Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Orgazmus

2012. november 21. - _romanista

ravel_1.jpgMa este hivatalos voltam a Táncszínházba egy gálaestre, elhangzott többek között a Bolero egy tánckoreográfiával. Az est moderátora hosszan vezette fel a produkciót, hosszan beszélt a Boleroról, a hangszerelésről és Ravelről. A program addig halálosan unalmas volt, alig figyeltem, és azt hiszem mások sem figyeltek igazán, de az orgazmus szóra mindenki felkapta a fejét: valami olyasmit mondott, hogy a Boleroval vizuális orgazmus élhető át. (Igaza volt: orgazmus közeli élmény volt az előadás - hogy a zene vagy az előadás miatt, azt hiszem, hogy teljesen mindegy.)

Egyszer egy zenésszel készített interjúban olvastam, hogy Mahlert játszani olyan, mint az orgazmust soha el nem érni: már majdnem ott van, már minden nagyon magasan van, minden ki van feszítve, mint a harci dob, és akkor hirtelen az egész kezdődik újra a legelejéről.

Ravel nem ilyen: de hogyan is lehetne egy érzéki büdös kurva olyan, mint egy megfáradt arcú, finom vonású, neurotikus terapeuta?

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr134919184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

samtelen 2012.11.22. 00:02:52

A Nemzeti Táncszínházban én is láttam pár hete egy Bolero-koreográfiát. Szerintem akkor ugyanazt láthattuk :-) Amúgy tényleg volt benne valami "orgazmus közeli".

Nikos Galis 2012.11.22. 15:36:01

Zeneszerető barátommal 40 évvel ezelőtt Ravel Bolerójára ezt mondtuk egyöntetűen:
- Ez egy hosszú, keleti orgazmus !
Mellesleg, Orbán is keletre nyit:))
süti beállítások módosítása