A Mindennapi klasszikusok oldal és a BMC közös zenetörténeti előadás-sorozata mellett egy újabb program indul. Úgy történt, hogy a gyerekem szombaton a Moszkva tér egyik gyorséttermében szeretett volna vacsorázni. Megalkudtunk: kap ott vacsorát, amelyet aztán a pár házzal arrébb lévő Nemdebárban fog elfogyasztani, ahol "a Papa iszik addig egy sört..." (A Krounenbourg búzasörnek nincsen párja...)

A közös rendezvény ötlete András, a Nemdebár tulajdonos fejéből pattant ki a vacsora alatt: úgyis régóta tervezi, hogy vasárnap délután legyen közös klasszikus zenehallgatás a Nemdebárban.

Az első rendezvényre április 13-án, vasárnap 18:00 órától kerül sor, egy rövid, 5-10 perces ismertető után Beethoven D-dúr hegedűversenyét fogjuk meghallgatni, majd a műről, Beethovenről beszélgetünk. A menetrend rugalmas, mint maga a Nemdebár, bármerre alakulhat...

Várunk mindenkit sok szeretettel - a belépés díjtalan!

A Nemdebár Facebook oldala: https://www.facebook.com/nemdebar?fref=ts

A rendezvény Facebook eventje: https://www.facebook.com/events/464189360380572/ 

Kedvcsinálónak:

Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás pedig szorosan kapcsolódik majd a 19:30-tól, szintén a BMC-ben megrendezésre kerülő Schubert - Sztravinszkij koncerthez. Az est A zenei folyamat. Egyetértő párbeszéd vagy vita? címet kapta, egy rövid kedvcsináló:

Vajon létezik-e bármi is, ami összeköt két annyira különböző világot, mint Schuberté és Sztravinszkijé? Vajon milyen eszközökkel éri el két ennyire különböző zeneszerző, hogy lekösse figyelmünket? És vajon van-e más is, amit el akarnak érni ezen kívül? Vajon igaz-e Sztravinszkij megjegyzése, hogy a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát?

Az előadás 17:45-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

Jegyvásárlás a jegy.hu oldalon vagy a helyszínen.

Zenei kedvcsinálónak egy a koncerten is elhangzó Schubert mű:

És egy szintén elhangzó Sztravinszkij mű:

Végezetül két rövid vélemény a februári Beethoven-estről: "Hiánypótló. Erőleves a léleknek." A másik: "Amióta klasszikus zenét hallgatok, Beethoven folyamatosan jelen van az életemben. Talán a 'legbonyolultabb' szerző, akit ismerek. Az előadás éppen ebben segített: olyan volt, mint egy megfelelő időben és helyen leszúrt irányjelző..."

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/630867873653372 - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyertek, mert ez is nagyon izgalmas lesz, és egészen biztosan ez is egy megfelelő időben és helyen leszúrt irányjelző lesz!

Mácsai János a Beethoven utolsó alkotói korszakáról szóló előadásának elején elmesélt egy történetet. Richter egyik első magyarországi fellépése után Szabolcsi Bence elismerően szólt Richterről, de mint mondta, még nem ismeri Beethoven boldogság-hangját. A február 28-ai BMC-ben megtartott előadáson ennek a boldogság-hangnak eredtünk a nyomába az utolsó alkotói korszakban írott Asz-dúr szonátán (opus 110) és a Diabelli-variációkon (opus 120) keresztül.

A múltkori Bartók-előadásról azt írtam, hogy olyan, mint a hagyma: az előadás után még sok nappal is újabb és újabb rétegei kerültek elő a műveknek. Ez most meg olyan, mint a vénásan beadott kontrasztanyag: sok-sok nappal az előadás után a legmélyebb helyekre is eljut a mondandó és az Asz-dúr szonáta, és a legkülönbözőbb képeket, élmenyeket és gondolatokat hozza elő. (Eddig volt Schubert B-dúr szonátája és a Liszt h-moll szonáta; ezekhez csatlakozott most az Asz-dúr szonáta.)

