A hétfői Muzsikáló Reggelben arról folyt a vita, hogy jót tesz-e a klasszikus zene ügyének, hogy az MR2 Szimfonikusok ismert hazai pop és rock előadókkal lép fel a Szigeten, illetve a hallgatók mit is gondolnak erről?

Ma reggel elképzeltem, hogy zeneszerzők és művészek közül ki jönne el a Szigetre, és ott ki hogyan érezné magát. Emelkedjünk hát a Sziget fölé, pásztázzuk a tömeget, és ahol célszemélyt látunk, ott kicsit időzzünk el!

Rögtön itt van például Mozart. Ő aztán igazán remekül érzi magát. Guldával jöttek, maguk mögött hagyták azt a rózsaszín felhőt, ahol együtt üldögélnek és zongoráznak. (Gulda így képzelte el a mennyországot) Együtt jöttek, de elváltak útjaik: Gulda egy sátorban félmeztelenül táncol, míg Wolfgang mindent megkóstol, mindenbe beleiszik, és valami hihetetlen nemi vágytól fűtve mászik sátorból be, sátorból ki, igazán nem válogat; ahol lehet, áldoz a testiség oltárán. És persze rendíthetetlenül szellent és vihog.

Mozart később visszaolvasta a kéziratot, és ezt mondta: "Áldoz a nemiség oltárán és szellent a Te ... ...-a, én ... Hogy pontosan mit is mondott, azt most mellőzzük a finomlelkű olvasókat kímélendő. Azt viszont megemlítjük, hogy egyfolytában nevetett kedves fejhangján:

A Nagyszínpad mellett üldögél a két orosz szent őrült: Muszorgszkij és Sostakovics. Utóbbi keresztbe teszi a lábát, rákönyököl a térdére, egyik kezében ceruza - a legnagyobb hangzavarban szimfóniát ír -, a másik kezében állandóan cigaretta ég: neurotikusan szívja egyiket a másik után. Muszorgszkij dél óta iszik: magyarokkal, írekkel, franciákkal, finnekkel. Amikor ők már mind kidőltek, Ő akkor is iszik nagy vörös fejével; egyfolytában részeg. Másnap majd magyar, ír és francia népdalokra zenekari műveket komponál.

Glenn Gould Michael Jackson oxigén maszkjában lebeg, a meleg ellenére sálban, kesztyűben és kabátban van. Szigorúan öt méter távolságot tart mindenkitől.

Hopp, Bernstein is eljött: a Magic Mirror félhomályában azonosíthatatlan nemű egyedekkel beszélget buján és kihívóan. Minden mozdulata, gesztusa csupa érzékiség és szexus.

A Világzenei Színpadnál Bartók egy felismerhetetlen hangszert próbálgat, szólószonátát tervez rá komponálni; a tapintatos és megértő Menuhin hosszú percek óta hallgatja, és tanácsokkal látja el.

Beethoven magányosan üldögél egy asztalnál valahol messze a Nagyszínpadtól, de persze sóváran azt várja, hogy valaki megkeresse, és hogy beszélgessen Vele. Lelkében és szívében grandiózus zenemű fogalmazódott meg magányában, mellkasa egyetlen nagy sóhaj és könnycsepp...

Brahms nincs itt, Ő a hídnál sértetten visszafordult - jókedvűen indult el hazulról, senki nem tudja, hogy miért lett hirtelen búskomor, senki nem tudja, hogy ki és mivel bántotta meg -; azóta konok magányában Óbudán sétál és pipázik: az Ő Clarájára gondol...

És a többiek? Nyilván Ők is itt vannak valahol, de azt, hogy Ők mit csinálnak, mondjátok el Ti!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy támogasd szavazatoddal a Minden klasszikusok oldalt a Goldenblog 2011 versenyen Kult - szórakozás kategóriában. Szakértő blog kategóriában partner oldalunk az Ukulele blog - uksi.blog.hu. Mindkét szavazatot az alábbi linken adhatod le: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx.