Mindennapi klasszikusok

Olvasói levél: Közönséglista

Olvasói levél érkezett a tegnapi bejegyzés után, a bloggazda változtatás nélkül közzéteszi:

Kedves Mindennapi klasszikusok, 

Olvasva legutóbbi bejegyzését (Egy hét Uchidával), felvetődött bennem néhány gondolat, amelyet az Ön által leírt sorrend indukált.

Az első talán az, hogy miért került Ránki Dezső az utolsó helyre? Ez az ön véleménye, de valójában mi befolyásol minket, amikor sorrendet állítunk ilyen nagyságrendű művészek között? A Ránki koncert után az én megítélésem szerint sokkal visszafogottabb volt a MÜPA közönsége, mint a többi előadás után. Tényleg ennyivel rosszabb zongorázást hallottunk volna, vagy csak az általam  kedvelt Schäffer Erzsébet idézve „meg kell tanulnunk örülni annak ami a mienk.”

Visszatérve az Ön írásához, az Ránki előadását zavarták a legtöbben a köhögésükkel. Látszott rajta, hogy ez mennyire zavarja, de mégis szeretett volna aznap nekünk örömet okozni és szerintem már a tolerálhatóság határát súroló körülmények ellenére csak játszott és játszott. Még Misha Maiskyt is jobban megtapsoltuk, pedig belőle még az igyekezet is hiányzott, hogy szép esténk legyen.

Hogy is van ez? A kutatások szerint már egyre többen odafigyelünk arra, hogy vásárlásaink alkalmával, magyar termékeket válasszunk, így kissé elnézőbbek legyünk a saját művészünkkel, aki aznap este ugyanazzal a szándékkal lépett a színpadra, mint társai, hogy tudása legjavát ossza meg velünk.

Még mi befolyásol minket az ilyen sorrendek kialakításában?

Személyes élményemet megosztva, például az igen jó kritikát kapott Szokolov engem nem tudott lekötni. Elismerem, hogy egy nagyon nehéz napot magam mögött hátrahagyva foglaltam el a helyem, és ebből kifolyólag nem voltam könnyen megközelíthető, de az ő játéka inkább tovább rontott a hangulatomon, mintsem kiragadva felemelt volna.  Fontos lehet ilyenkor még a társaság, akivel megosztjuk a hallottakat vagy a másnap ránk váró feladatok is befolyásolhatnak, esetleg a hangversenyterem klímája is számít?

Vajon az ő fejükben is kialakul egy sorrend a koncert turné végére? Ők mit gondolnak rólunk, a közönségről?

A kritikusok írásai mindig csak az előadóról szólnak, pedig szerintem egy előadás sikerét a publikum is nagyban befolyásolja. Milyen gondolatokkal és elvárásokkal érkezünk meg egy-egy ilyen estre? Ők mit érzékelnek ebből? Milyen benyomások érik őket kilépve a színpadra?

Mit tehetünk mi érte, hogy ők is jól érezzék magukat velünk?

Szerintem bennünk is meg kell lennie a szándéknak, hogy jó közönség legyünk és akkor reménykedhetünk a következő sorrendben:

1. Budapest, 2……., 3……

3 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr472936157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.05.27. 18:35:09

Tanulságos gondolatok, érdemes mélyebben is belegondolni. Ami nekem eszembejut idevágóan:

(1) Noha én is szoktam művelni a sorrendbeállítást, általában igyekszem jelezni, hogy
/a/ ez nem feltétlen egészséges dolog, illetve
/b/ a túlpörgött "méricskélő" nyugati ember sajátja.
"TOP5, TOP10 romantikus zene" (vagy valami hasonló, most lényegtelen ebből a szempontból) és társai. Emlékszünk?

(2) Fontos a terjedelem is. A TOP10 romantikus zenének túl tág a terjedelme. Egy zongorabérlet sorozat estjeinek sorrendbevágása viszont kiváló terep lehet, ha már feltétlen sorrendbe akarunk vágni.

(3) Fontosak a szempontok. Lehet, hogy Ránkinál a köhögéskavalkád valami alapvetőt rontott el, de még így is lehet, hogy más téren adott valami olyan pluszt amit senki más. Magyarán n-e-h-é-z abszolút sorrendet felállítani, minden szempont szerint ugyanazt a sorrendet felállítani (azaz jó esetben is csak súlyozott átlagolásról lehet szó).
Érdemes lehet feltenni azt a kérdést is, nem almát hasonlítunk körtével? Gyümölcs mindkettő, ráadásul déli gyümölcs, de azért van "némi" ízbeli különbség köztük. Stb.