***

Talán már az előadáson vagy utána jutott eszembe ez a Márai idézet:

"Az öreg ember, mint a medve, ismeri a természet és az időjárás titkait: a csalóka húsvéti kánikula még nem tudta előcsalni odvából. A május fagyos volt, szeles, s az öreg ember semmit nem gyűlöl úgy, mint az északnyugati szelet, mely kajánul átjárja tavasszal a fűtetlen lakást, hörghurutot hoz és tüdőgyulladást, az öregség rémeit. De most, az utolsó májusi napon, viszontláttam az öregembert, a Vérmező peremén, a padon, ahol déltájt és alkonyatkor, a derűs évszakban üldögélni szokott: olvasgat, vagy szótlanul nézi a gyakorlatozó katonákat és futballozó kisdiákokat. (...) Érték az öregség? Ülök a hallgatag öreg ember mellett, a padon, s kezdem megérteni, hogy igen. Amíg az ember fiatal, téveszméket táplál az öregekről, mint a pogány mondakörök molyos-szőrös, mohás istenségeiről. Az öreg ember nem 'okos'. Sokkal több annál: öreg. Van valamije, amit az ifjúság nem ismer. A fiatalember mindig a jövőben él. A fiatalság mindig nyugtalan, szalad a jövő felé, ahol - így hiszi - nagyszerű lehetőségek várják, siker, hatalom, dicsőség és boldogság. Állandóan fél, hogy lemarad valamiről a jövőben. Az öreg embernek nincsen jövője, de van jelene: s ez nincs az ifjúságnak. A jelen az öregé, éppen ez a pillanat az övé, ez a napsugár, ez a fénytöréses másodperc. Az ifjúság számára a jelen teher és kolonc, melyet gyorsan el kell dobni, hogy megkönnyebbülten száguldhasson a csodálatos és tökéletes jövő felé. Az öreg számára a jelen teljes értékű valóság." (Öreg ember)

***

Ma délelőtt a Rudas fürdőben és aztán a budai Jégbüfé előtt az utcán üldögélve is az Asz-dúr szonátára gondoltam, és azokra a falusi öregekre, akik a portájuk előtt órákig üldögélnek egy széken. És ma délelőtt felmentettem magamat, amiért nyári esténként "csak" üldögélni viszem  a gyerekemet: magunkkal visszük a rajzkészletét, Ő rajzol, néha én is, és hosszú időn át üldögélünk így ...

***

Mintha az Asz-dúr szonáta a mozdulatlanul ülés tudományára és türelemre tanítana.

***

Van a Kilenc és fél című filmben egy talán kevéssé ismert rész: Elizabeth (Kim Basinger) felkeresi Mathew Farnsworth-t, az idős festőt, akinek hamarosan kiállítása lesz, és akinek a képei közül még jó pár nem érkezett meg a galériába.

"- Mr. Farnsworth... Jó napot... Sokszor próbáltam már elérni, de félre van téve a kagyló... Azért jöttem, mert... Mert a kiállítása három hét múlva lesz, és még nincs nálunk az összes képe... S reméljük, hogy eljön... Nem felejtkezett el a kiállításról, ugye?

- Én nem felejtek el enni, mikor éhes vagyok, és aludni, mikor fáradt vagyok...

- Láttam a munkáit... Csodálatosak... Nem is tudom, hogy lehet... Ilyen jól megragadni egy pillanatot...

- Abban a pillanatban minden olyan ismerős... Nem különös?

- De igen..."

Ez talán a film legszebb és legerotikusabb része.

***

A következő estre március 28-án kerül sor: a téma Schubert vagy Stravinsky lesz; az előadást újra koncert követi majd. A témáról hamarosan bővebben itt a blogon és a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán lesz híradás. Az estek egyik lelkes látogatója azt írta: olyan volt a Beethoven-előadás, mint egy erőleves a léleknek. Szóval, gyertek 28-án!

Erdő-, vagy természetélményt eddig leginkább Dvořák zenéje adott nekem. A dvořáki erdő maga a derűs tisztás, a dvořáki erdőben mindig minden üde és aranyló; az erdő, a mező, a táj fénylik, mint a szombat egy napsütéses tavaszi délelőttön. Az elmúlt vasárnap aztán megint erdőbe vitt a zene: ezúttal Bruckner IX. szimfóniája, de ez az erdő egészen más, mint Dvořák erdeje. Misztikus, talányos, sejtelmes, olykor talán félelmetes is, de mindenek előtt sötétzöld, és csak percekre szűrődik be napfény a sűrűn összenőtt ágak között.

***

Az első tétel alatt eszembe jutott az egyik Grimm mese: sajnos sem a címére, sem a teljes történetére nem emlékszem, csak arra, hogy egy lány kóborol az erdőben, aztán mikor beesteledik, az egyik fa egyszer csak megnyílik, ahol menedéket talál.

