Mindennapi klasszikusok

Egyetlen mondat Liszt h-moll szonátájáról

Tegnap este kerestem valamit, ekkor találtam a Tóth Aladár Válogatott zenekritikái című könyvben ezt a bizonyos mondatot a h-moll szonátáról:

"...mint hatalmas híd ívelt Liszt h-moll szonátája, tehát az a grandiózus alkotás, melyben Liszt fantáziája mintegy összesűrítette a romantikus zene összes energiáit, nemcsak Chopintól Schumannig, hanem Berlioztól Wagnerig is."

Végül is kikerülhetne ez az egy mondat csak a Facebook oldalra, de talán itt mégis jobb helye van.

1 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr64744639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2012.09.01. 20:03:42

Vitatkoznék,, még ha totálisan egyedül is maradok az állaspontommal. ;)

A négy zeneszerző említéséig még meg is állná a helyét a Tóth Aladár-i lelkesedés, de így a konkludált eszenciális összekép egy óriási nagyotmondás (az én olvasatomban). Mondhatni érdemi információ nélkül. Ennél sokkal nagyobb pontosságot várna el az ember egy - egyébként ünnepelt - zeneírótól.

Ráadásul a négy szerző "metszete" Liszt kontextusában nem éppen "izmos". Chopin és Schumann hiába erős zongorában, ha a h-moll szonáta gyökereit akarjuk keresni náluk, inkább ütközünk falakba, szvsz . És Berlioz meg Wagner hiába erős romantikus liszti léptékben is, ha zongorát illetően meg harmatgyenge a kapcsolódás: a h-moll szonáta mégis csak zongorára íródott, nehéz a ténytől elvonatkoztatni.

Ott is hibázik az összevetés szerintem, hogy míg az említett "négyek" roppant erősek a nemzeti romantika frontján, addig a h-moll szonáta elsősorban az egyetemes zenetörténet szülötte és csúcsa.