Mindennapi klasszikusok

Egy este Dvořákkal

dvorak.jpegA hosszú hétvégén valamelyik este eszembe jutott, hogy egyszer egy vasárnap délután - egy brahmsi vasárnap délután - betévedtem a Dob utcai Concerto lemezboltba. Semmit nem akartam venni, csak szét szerettem volna nézni, viszont a mai napig bánom, hogy nem vettem meg azt a CD-t, ami akkor az üzletben szólt: Dvořák zongoradarabok.

A YouTube-on ezt a videót találtam ebben a témakörben - nem tudom, hogy ezeket hallottam-e akkor és ott, mindenesetre jobbra emlékeztem - bár a zenehallgatás nagyon hangulat-függő, és azért a VII. kerültnek az a része olyan erőteljes kisugárzású, ami egy zenei élményt is nagyban befolyásol...

Aztán valahogyan eljutottam ide - van hegedű-zongora változat is, de nekem sokkal jobban tetszik a cselló-zongora változat:

És egészen jó volt a sok nehéz és melankolikus Brahms után Dvořákot hallgatni; nekem Dvořák Brahms inverze: egyszerűen nem tud szomorú lenni. Még ha szomorkás és lemondó is kicsit, akkor sem szomorú.

Aztán a nap végén persze, hogy meghallgattam Brahms negyedik szimfóniáját; a brahmsi melankólia nagyon nagy mákony...

3 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr924892275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2012.11.05. 23:19:32

Úgy "inverze", hogy Brahmsról köztudott volt mennyire kedvelte Dvorak muzsikáját. Miközben Brahms úgy volt korának nagy (zenei) tekintélye, hogy azért ki is "osztott" egyeseket (pl.: Brucknert)..

De persze sajnos ezek a "lelki azonosságok" nem vihetők át a komponált zenére, legalábbis elvárt mértékben semmiképpen. Miközben Brahmsot emberileg nagyon közel érzi magához az ember,addig zeneileg - fihoman szólva - komoly kihivások elé állítja. Nem "rosszaság" vagy "nehézség" értelemben, hanem sokszor dekadensen szomorú zenéjének örömforrásként való megélésében.

Persze ismerve a bloggazda Brahms zenéje iránti rajongását, lehet, hogy én járok rossz úton. ;)

_romanista 2012.11.06. 06:14:48

@tnsnames.ora: egyszer a Bartókon hallottam: állítólag Brahms féltékeny volt pártfogoltjára, mert friss zenei ötletei voltak...
nekem Brahms semmiképpen nem szomorú, hanem melankolikus és merengő.
ha valaki szomorú, akkor az Schubert....

tnsnames.ora 2012.11.06. 07:19:01

Lehet, hogy nem jó szó a szomorú, de nem akartam nála még erősebbet írni.

Schubertnek viszont akármilyen tragikus élete volt is, a zenéje tele van indulókkal, dalokkal, "Great" szimfóniával stb.. Még a IV: "Tragikus" szimfónia is inkább drámai erőtől duzzad, mint tragédiától. Még a D894 (főleg első tétele) is inkább elvont, mint szomorú,pláne, ha a kontrasztokban rejlő finomságokat is figyelembevesszük,