A hétvégi Egy mű több előadótól bejegyzés más formában jelentkezik: ezúttal nem a zongora a főszereplő, és nem is csak egy tételt szeretnék megosztani több előadóval, hanem hat olyan művet, részletet választottam, ahol a cselló a főszereplő.

A korábbi bejegyzések talán túl sok időt kívántak az Olvasoktól: még hétvégén is sok lehetett meghallgatni ugyanazt a tételt hatszor egymás után - ez a megközelítés talán változatosabb és szórakoztatóbb. A kérések természetesen maradnak: mivel a lista nem tud, és nem is akar teljes lenni, arra kérem a kedves Olvasókat, hogy osszanak meg műveket, nevezzenek meg csellistákat, akik ebből a bejegyzésből kimaradtak.

Az első:

Számomra ebben a műfajban az első számú mű Antonin Dvorak híres gordonkaversenye. Mint egy korábbi bejegyzésben írtam, azt olvastam egyszer egy CD borítón, hogy Dvorak zenei bölcsessége ebben a versenyműben teljesedett ki a korábbi zongora-, és hegedűversenyek után. 1892 és 1895 között Dvorak a New Yorki konzervatórium igazgatója, a gordonkaverseny ezen időszak alatt írott harmadik műve, amelyet már hazájában fejezett be. Az 1896-os londoni bemutatón a művet maga a szerző vezényelte. A versenymű ihletője - mint az számtalan helyen olvasható - a honvágy.

A három tétel közül én a másodikat szeretném megosztani - sajnos csak két részletben lehet - a 3:17-nél kezdődő dallam miatt: mintha Albinoni Adagio-ja is megjelenne benne. A dallam 4:42-nél visszatér, de én valahogyan sokkal szebbnek és lágyabbnak hallom az elsőt.

Erről a bizonyos dallamról nekem mindig eszembe jut egy beszélgetés: egy külföldi munka alkalmával magyar és cseh kollégámmal a szintén jelenlévő és a munkában is birodalmi és világhódító angolokat figyeltük. Sok mindenről beszélgettünk ezzel kapcsolatban, például arról, hogy mennyire máshogy viselkedünk mi és ők, ha iszunk. Mi ugye szomorkodni kezdünk és busongunk, ők meg hangosak lesznek és valósággal gyarmatosítanak ilyenkor. A beszélgetés e pontján jegyezte meg a cseh kolléga: "Mi ilyenkor elkezdünk gondolkozni..."

A második részlet:

A második:

A gordonkaversennyel lényegében egy időben találkoztam Az erdő csendje című Dvorak darabbal: az egyetemi évek alatt a Walkmannemben állandóan a Bartók Rádió szólt, az egyik Muzsikáló reggelben hallottam először - sajnos CD-n nem tudtam megvenni, sok CD boltban nem is hallottak erről a műről...

A harmadik:

Nemrégiben Gregor Piatigorsky halálának évfordulójakor a Youtube-on kerestem a Facebook oldalra megosztandó zenét, ez volt az első találat, illetve egy rövid ismertető:

"A hangszer iránti fokozott érdeklődésének első jelentős megnyilvánulása a népszerű Elégia volt (Elégia gordonkára és zongorára, c-moll, op. 24), mely 1880 júniusában elhangzott Saint-Saëns szalonjában. Fauré egy levelében arról számolt be, hogy a mű nagy tetszést aratott és arra buzdították, hogy illessze be egy teljes szonátába. Fauré foglalkozott a gondolattal, de a szonáta végül nem készült el. Az Elégia nyomtatott alakja 1883-ban jelent meg, a Párizsi Konzervatórium neves csellótanárának, Jules Loëbnak szóló ajánlással. 1895-ben Fauré elkészítette a mű zenekari változatát is."

Forrás: http://www.btf.hu/hangversenykalauz/?a=p&fid=23&id=37

A negyedik:

Sosztakovics egyszerűen nem maradhat ki:

Az ötödik:

Nyilván ezzel kellett volna kezdeni, én azonban nem véletlenül tettem a végére, ugyanis egyelőre minden próbálkozás ellenére nem tudok mit kezdeni a cselló-szvitekkel. Nyilván majd az idő itt is segít, mint ahogyan más művek esetén már segített a megértésben...  Itt szeretnék felvetni egy újabb kérdést: hogyan kell az Olvasók szerint ezeket a műveket hallgatni, hogyan lehet ezekhez közel kerülni?

A hatodik:

Múltkor a Youtube-on Kosztolányi Szegény anyám csak egy dalt zongorázik című versét kerestem, amikor is rátaláltam erre a régen hallott számra. Az első taktusok után azonnal eldőlt, hogy ez mindenképpen belekerül majd az akkor még csak tervezett bejegyzésbe. És itt is felmerül egy kérdés: vajon belefér-e egy ilyen dal ebbe az összeállításba? A Facebook oldalon olykor érkeznek kritikák egyik-másik megosztás után, a kérdés tehát az, hogy hol vannak a klasszikus zene határai?