Mindennapi klasszikusok

1935-ben a mai napon - 05-17-én - hunyt el Paul Dukas

Eredetileg csak egy megosztást szerettem volna kitenni a Facebook oldalra Dukas-tól, ráadásul ma született Erik Satie - francia-nap tematika -, de némi kutatómunka után végül úgy döntöttem, hogy bejegyzés lesz.

Az első érdekesség Dinu Lipattival kapcsolatos, aki Párizsban többek között Dukas-nál is tanult. Lipatti első koncertjét 1935. május 20-án, három nappal Dukas halála után adta. A hangverseny első darabjával Mesterére emlékezett.

A wikipédia így ír erről: "He - Lipatti - entered the 1933 the Vienna International Piano Competition but finished second, because the jury considered him too young. Alfred Cortot, who thought Lipatti should have won, resigned from the jury in protest. Lipatti subsequently studied in Paris under Cortot, Nadia Boulanger (with whom he recorded some of Brahms's Waltzes Op. 39), Paul Dukas (composition) and Charles Munch (conducting). He gave his first concert, at the École Normale, on 20 May 1935. However, three days before the concert, Paul Dukas died; in memory of Dukas, Lipatti's first piece at his concert, and the piece he first publicly performed as an adult pianist, was J. S. Bach's Jesu, Joy of Man's Desiring."

Amit Dukas-val kapcsolatban még mindenképpen meg kell említeni: a Bűvészinas című műve - lévén Dukas gyakorlatilag egyműves szerző. Érdekesség, hogy a bemutató dátuma 1897. május 18., azaz ennek a holnapi napon lesz évfordulója. A nagy sikerű bemutatón a 32 éves Dukas vezényelt.

Ismét idézet a wikipédiából: "A darab - a Bűvészinas - igazi programzene, Johann Wolfgang von Goethe 1797-ben született balladája (Der Zauberlehrling) adta a témát a szerzőnek, és a zene híven és szellemesen követi a költemény eseményeit. A kottán szerepel is az alcím: 'Scherzo egy Goethe-ballada nyomán'. Maga a történet jól ismert, de könnyen lehet, hogy ez a széles körben ismertség a zenének köszönhető, úgy ahogy korábban Schubert zenéje tette ugyancsak Goethe Erlkönig (Rémkirály) című balladájával. A mese szerint a varázsló elmegy otthonról, és a hátrahagyott bűvészinas már azt hiszi, mindent ellesett mesterétől. Megparancsolja a seprűnek, hogy hordjon vizet a fürdőkádba. A seprű serényen dolgozok, csakhogy az ifjú bűvészpalánta elfelejtette a seprőt leállító varázsigét, így az rendületlenül dolgozik tovább, a víz elönti a szobát. Az öreg varázsló éppen idejében ér haza és megoldja a helyzetet."

"A zene népszerűségét bizonyítja az is, hogy 'szerepelt' az 1940-es Fantázia című Walt Disney-féle rajzfilmben." (...) "A Disney számos alkalommal újraretusálta ezt az 1940-ben készült filmet. A Fantasia 2000 címen bemutatott filmet öt új részlettel toldották meg. A filmet 60 animátor készítette és 11 rendező vette fel. A legnézhetőbb fejezeteket Bach zenéjére vették fel, ahol a többcsatornás hang tökéletes szinkronban van a rajzokkal. Miki egér kétségbeesett küzdelme a seprűkkel, a táncoló kínai gombák, a szempilláikat rezgető vízilovak, Az Órák táncára röpködő krokodilok a mai napig emlékezetesek."

Jó szórakozást hozzá!

6 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr1002911501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petru 2011.05.18. 05:22:29

Mit lehet itt hozzaszolni? Az iras tokeletesnek tunik, mint ahogy a zene es a film is.

irdesmond 2011.05.18. 06:57:34

Érdekes, nem tudtam ezeket, bár a zenét kedvelem, gyakran játszák, és minden válogatás lemezen ott van.
Nem tudtam, hogy egy műves szerző, de ezt az egyet nagyon jól megcsinálta.

tnsnames.ora 2011.05.18. 07:25:31

Egy kis deja vu...

