Mindennapi klasszikusok

Mit csinálna Mozart a Szigeten? És a többiek?

A hétfői Muzsikáló Reggelben arról folyt a vita, hogy jót tesz-e a klasszikus zene ügyének, hogy az MR2 Szimfonikusok ismert hazai pop és rock előadókkal lép fel a Szigeten, illetve a hallgatók mit is gondolnak erről?

Ma reggel elképzeltem, hogy zeneszerzők és művészek közül ki jönne el a Szigetre, és ott ki hogyan érezné magát. Emelkedjünk hát a Sziget fölé, pásztázzuk a tömeget, és ahol célszemélyt látunk, ott kicsit időzzünk el!

Rögtön itt van például Mozart. Ő aztán igazán remekül érzi magát. Guldával jöttek, maguk mögött hagyták azt a rózsaszín felhőt, ahol együtt üldögélnek és zongoráznak. (Gulda így képzelte el a mennyországot) Együtt jöttek, de elváltak útjaik: Gulda egy sátorban félmeztelenül táncol, míg Wolfgang mindent megkóstol, mindenbe beleiszik, és valami hihetetlen nemi vágytól fűtve mászik sátorból be, sátorból ki, igazán nem válogat; ahol lehet, áldoz a testiség oltárán. És persze rendíthetetlenül szellent és vihog.

Mozart később visszaolvasta a kéziratot, és ezt mondta: "Áldoz a nemiség oltárán és szellent a Te ... ...-a, én ... Hogy pontosan mit is mondott, azt most mellőzzük a finomlelkű olvasókat kímélendő. Azt viszont megemlítjük, hogy egyfolytában nevetett kedves fejhangján:

A Nagyszínpad mellett üldögél a két orosz szent őrült: Muszorgszkij és Sostakovics. Utóbbi keresztbe teszi a lábát, rákönyököl a térdére, egyik kezében ceruza - a legnagyobb hangzavarban szimfóniát ír -, a másik kezében állandóan cigaretta ég: neurotikusan szívja egyiket a másik után. Muszorgszkij dél óta iszik: magyarokkal, írekkel, franciákkal, finnekkel. Amikor ők már mind kidőltek, Ő akkor is iszik nagy vörös fejével; egyfolytában részeg. Másnap majd magyar, ír és francia népdalokra zenekari műveket komponál.

Glenn Gould Michael Jackson oxigén maszkjában lebeg, a meleg ellenére sálban, kesztyűben és kabátban van. Szigorúan öt méter távolságot tart mindenkitől.

Hopp, Bernstein is eljött: a Magic Mirror félhomályában azonosíthatatlan nemű egyedekkel beszélget buján és kihívóan. Minden mozdulata, gesztusa csupa érzékiség és szexus.

A Világzenei Színpadnál Bartók egy felismerhetetlen hangszert próbálgat, szólószonátát tervez rá komponálni; a tapintatos és megértő Menuhin hosszú percek óta hallgatja, és tanácsokkal látja el.

Beethoven magányosan üldögél egy asztalnál valahol messze a Nagyszínpadtól, de persze sóváran azt várja, hogy valaki megkeresse, és hogy beszélgessen Vele. Lelkében és szívében grandiózus zenemű fogalmazódott meg magányában, mellkasa egyetlen nagy sóhaj és könnycsepp...

Brahms nincs itt, Ő a hídnál sértetten visszafordult - jókedvűen indult el hazulról, senki nem tudja, hogy miért lett hirtelen búskomor, senki nem tudja, hogy ki és mivel bántotta meg -; azóta konok magányában Óbudán sétál és pipázik: az Ő Clarájára gondol...

És a többiek? Nyilván Ők is itt vannak valahol, de azt, hogy Ők mit csinálnak, mondjátok el Ti!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy támogasd szavazatoddal a Minden klasszikusok oldalt a Goldenblog 2011 versenyen Kult - szórakozás kategóriában. Szakértő blog kategóriában partner oldalunk az Ukulele blog - uksi.blog.hu. Mindkét szavazatot az alábbi linken adhatod le: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx.

14 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr913139174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

buckoka 2011.08.10. 21:45:47

Ez hatalmas xD

Na, ahhoz, hogy én egy ilyet írjak, sokkal behatóbb zeneirodalmi tudás kéne. Viszont mindegyik zseniális és eredeti, gratulálok, vidám estét szereztél nekem :)

szemet 2011.08.10. 23:14:31

És Haydn épp Prince - csak nem az Esterházy - előtt hajlongva ajánlja a hercegnek a frissen elkészült "Rózsaszín eső" c. szimfóniáját.