(4) Én ha már sorrendbeállítok, akkor általában
(a) konzerv-felvételeknél szoktam
(b) referenciafelvétel-kiválasztáshoz,
(c) "üzenetformálási" céllal.
(d) keresve a legjobb hangzást, legjobb értelmezést, legtökéletesebb rákoncentrálást stb.
(e) A legjobbat megtalálni, persze csak ha van ennek értelme: Beethoven szonátáknál látom értelmét, Chopinnél / Brahmsnál meg "mission impossible", az én értékelésemben ;).
Részint mert a konzerv-felvételek már kőbevésettek (nem lehet rajtuk javítani), részint, mert tetszés szerint mindenki hozzá tudhat szólni, ha akar, hiszen verfikálhat, átértékelhet. (Koncertnél ez nincs meg, ha lement a koncert és valaki olyan akarna bekapcsolódni a közösségi véleményalkotásba, aki nem is volt ott a koncerten)

(5) Koncerteknél van értelme a sorrendnek? Hát az egyénnél biztosan. Saját magamból kiindulva is tudok olyan koncertre visszaemlékezni, amit jobban szerettem, mint más koncertet, akár ugyanazzal az előadóval is.
Illetve a blog személyessége meg meg tudja engedni az ilyen irányú infók megosztását.

(6) Releváns-e, befolyásoló-e van-e "marketingértéke" koncerteknél az ilyen szubjektív sorrendbevágásoknak?

Objektíve szemlélve nem kéne nagy jelentőségűnek lenni.

Hiszen lutri mindegyik koncert vagy ott vagyunk rajta, vagy nem. Vagy jó lesz vagy nem. De erre készülni a lehetetlenség határa. Senki sem fog előre tudottan rossz koncertre menni, a rossz mivolt csak a koncert után tud kiderülni (nem "prediktálható" egy koncert jósága, hogy szakmám nyelvén szóljak, bocsánat érte). Ugyanígy a várakozásokban is lehet csalatkozni.

Ez a szépsége és egyben nehézsége a koncerteknek. A pillanatnyi hangulat, hatások, koncentrálás és egyéb egyáltalán nem mérhető dolgok alapvetően befolyásolják az élményt (összköhögésről már nem is beszélve).

Szubjektíve - tetszik nem tetszik - mégis lehet hatása (és ezért releváns maga a posztbeli olvasói levél).

Hiszen gyarló az ember. Egy vélemény sebet üthet a lelkünkön, Egy másik vélemény elgondolkoztathat az értékelés módosítása vonalán. Rajongás is átragadhat az emberre, stb. Lássuk be, nehéz tárgyilagosan és külső hatásoktól függetlenítve véleményt formálni az embernek!

Ha elrugaszkodott akarnék lenni, csak a "szabad" ember, aki semmilyen értelemben nem fogoly tudhatja ezt megtenni. Ki-ki végiggondolhatja magában,
/a/ tud-e alaposabban értékelni egy koncertet (tetszett-nemtetszett kategórizáláson felül).
/b/ tud-e tárgyilagos lenni, ami rossz azt rossznak, ami jó azt jónak látni. Arányaiban(!!)
/c/ tudja-e vállalni a véleményét? T-e-l-j-e-s-k-ö-r-ű-e-n????!!!!

foeniculum 2011.05.28. 22:37:31

Boris Berezovsky és a Concerto Budapest koncertjéről találtam két - mondhatni kemény - kritikát:
www.momus.hu/article.php?artid=5846&cat=22
fidelio.hu/klasszikus/kritika/rogok

és olyan szintűt, amilyet én is írnék :)))
www.magyarhirlap.hu/kultura/egy_zongorazseni_es_a_sztalini_terror.html

Szerencsére(?) én csak annyit vettem észre, hogy valóban időnként eltűntek olyan hangok, amiket hiányoltam, mert más előadásban szebben kijátssza a zenekar....

foeniculum 2011.05.28. 22:38:48

@foeniculum: jaj, bocsi, most jutott eszembe, hogy inkább a "Ráadás lélektana" bejegyzéshez kellett volna....