Mindennapi klasszikusok

Rachmaninov, a desszert

Pár napja a blog egyik követője egy Rachmaninov részletet tett ki a Mindennapi klasszikusok üzenőfalára:

A megosztás a korábbi Rachmaninov darabokhoz hasonlóan nagyon sok „tetszik”-et kapott, nagyon sokan osztották meg tovább a saját üzenőfalukon.

Azóta sokat gondolkoztam azon, vajon miért szeretjük ennyire Rachmaninovot. Valami olyasmit érzek Vele kapcsolatban, mint a desszerttel: akármennyit ettünk előtte, desszertet – akár csak egy egészen pici, apró darabot – mindig tudunk még enni; a desszert más „forrásból” megy.

Rachmaninov is ilyen: akármennyi zenét hallgattunk, akármennyire jól vagyunk lakva, Rá mindig tudunk időt szakítani. Nem is kell feltétlenül mindig sok belőle, olykor elég csak egy egészen rövid részlet: Rachmaninov a zenehallgatás legérzékibb, legsűrűbb, az érzékekre legjobban ható desszertje – vajon ki bírna el mindig egy teljes zongoraversenyt?

Szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr144701147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.