Bach meg sértett hangú beadványt ír Budapest önkormányzatának, hogy sziget zenei kultúrájának és minősége egyre romlik köszönhetően annak hogy az ő művészeti ajánlásait a szervezők és a város figyelmen kívül hagyják, különös tekintettel a templomi zene mostoha helyzetére...

Styxx 2011.08.11. 11:49:42

@_romanista:
Az ötlet és a kivitelezés (az olvasói interaktivitást is beleérve) 10/10, gratulálok.
Liszt örül, hogy a magyar zenekultúra egy hétre Európa térképének a közepére kerül. Franciákkal cseverészik, akik udvariasan meghallgatják, de nem igen hiszik el Feri bá'nak, hogy pár generáció múlva már a művelt magyaroknak is a magyar lesz az első nyelvük. Majd kicsit ideges lesz, mert Londonba kell rohannia, fellépésre, és állítólag ott a csőcselék fosztogat. Csak a zongorát ne! Ráadásul a Ferihegyi Repülőteret is átnevezték és hirtelen nem jut eszébe, hogy mire.

szeptima 2011.08.11. 12:05:37

Ötletes,jó kérdés,de elég nehéz megválogatni kit is írjon az ember,széles a választék.
Csajkovszkij talán Bersteinnel szemezgetne,aztán megbeszélnék hogyan kell saját művet dirigálni.:)
Schubert az Ave Mária feldolgozásai,klipjei közt válogat,szortírozza ,mi közben a háta mögött egy rock banda húzza.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2011.08.11. 12:06:03

@_romanista: Michael Kamen-t viszont hiányoltam, aki fantasztikusat alkotott az 1999-es Symphony and Metallica koncert összerakásával, ahol határozottan jobban sikerült összesimítani a klasszikus és rock elemeket, mint a Deep Purple In Concert with the London Symphony Orchestra próbálkozása során.
Na szóval Michael Kamen tuti ott tobzódna Lemmynél a Motörhead fellépésekor :D

tnsnames.ora 2011.08.11. 20:17:36

Miért? Mozart menne a Szigetre? Még ha van is írásbeli utalás arra, hogy nem minden f*ngását intézte el saját magában egyedül, attól még kell alternatívája legyen a Sziget? Na és az örökös harcot vívó Beethovennek lenne bármi keresnivalója a Szigeten?

És mi ez a Sziget? Valami referenciapont? Én sose voltam Szigeten, és a szele sem legyintett meg sose. Van neki bármi szellemi tartalma, avagy esetleg a durva profithajszáról szólna csak? Vagy, ha egy Chopin-maraton iránt kétségeim vannak, akkor 7x akárhány óra folyamatos dobhártyarepesztő párhuzamosan zajló koncertnek lehet-e bármi esélye, hogy az elismerésemet kiváltsa?

Lehet ám, hogy csak azért nem vagyok humoromnál, mert én csak kritizálni tudnám a felvetéseket, jobbat javasolni nem... ;)

foeniculum 2011.08.11. 21:47:20

@tnsnames.ora: Juj, de szigorú vagy ;)))
A "Sziget", - vedd úgy - ebben az értelemben a mai kortárs zene egyik nagy salátája.
Minden szempontból egy keverék, maguk a zenék, illetve a közönség. Mint anno a Kávéházak.... írók költők, zenészek találkahelye.... legalábbis szerintem erre akart asszociálni ;)
( a Sziget egy 'aktuális' alap erre a kis poénra, amit a cikk képvisel)

A film egyébként zseniális :) Egyik kedvencem.
Óriási, ahogy a _gyarló zsenit_ elképzeli/bemutatja Forman. Nem felmagasztalva, hanem épp ellenkezőleg, a kiállhatatlan gyarló embert :)

tnsnames.ora 2011.08.11. 22:33:42

@foeniculum:
Én nem érzékelem, ezt "kortárs-fesztívál" feelinget, amit mondasz, ettől még igazad lehet.

A Forman-film szerintem is zseniális (elsősorban a hosszabb rendezői változat, ami így elkészült formájában is csak a fele, mint amennyi nekem jól esne belőle :o), Viszont idevágóan meg az a bajom, hogy a film sikere miatt, fennáll a veszély, hogy Forman Mozart képe alakulhat ki az emberben (lásd még buckoka "első benyomás"-át). Illetve azt továbbgondolni, már nemépp 'veszélytelen' vállalkozás.