A szimfóniában folyamatosan nyílnak meg a bruckneri erdő fái, olykor egyszerre több tucat is; valósággal káprázik az ember szeme és lelke a zenétől. A második tételben ez a cikázás olyan örvénnyé fajul, hogy a hallgató egyszerűen képtelen mit tenni: egy éppen elmúló élet képei, eseményei tűnnek fel a kinyílt fákban. Ez a scherzo olykor egy cinikus ördögi kacaj: az örvényből csak úgy szabadulunk, hogy teljesen átadjuk magunkat neki.

A harmadik Adagio tételben aztán egyre kevesebb fa nyílik ki, a zene, és így az erdő is sokkal lágyabb, sokkal szelídebb lesz. Végül marad a teljes, mélyzöld csend, és egyetlen fa. Igaza van Márainak: tényleg nem a halál a legrosszabb, ami egy emberrel történhet.

***

A harmadik Adagio tétel kezdete kísértetiesen emlékeztet Mahler IX. szimfóniájának befejező, szintén Adagio tételére. Brucknerrel kapcsolatban önkéntelenül is fel szokott bennem merülni Mahler a művek hossza miatt. Bruckner IX. szimfóniájának hallgatása közben jött a gondolat, hogy míg Mahler sokszor affektál, és mesterségesen nyújtja, bonyolítja a tételeket, addig Brucknernek pontosan ennyi mondanivalója van. Nekem Bruckner sokkal egyenesebb, őszintébb és szikárabb, mint Mahler.

***

Amikor pár éve újra hallottam Bruckner VII. szimfóniáját, az maradt a művel kapcsolatos alapélmény, hogy valami mély közöm van ehhez a nehéz, súlyos darabhoz. A IX. szimfónia első pár hangja után ugyanezt éreztem; ma délután alig vártam, hogy hazaérjek, és kettesben lehessek Brucknerrel és a IX. szimfóniával:

Elhangzott 2014. március 2-án a MÜPÁ-ban, a Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényelte.

Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás témája pedig Beethoven utolsó alkotói korszaka. Az est a Mítosz és valóság címet kapta, egy rövid kedvcsináló:

"Az idősödő, süket, és egyre többet betegeskedő, magányos Beethoven utolsó néhány évét külön korszaknak tekinti a zenetörténet. Az ekkor keletkezett műveket szinte mitikus légkör, különös dicsfény övezi. Esszéket, irodalmi és képzőművészeti alkotásokat ösztönzött ez a rövid időszak, nem is beszélve arról, hogy milyen sorsfordító volt a zenetörténetre a továbbiakban. Az 1824 és 1827 közötti éveket és az ekkor született művek történetét járja körül az előadás."

És ha már szóba kerültek irodalmi alkotások e korszak kapcsán: a decemberi Bartók esten szó esett Beethoven ezen alkotói periódusáról, illetve ennek kapcsán merült fel Hamvas Béla írása is: a Kései művek melankóliája, amely részben Beethoven kései vonósnégyeseiről szól. Elérhetőség: http://hamvaseletmu.uw.hu/13.htm#08

A zenei kedvcsináló pedig az opus 126-os Hat bagatell, amely szintén ebben a korszakban keletkezett: "Az Op. 109, 110, 111-es szonátákat és a Diabelli-variációkat  követően az op. 126-os Hat bagatell volt az utolsó darab, amit Beethoven zongorára írt." (forrás: http://www.parlando.hu/Jekeli.htm)

Az előadás 17:30-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

Jegyvásárlás a jegy.hu oldalon vagy a helyszínen.

Végezetül két vélemény a decemberi estről: "Az előadás nagyon összetett, mély és sokrétű élmény volt, az egész személyiségem bevonódott. Régóta szeretem Bartókot, de csak a Fából faragott Királyfit és a Csodálatos mandarint szoktam hallgatni. Egyedül biztosan nem merészkedtem volna a vonósnégyesekig. Mácsai olyan letisztult és egyértelmű útmutatást adott, hogy én, aki még kottát sem tudok olvasni, a koncerten életem egyik lélegzetelállító élményét kaptam." A másik vélemény: "Nagyon megtisztító és megható előadás volt..."

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/1537480699811406/ - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyertek, mert ez is nagyon izgalmas lesz!