Brahms Schumannt, Dvorak pedig Brahmsot tartotta mesterének, bár állítólag Brahms féltékeny volt a fiatal Dvorak friss zenei ötleteire.

Hadd osszuk meg ma egyik kedvenc darabunkat: Dvorak h-moll Gordonkaversenyének (OP. 104) második tételét. Erről a műről található egy CD ismertetőben, hogy Dvorak zenei bölcsessége ebben a versenyműben teljesedik ki a korábban komponált zongora-, és hegedűverseny után.

Felhívjuk a figyelmet a 3:17-nél kezdődő dallamra - mintha Albinoni Adagio-ja is megjelenne benne -, amely 4:42-nél visszatér, de mi valahogyan sokkal szebbnek és lágyabbnak halljuk az elsőt. Fenti zenei részlet minden egyes alkalommal mélyen megérint(ett) minket: a nagy szláv szív és lélek zenei megnyilvánulása.

Talán nem féletlenül mondja a Suttogó című filmben Tom Booker (Robert Redford), hogy annál nagyobb gyönyörűséget elképzelni sem tud, mint mikor elvált csellista felesége ezt a darabot játszotta.

De térjünk vissza a tavasz utáni sóvárgás után a hideg és viharos jelenbe Brahms első zongoraversenyének (D-MOLL ZONGORAVERSENY, OP. 15) első tételével. Az igencsak hosszú (több, mint 16 perc), akár vontatottnak is mondható első tételt Schumann öngyilkossági kísérlete ihlette.

Kiemelésre érdemes a második beillesztett videón 2:13-kor felcsendülő kürt-dallam, amelyről egyszer azt olvastam valahol, hogy a komor és szomorú darabban itt szólal meg a remény.

Azt hiszem, hogy az idézett mű hűen tükrözi az elmúlt napok zord időjárását.

Még mindig a tavasz: Robert Schumann: I. SZIMFÓNIA, B-DÚR, „TAVASZI” OP. 38. 

Legyünk hűek a blog mottójához, és legyen az első poszt, pontosabban az első megosztott videó egy Beethoven darab. A mű a Tavaszi szonáta (F-dúr Szonáta, Op. 24.), annak is az első tétele David Oistrakh előadásában. A mű aktualitását a napok óta tartó ítéletidő adja: mi másra is vágynánk májusban, ha nem a tavaszra?

A műről leírás itt található.