A Budafoki Dohnányi Szimfónikus Zenekar élén Hollerung Gábor karmesterrel adott pár éve egy vasárnapi kakaókoncertet, amin volt szerencsém ottlenni egy kedves hegedűslány kedves invitálása nyomán. A műsor Erlkönig és Bűvészinas volt, alapos elemzés és műbemutatás (majd lejátszás) kíséretében. Annyira kedvemrevaló koncert volt, hogy hosszan és bőségesen írtam róla az egyik indexes topikba (darabokról való plusz érdekes infókkal). Sajnos a Google-kereső már nem hozza ki, megkeresni meg most nincs energiám, meg időm. :o(

Amúgy magam részéről úgy vélem, hogy hiába népszerű, meg tökéletes programzene a darab (meg ajánlható mindenkinek nyugodt szívvel), illetve hallottam én is nagyon sokszor, sok változatban -> számomra gyakorlatilag minden idők egyik legnehezebben előadható darabja én egyetlen jó felvételét ismerem csak (és még az sem maradéktalanul perfekt, de legalább a zenei lényeget illetően az). A rajzfilm is hiába jópofa, alatta az előadás az én fülemnek borzasztó gyenge, lagymatag.

(1) Kezdődik rögtön az elejével, hogy nehéz a halk és hangos részeket jó arányban megmutatni (mint Ravel Bolerójánál). Ezzel a kihívással még az általam jónak gondolt felvétel is nem teljes sikerrel küzd, egyébként.

(2) Folytatódik hogy a három nagy zenei témából kettő (a mester lassú, valamint a mulatságos vidám scherzó téma) megfelelő tempójú előadása nagyon nehéz, ugyanis egyszerre is kell megszólaljanak (nem lehet a tempót kilengeni egyik irányba sem tehát). Ugyanaz a problémafelvetés/kihívás, mint Bizet L'Arlesienne II.szvitjének záró Farandole-jánál: azt is kevesen játsszák szépen, meggyőzően, de legalább többen, mint Dukas e művét.

(3) Végül roppant nehéz a humort és a drámaiságot egyszerre frappánsan, hitelesen bemutatni.
Ha lenne időm, erőforrásom szívesen feltenném azt a változatot/referenciafelvételt amit én a legjobbnak gondolok (egyébként egy abszolút "noname" karmesterrel), a legközelebb érzek a mű szelleméhez.

Egyébként ha mást nem, a Bűvészinas alapját képező Goethe balladát a darab wikipedia-bejegyzésén érdemes elolvasni, utána már azonnal adja magát a zene meghallgatásának óhaja. :o)

tnsnames.ora 2011.06.20. 22:08:11

Kérlek segítsetek!

Szeretnék kottát illeszteni Saint Saëns Danse Macabre-jára és egy normális felvételt nem találok sehol. Tudnátok legjobbat (referenciaértékűt) találni nekem?

Amit gyerekként szerettem a Vaclav Smetacek-est ugyan eddig még mindig a legjobb zeneileg, de ma már közel sem tetszik annyira mint kellene, arról nem beszélve, hogy kegyetlenül megkínzott rossz állapotú antikvár kislemezen van már csak meg, mire én azt megtisztítom hangtechnikailag a szakállam kinő.

Paul Paray-é semmiképpen nem jön szóba, rettenetes felvétel szerintem. A francia Pierre Dervaux remek amerikai nyomású LP-men gyönyörűen szól, de borzasztóan elnagyolta az egészet, így az is kiesik. Ormándyé is kiesik, nekem nagyon gyenge.

tnsnames.ora 2011.06.22. 07:06:01

Végül nagy melóval csak megküzdöttem a Smetacek-felvétellel, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Így fel tudtam rakni az új Youtube-profile-omba kottásan. Most kúszik fel, remélem sikerrel, mert ha nem, csak este tudok javítani.

Saint-Saëns: Danse Macabre Op.40
www.youtube.com/watch?v=PIh4t9S_O60

Egy ajánlat érkezett be (Foenitől), egyből a jobbak közül, ezúton is köszönet érte. :o)

Az eddigi sorrend nálam (tetszési index-szel):
Vaclav Smetacek: 92%
Leopold Stokowsky: 85%
Pierre Deveraux: 70%
Ormándy Jenő: 60-65%
Paul Parray: 20%

Ebben csak az a furcsa számomra, hogy zenekarosban ennyire nem lehet jó felvételt találni, míg az átiratok (szólózongorára, hegedű-zongorára) majd mindegyike jó meg tetszik még nekem is.
Jobban belegondolva azt hiszem az az én bajom az eddig hallott zenekaros felvételekkel, hogy elvárom a karmesterektől a precíz megformálást (mert hogy lkomoly lehetőséget látok erre ennél a műnél), viszont ezt senkitől nem kapom meg teljes megelégedésemre (eddig legalább is).