De símán lehet, hogy csak egyszerűen hanyagolnom kéne ezt a threadet. :o)

foeniculum 2011.08.12. 07:49:16

@tnsnames.ora:
A filmre reagálnék:
Magamból kiindulva, szerintem nem áll fenn. Ugyanis úgy hiszem, hogy még azok, akik nem hallgatnak egyáltalán klasszikus zenét, még ők sem ezzel a filmmel ismerik meg először Mozartot. Szerencsésen(?) azon kevés zeneszerzők közé tartozik, akiről iskolában is van olvasmány, és zenehallgatás. És úgy általában egy gyereknek egy ilyen kaliberű zeneszerzőről teljesen más képe alakul ki. a Forman-film inkább 'lerombol' egy képet, mintsem elsőként megismertetne. És szerintem épp ettől lesz zseniális. Ugyanis ráébreszti az átlagembert, hogy egy ekkora zeneszerző is lehet csak egy idegesítő gyarló ember... Azt hiszem ez a jelenet mindent elmond (5:12-től)
www.youtube.com/watch?v=gQNdge41DGY&feature=related

Forman egyébként nagyon ügyes, mert a legelejére hozta ezt a jelenetet, ami szerintem kulcsa a filmnek, ami miatt mégis elfelejti a néző ezt a kikarikírozást, ami érthetővé teszi a további történéseket :) és Mozart nagyságát végülis kiemeli.... :)

Apropó: csodálatos módon a jövő vasárnap adja a tévé.... (M1 173percben)

foeniculum 2011.08.12. 12:50:48

@tnsnames.ora: Nem tudom, hányadszor is kezdek bele ebbe az írásba.... :)
részben azért is merem megírni, mert mivel már egy ideje lekerült főoldalról a poszt, csak az elvetemültek járnak erre, és olvassák butaságaimat ;)
Nem megbántásból próbálkozom ezzel a gondolatmenettel, hanem valóban kérdésként merült föl bennem.... (részben emiatt is nem mertem belevágni)

Azt gondolom, valóban fáradt vagy, és nem tudsz elvonatkoztatni a Szigettől. Sajnos valójában teljesen igazad van, az ellenérzésedben. A Sziget önmagában CSAK egy üzlet.

Normális esetben (talán eredendően) egy ilyen esemény arról szólna, hogy sok korosztályt, sokféle nációt, és gondolkodású embert összehozó "tömegbuli" (happening) ahol elméletileg a (létező kifejezést használva) _könnyűzene_ majd minden stílusa összejön, és bemutatót tart.
Ha egy ilyen eseményként fogjuk föl, akkor elképzelhetünk néhány nagy művészt a múltból, akiknek az érdeklődését felkelthette volna... sőt, mondjuk azt, hogy vonatkoztassunk el teljesen a fesztiváloktól, és vegyük azt, hogy a poszt írója egy általa már korábban megírt történetet próbált egy aktuális környezetbe helyezni, az érdeklődés nagyobb mértékű felkeltése érdekében ;) és vessük föl úgy a kérdést: "Hogyan töltené idejét, hogyan, kik társaságában szórakoznának ma Mozart, és társai?!"

Egyébként arra is kíváncsi lennék, hogy a saját korukban ők csak abban a - polgári, nagypolgári - közegben mozogtak, akik az ő "célközönségüknek" számítottak?
Az ő zenéik mennyire számított akkoriban népszerűnek, slágernek, vagy épp rétegzenének? A cipészinas ismerte-e Mozart nevét, vagy a parasztember, kinn a mezőn fütyülte-e a Török indulót?!
És a palotákban, nagypolgári házakban csak az ő zenéjére táncoltak, vagy éltek akkor is olyan slágerszerzők, akik neve azóta eltűnt a köztudatból?! ;)
És ő, a zseni, vajon hogy viszonyulhatott mindehhez?

tnsnames.ora 2011.08.13. 08:17:33

Húszórás intenzív meló nyomán pár óra alvás és mindjárt megyek ismét dolgozni, így nem sokkal jobb a várható helyzet újabb soraimmal.

Igazad van, nem tudok elvonatkoztatni a Szigettől.A blogposzt címében is benne van. Nagy betűvel írjuk. hogy Sziget, külön "entitássá" vált kvázi, ennek van aktualitása, stb.

Amit felvetsz happening-dolgot, az valóban nagyon érdemes a végiggondolásra. Hogy például mennyire individualisták a zeneszerzők - pl.: Mozart és Salieri ;) - ? Akár ugye a mai kortárs zeneszerzők is.Mi esélye van az ilyesminek (akár megvalósulásilag, akár sikerességileg). Akar-e "keveredni" egy zeneszerzés tanszakot végzett zeneszerző egy hobbizenész szerzővel? Ha a saját tapasztalatomból indulok ki a zenész a laikussal is nehezen "keveredik", pedig a laikus a közönsége (nagy méretekben).

