Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Schubert IX. "Nagy" C-dúr szimfóniája

2012. május 21. - _romanista

A tegnap esti bejegyzéshez hozzászólt tnsnames.ora: "... nemrég feltettem a teljes szimfónia partitúrás verzióját, ha valakit érdekelne, abban a verzióban, ahogy szerintem a legjobban szólal meg ez a mű."

Íme, ez a bizonyos videó, a karmester Wolfgang Sawallisch:

A wikipédia Schubertről szóló cikkelye ezt írja a szimfóniáról: "Némelyik rövidebb darabját közvetlenül a halálát követően kiadták, de az értékesebbeket a kiadók látszólag hulladékként kezelték. 1838-ban Robert Schumann bécsi látogatása során ráakadt a 9. "Nagy" C-dúr szimfónia (D. 944) poros kéziratára, és magával vitte Lipcsébe. Itt Felix Mendelssohn-Bartholdy előadta, és a zenei újság Neue Zeitschrift für Musik (melyet Schumann szerkesztett) dicsérte a művet. Némi vita övezi a szimfónia számozását, német nyelvterületen hetedikként, a Deutsch-katalógusban nyolcadikként, angol nyelvterületen pedig kilencedik szimfóniaként ismert."

A Bartók Rádió honlapján található egy írás a szimfóniáról - a Hét zeneműve - innen egyetlen idézet: "A szimfónia a hetes sorszámot viselte a régi összkiadásban, mivel a szimfóniakötetet gondozó Johannes Brahms külön csoportba sorolta a teljes és a töredékes szimfóniákat (a sor végére kényszerült Befejezetlen kaphatta a máig használatos nyolcas sorszámot). A mai sorszámozás viszont az időrend elvét helyezi mindenek fölé, s a “nagy” C-dúr szimfónia elé a két töredéket is beékelve az két hellyel hátrébb csúszik, s immár a 9. helyet foglalja el. Hasonlóképp a mű közelmúltbeli utóéletének része a keletkezésmítosz összeomlása. Egészen az utóbbi évtizedekig úgy tudtuk: a szimfonikus opus magnum Schubert utolsó életévének már enélkül is felfoghatatlanul gazdag termését gyarapítja. Ma már teljesen bizonyosra vehető, hogy az a “nagy szimfónia”, melyen egy levelének tanúsága szerint Schubert 1825-ben gmunden-gasteini nyaralásának idején dolgozott, és a rákövetkező évben nyújtott be a bécsi Zenebarátok Egyesületének számára, nem valamely titokzatos, elveszett mű (mely “Gasteini szimfónia”-ként mellesleg ténylegesen önálló számot visel Schubert műveinek jegyzékében), hanem éppen a “nagy” C-dúr. A jelek szerint úgy a hattyúdal patetikus felhangjairól, mint a schumanni felfedezés megismétlődésének ígéretéről le kell mondanunk tehát; cserébe maga a C-dúr szimfónia az, mely sosem fogy ki titkaiból."

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr564529277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2012.05.21. 16:30:39

Nagy öröm ez nekem: köszönöm szépen! :o)

Egyébként itt a blogon annó bemásoltam Erdélyi Miklós sokévtizedes Schubert kismonográfiájából az ehhez a mőhöz tartozó fejezetet:

klasszikusok.blog.hu/2010/08/23/egy_bejegyzes_utoelete/fullcommentlist/1#c15854574

tnsnames.ora 2012.05.21. 16:58:57

Egyébként nagyon büszke vagyok erre a videómra, nagyon nagy meló egy ilyet tető alá hozni és sok idő (a videórenderelés háromszor akkora, mint maga a mű játékideje).

Továbbá mivel csak kb 1-2 éve van lehetőség hosszabb komplettebb művek általános, teljes felrakására, és amit én láttam kottás videókat az zömmel vagy mű-/tétel-részlet vagy maximum zongorakivonat így símán lehet, hogy jó minőségben (értsd egyedi kézi photoshopolt kottaképek) csak én raktam fel eddig partitúrás zenekaros videót, ahol minden szólam látszik (vagy legalábbis elsők között voltam/vagyok).

És van neki keletje, érdemes lehet a videóhoz tartozó kommenteket böngészni...
süti beállítások módosítása