Mindennapi klasszikusok

Zenére álmodni - élménybeszámoló Ránki Dezső MÜPA-beli fellépéséről

Zenét hallgatni - főleg hangversenyen - nekem sokszor olyan, mint ébren álmodni. A művek, az előadó, a karmester, és persze a lelkiállapot a legfurcsább képeket hozzák elő. Lehet a zenei álom egy összefüggő kép, vagy több, egymástól elváló töredék is. És ha az álmokról azt mondják, hogy érdemes minél tovább a hangulatában ringatózni, ugyanez igaz a zenei álomra.

Ebből a szempontból nekem az egyik legemlékezetesebb koncert Ránki Dezső január 17-ei fellépése volt a MÜPÁ-ban. A program:

Dukay Barnabás: Rondino, amely a szívhez szól
Haydn: Esz-dúr szonáta, Hob. XVI:49
Debussy: Gyermekkuckó
Liszt: Öt kis zongoradarab

Liszt: Dante-szonáta
Schumann: Album für die Jugend, op. 68 –válogatás
Dukay Barnabás: …napfényből, vízből és kövekből…–hangszeres monódia zongorára (magyarországi bemutató)

Képzeljünk el egy nyári napot. Vakáció van, nem megyünk sehová, nincsen tábor, nincsen strand, anyánk erre a napra szabadságot vett ki - igazából nem terveztünk semmit, csak otthon leszünk vele. Meseszépen, napsütéssel indul a reggel, jókedvűen megyünk el a szomszéd gyerekekkel játszani, amíg ő otthon főz. (Dukay Barnabás: Rondino, amely a szívhez szól; Haydn: Esz-dúr szonáta, Hob. XVI:49)

Az utcán játszunk, amikor egyszer csak beborul, minden szürke lesz és sötét, szél kerekedik. Olyan időjárás terül a vidékre, amelyet sem az évszak, sem a reggel nem indokol: minden lüktet, minden csupa elektromosság. Rohanunk haza, mindenki a száradó ruhákat szedi be az erkélyről, a hajunk, a szánk és a szemünk tele van porral. (Debussy: Gyermekkuckó; Liszt: Öt kis zongoradarab)

Ebéd után aztán igazi mély álomba zuhanunk - Szünet

Délután villámlásra, mennydörgésre, hatalmas viharra és jégesőre ébredünk: végre megkönnyebbül a természet - sziklák omlanak le az égből -, és vele könnyebbülünk meg mi is. (Liszt: Dante-szonáta)

És végre egy újabb Liszt-mű, amelyért ugyanolyan mániákusan lehet rajongani, mint a h-moll szonátáért...

A késő délután és az este a legszebb. A levegő kissé lehűlt, mindennek fű és eső szaga van, jó újra ablakot nyitni, jó újra kimenni az utcára, lehet biciklivel kerülgetni a pocsolyákat. (Schumann: Album für die Jugend, op. 68 –válogatás)

Az ágyban. Egészen különleges nap volt. Félálomban még pár hangulatfoszlány sejtelmesen visszatér, aztán elalszunk. (Dukay Barnabás: …napfényből, vízből és kövekből…–hangszeres monódia zongorára)

Ránki Dezsőt többször is visszatapsolta a közönség, de nem játszott ráadást - én a magam részéről ennek kifejezetten örültem. Mintha a nagy mesélő pontosan tudta volna, hogy mikor és hogyan kell becsukni a könyvet.

Szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr653964210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.