Érdekes, hogy szerintem nem a tempóválasztáson múlik a dolog. Lehet lassabban és picit gyorsabban is játszani szépen a művet. Smetacek nálam avval győzött, hogy a "haláltánchoz" nélkülözhetetlen feszültség meg sötét tónus nála jön ki a legjobban. Nem hagyja 'megtéveszteni' hallgatóságát a fülbemászó főtéma önmagában való puszta mivoltával.

tnsnames.ora 2011.06.26. 14:16:30

Hogy végre ontopik lehessek... :o)

Bő egy hónap után eljött végre a pillanat, hogy megosszam a jó hírt: sikerült feltennem méghozzá partitúrával a posztbeli Bűvészinast egy olyan (szerzői) felvétellel, ami az én felfogásom szerint a leginkább közelíti az autentikusat és erőteljeset. Nekem ez a referenciafelvételem, de persze bőven lehet kritizálni, vagy alternatívát mondani.... :o)

Régi kemény meggyötört LP-ről digitalizáltam be, próbáltam manuálisan megtisztítani a nemkívánatos zörejektől, de nem járhattam teljes sikerrel kezdetleges technikámmal (automatikus tisztító software-t meg elvből nem engedek rá ilyen felvételekre)

Dukas: L'Apprenti Sorcier
www.youtube.com/watch?v=pkRya1MeioY

Előre szólok nagyon nehéz lekövetni a partitúrát, belőle kihallani a zenét, ez senkinek ne szegje a kedvét. A lendületes zene mentén, közel száz meglehetősen komplex kottaképről beszélünk, eleve gyenge scannelés nyomán, aminek a minőségét a Youtube finoman szólva nem tudja javítani. Én is nagyot küzdöttem a kottaillesztéssel, és távolról sem vagyok biztos, hogy nem lehetett volna (sokkal) pontosabban, jobban.

Oly nagyon szép és jó lenne Hollerung Gábor gyerekeknek levezett (már idézett) elemzését idemellékelni, oly részletes, érzékletes, hiteles, figyelmet lekötő volt. Így ennek hiányában pár sort én próbálok erölködni a saját kútfűmből egy zenei értelmezési kísérlet jegyében:

00:00 Kezdődik a zenei tréfa a Mester nyugalmat árasztó témájával.

00:14-ben Legelőször csendül fel a seprű témája (lassan, éterien, szerintem impresszionistán), milyen is amikor még minden a helyén van és nincs felfordulás. :o)

01:21-ben Csendül fel a bűvészpalánta témája, miközben a seprű témája is erősebbé válik a trombita által.

01:29-ben valami fantasztikus impresszionista elvontsággal ábrázolódik a Mester transzcendest idéző nyugalma (a bűvös ige tudatában). Minden másodperc kiélvezendő. :o)

01:52-ben Kezd "nyélbeütődni" a nagy terv a bűvészpalánta jóvoltából. Vízhordásra megteszi a seprű is. :o)

02:14 Kezd feléledni erőre kapni a seprű az önálló munkavégzésre, a klarinétok révén.

02:31 Pompás majd igencsak nehezen lankadó kezdetét veszi a seprű téma.

02:44 Kezd előbugyborékolni a víz(tömeg), egyre hangosabban, tempósabban, némi rossz előérzet kíséretében (picit disszonáns harmóniák révén), de persze játékos tánccal is fűszerezetten olykor: mindennek két oldala van? ;)

05:48 Most már kezd sok lenni a víz.

06:25 A mester megidézése, hátha segít (de a kis bűvész palánta a bűvös ige másik visszafordító felét már nem ismeri). A disszonancia azt sejteti ez kemény küzdelem lesz.

07:00 Sikerült eltörni a seprűt.

07:09 Úgy tűnik ennyi nem elég. Immáron a seprűk osztódva hordják a vízet. A visszatérés elég hamar vált egyre nagyobb feszültségbe: itt már kérem szépen a helyzet nem móka kacagás, hanem kőkemény dráma. Fájdalmas félhangokon mászkáló panaszolással. Még a vicces seprű téma is félelmetesbe vált. A káosz egyre nagyobb, víz mindenütt, amerre a szem csak ellát.

08:37 És a seprük csak hozzák és csak hozzák a vízet, a zenekari allegro és fortissimó közepette.

09:41 Végre megérkezik a Mester és rendet tesz.

11:14 A tanulság és leszűrése. :o)