az utcánk tele van brahmsi házakkal, így maga az utca is nyugodtan nevezhető brahmsinak, de talán az egész környék is. A lépcső, amely Budapest egyik központi terére vezet le, mindenképpen, és az az utca is, amelyben a lépcső folytatódik: jobb és baloldalt szintén brahmsi házak. Minden reggel itt sétálok le, Brahmsra gondolok, elképzelem Őt a házakban: kertekben, szobákban, teraszokon és arra gondolok, hogy este biztosan fogok majd Brahmsot hallgatni. És ez napok óta így is van: minden este valamelyik szimfóniája - ez ennek az ősznek a legnagyobb zenei élménye: esténként lefekvés előtt Brahms.
***
Az egyik szomszédasszonyom is nagy Brahms rajongó: a MÁV Zenekarban volt fúvós, olykor együtt hallgatjuk az I. szimfóniát, és ilyenkor mindig elmondja:"... Te nem is tudod azt, hogy milyen érzés egy ilyenben benne ülni..."
Sokkal jobban szereti a Brahms szimfóniákat, mint a Beethoven által írottakat...
***
Arra gondoltam, hogy felrakom a blogra az összes szimfóniát: annyi szó esett már arról a bizonyos brahmsi emlékműről, katedrálisól, hogy ezek egyszerűen nem hiányozhatnak belőle.
Hátha más is ilyen tömény dózisban vágyik a brahmsi melankóliára...
***
Az I. szimfónia:
A II. szimfónia:
A III. szimfónia:
A IV. szimfónia: