Mindennapi klasszikusok

04-27 jeles eseményei: Beethoven megkomponálja a Für Elise-t, Prokofjev, Igor Ojsztrah és Tokody Ilona születése, valamint Rosztropovics halála

A mai nap jeles eseményei 04-25-hez hasonlóan ezúttal is a blogra kerülnek ki. Időrendi sorrendben:

A wikipédia nyomán: 1810-ben Beethoven megkomponálja a Für Elise-t. A Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán a lenti felvétel volt eddig az egyik legnépszerűbb megosztás:

1891: Prokofjev születése. Tőle az Op. 125-ös Szimfónia-concerto egy részlete kerül ki, amelyről így ír a Hangversenykalauz:

"A mű eredeti formájában a zeneszerző I. gordonkaversenye volt (op. 58), amelyet 1933—38 között írt. 1950—52 között átdolgozta a darabot, amelyet végleges formájában II. gordonkaversenyének nevezett. Nyomtatásban csak a zeneszerző halála után, 1959-ben jelent meg — nyilván Prokofjev kívánságának megfelelően, Szimfónia-concerto címmel. 1952-ben Msztyiszlav Rosztropovics mutatta be Moszkvában, aki azóta Budapesten is előadta a művet." Ezzel a megosztással a Mindennapi klasszikusok oldal Rosztropovicsról is megemlékezik, aki 2007-ben a mai napon hunyt el.

1931-04-27: Igor Ojsztrah születése, az Ojsztrah és Kogan családok közös zenélése:

1953-04-27: Tokody Ilona születése.

 

1 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr1002857614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.04.29. 12:32:07

Na csak a Für Elise önmagában is megérne egy hosszabb misét. ;) Már az se semmi, hogy 1,5 millióan látták a koncert-videót! ;)

Egyfelöl tagadhatatlan, hogy mára egy kicsit megfáradt darab lett, a sok játszásnak, filmzene-idézetnek köszönhetően, mint Vivaldi Négy évszakja is. Újabbkeletű megszólalását nehéz, illetve egyre nehezebb ünnepként megélni.

Másfelöl sosem tudom eldönteni, hogy erény-e avagy sem, ha valaki ilyen darabot tud komponálni, amit (1) rogyásig képesek nyomatni/hallgatni emberek, (2) ugyanakkor ennek nyomán óhatatlanul el is tud fáradni maga a darab. Egy - mondjuk - Schumann vagy Szkrjabin darab nem tud elfáradni a közönségben (túljátszás miatt), de az valszeg nem is jut el a "rogyásig játszás" fázisába sem.

Igazat adok a perpilanat 32-en like-olt kommentnek, hogy könnyű megtanulni a Für Elise-t, de nehéz szépen játszani. Azt azért ilyenkor én mindig továbbgondolom, hogy akik nem játsszák szépen, azoknál képességbeli/értelmezési gondok vannak (mint például Chopinnél, Brahmsnál nagyon sokszor) avagy valaki annyira unja és/vagy "újítani" akar, hogy valami szörnyűség lesz a végén. Szerintem a Für Elise nem támaszt hatalmas szellemi próbatételt, értelmezés frontján, mégis buknak el rajta pianisták. Lisitsa viszont nem bukik el, sőt kifejezetten szépen játssza (szerintem).

Érdekes, hogy aki hozzákeveredik zongorához, az valahogy egészen biztosan találkozik a Für Elise-zel. Ad sikerélményt, mert tényleg marha könnyű megtanulni, annyira kézreáll. Hasonlóra kevésbé triviális példám (saját tapasztalatomból), Mozart K397-es d-moll fantáziája. Még amikor konkréten tanultam sem akartam elhinni, mennyire kézreáll, és ehhez képest milyen hatásos darab. Külön művészet lehet ilyet komponálni. Bach ilyen téren más dimenzióban mozgott, hiszen például egy WTC-t részben gyerekeinek oktató célzattal komponálta -> márpedig azok a prelúdium és fúgák távolról sem könnyű darabok, semmilyen szempontból sem. (Szerintem)

Végül, de nem utolsósorban ott van a kérdés, hogy be lehet-e nyomni ráadásnak egy Für Elise-t?! ;) Hát nem tudom. Én mondjuk annyira nem vágnám rá könnyedén és azonnal, hogy igen. Egyszeri "poénnak" elmegy, de folyamatos műsoron tartását azért problémásnak érezném.
süti beállítások módosítása