Mindennapi klasszikusok

Még mindig semmilyen: Élménybeszámoló Hacsaturján zongoraversenyéről

hacsaturján.jpgA blog két és fél évének egyik legnagyobb élménye a rengeteg zene - olykor teljes művek, olykor csak részletek - meghallgatása után kialakuló képek a zeneszerzőkről. Sosztakovics a fanyar tonik, Prokofjev a kapribogyó, Brahms a szomorkás, esős napok védőszentje, Schubert az angyal, Rachmaninov a desszert - ezek közül sokat már le is írtam.

Ez jutott eszembe, amikor a Nemzeti Filharmonikusok Hacsaturján - Csajkovszkij estjére készültem, és a koncertet megelőzően Hacsaturján zongoraversenyét hallgattam. Vele eddig "semmire nem mentem", semmilyen maradandó nyomot nem hagyott bennem, semmilyen kép nem alakult ki; sem korábban, sem a hangversenyt megelőző héten. Nem baj, gondoltam, majd az élő zene - valami hasonló élményre vártam, mint Sosztakovics második hegedűversenyével kapcsolatban: amikor itthon hallgattam, nem adott teljes élményt, a koncerten viszont igen, és nagyban árnyalta a Sosztakovicsról alkotott képet.

tt viszont nem ez történt: egy apró részlettől eltekintve még mindig nem tetszik a zongoraverseny, és a kép sem formálódott, még mindig semmilyen. (Az apró részlet a második tétel eleje: "Az a-moll lassú tételt a basszusklarinét szintén keleties szólója indítja, majd a zongora intonálja a fő témát, mely nem más, mint egy régi örmény városi dal." - az idézet forrása a műsorfüzet.) Olyan nekem ez a darab, mint egy nagy díszdoboz színes csomagolópapírokkal, hatalmas masnikkal, és viszonylag csekély beltartalommal.

Én ma így látom a koncert után két héttel, ha Ti mást gondoltok, mondjátok el!

Utószó: az est karmestere Dimitry Liss volt, a második részben Csajkovszkij negyedik szimfóniája hangzott el, a zongoraverseny szólóját pedig Boris Berezovsky játszotta. Berezovsky viszont nagyon jó benyomást tett rám, mindenféle manírtól mentes, az egyik legtermészetesebb zenész, akit valaha láttam. A lenti videót az NFZ egyik munkatársa ajánlotta:

2 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr914846905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2012.10.20. 23:39:12

Berezovsky nekem is nagy kedvencem a maiak közül. Remekül játszik orosz szerzőktől. Kedvenceim közé tartozik a vele hallható Rahmanyinov 2. és 3. zongoraverseny is. Erről már tettünk is említést itt a blogon :)

Hacsaturján számomra "fura figura" :)
De az egyik legeslegszebb (merjem kimondani: legerotikusabb) zene mégis az övé....

www.youtube.com/watch?v=6-lS89SDtZI

foeniculum 2012.10.21. 14:01:31

Azon gondolkodtam el, hogy egyáltalán szükségeszrű, hogy minden zene eljusson az emberhez?!
Van olyan zene, amit először meghallok, és olyan átütőerővel bír, hogy azonnal beleszeretek, függővé tesz, mint a csokoládé :)
Aztán van, ami apránként több hallgatás után jut el hozzám, esetleg hosszabb időn át nem érzem, majd épp egy olyan lelkiállapotban kap el, hogy megértem/átérzem a lényegét, és bizony van zene, ami soha nem tud eljutni hozzám. És talán egy idő után nem is akarom, hogy eljusson.... hiszen annyi más van, ami még befogadásra vár, hogy fölösleges foglalkozni vele.
Szerintem, ha most nem jutott el hozzád Hacsaturján zongoraversenye, egyszerűen hanyagold, felejtsd el. Aztán vagy jóval később valamikor beléd hasít, vagy soha nem érint meg. Akkor viszont így kell elfogadni... :)