Ami eszembejut (zeneszerzők szellemi-lelki aspektusú kapcsolata) távoli asszociációként és értelmezésként idevágóan, Beethoven Diabelli variációi.Nem tudom a mű alapsztoriját, még az is lehet, hogy Beethoven szimplán pénzért csinálta, bár az alkata ennél sokkal "függetlenebb" volt, talán. Ugye arról van szó, hogy a nagyhatalmú és gazdag kottakiadókéntis fungáló Anton Diabelli kiírt egy pályázatot, hogy egy - amúgy kifejezetten jólsikerült, tréfás (már amelyik zongorista ezt képes érzékeltetni), bájosan egyszerű - "szalontáncára" írjanak a zeneszerzők varációkat (közbeszúrom nekem vagy megvan valahol a pályázat fennmaradt műveinek CD-felvétele, vagy csak terveztem megvenni, annó, amikor láttam)

A lényeg: a "versenyt" Beethoven nyerte meg, mondhatni lehetetlen volt elcsalni tőle abban a mezőnyben. B meg sem állt 33 variációig, az egész zenetörténet egyik legfajsúlyosabb variációsorozata, Bach Goldberg-variációinak méltó társa.Míg azonban Bach variációi azonos mértékben "fajsúlyosak", addig B. minden geget elővett (Mozarttól idézett, az utolsó variációban fellegekbe repíti a hallgatót, "kicsinykét" elszakadva a kiinduló darab egyszerűségétől stb.: magyarán Beethoven megmutatja Diabellinek, hogy az alaptémán túl is van "nemkevés" zene, mondhatni egy szakadék egy világ választja el a kiinduló témát a kibontakoztatható zenei világtól.

PS: Nálam a darab referencia felvétele Anda Gézáé, ő fogta fel és mutatta meg belőle a legtöbbet, ugyan sokan játsszák, de számomra nagyon kevéssé sikeresen (mármint a teljes - egyébként a Goldberg-variációkhoz hasonlatosan - meglehetősen hosszú művet).

Az alapproblémával ugyanaz a gondom, mint az autentikus előadás érdekében visszautazni százéveket, hogy autentikus pl.: Vivaldit hallhassunk. Az én értelmezésemben a mi agyunk már modernitással torzított/szennyezett: nem ugyanaz így hallani a százévekkel korábbi Vivaldit, mint Vivaldi-kortársként. Ugyanígy a felvetésben Mozart "nem ugorhat" át százéveket, nem lehet öt zeneszerző konkurense helyett a globalizálódás miatt többezer zeneszerző konkurense: egyszerűen a világok nem kompatibilisek egymással. Csak habitus szintjén van tér gondolkodni a "mi lenne ha köztünk lenne" játékon, lélek szintjén már nincs, szvsz.

További gondom, hogy én például nagyon keveset tudok (vagy vélek tudni) még Bachról is, akiről a legtöbbet tudok. Nem érzem az ismeret minimálisan szükséges koncentrációját, hogy még csak elképzelni is tudjam, hogyan viselkedne emberként, és nem zenészként. (Zeneszerzői gondolkodást illető fantáziálást már jobban el bírok képzelni a magam számára).

Amit a végén feszegetsz, a Amadeus film Mozart és Saileri kapcsán szerintem jól érzékeltetett valamit a zseni és a másodvonal kapcsolatáról.Azt viszont úgy képzelem, hogy a Török indulót nem fütyülte az átlagparaszt (még ha tetszett is volna neki), mert nem jutott hozzá ugyanis: nem volt CD, nem volt koncert, tán ideje sem volt, még a polgárosodás térnyerésekor sem. Aki viszont hozzájutott koncerthez (és tudta fütyülni, mert hogy ez sem triviális, szvsz), az fülyülhette.

És bár Mozart tündökölt a saját korában, de a másodvonal is bőven megélt, hiszen nem volt globalizálódás, nem volt olyan,hogy egyszer USÁ-ban, majd másnap Japánban lép fel valaki. Én legalábbis így vélem, a tévedés jogának szokásos fenntartásával.

nyocker · http://kritikustomeg.blog.hu 2011.08.18. 11:24:53

merőben teoretikus kérdésre váratlanul konkrét válasz:

fidelio.hu/blog/fesztivalok/brittennek_fekszik_a_sziget_de_purcellnek_mar_nem

és volt ott más komolyzene is.