Mindennapi klasszikusok

A kürt hangja

A JCDecaux Novellapályázatára ezzel az írással neveztem Brahms jeligére, végül nem került be a húsz legjobb közé, de van ilyen.
A lényeg akkor is: Brahms.

***

Lassan három hónapja beszélgettek heti rendszerességgel, eddig minden különösebb eredmény nélkül.
Mindig ugyanabban az időpontban találkoztak; a fiatalember kötelességtudóan, de nem túl nagy meggyőződéssel ment el ezekre az önismereti beszélgetésekre: családról, munkáról és nőkről beszélt felületesen és kicsit nagyképűen.
A terápiát vezető nő eleinte türelmes volt és szemlélődő, az utóbbi pár alkalom után azonban egyre lemondóbb lett a fiatalember igazi hangját és a lényeges mondanivalót illetően. Mindkettejük fejében megfordult már: vajon van-e így értelme ennek az egésznek?
Ültek egymással szemben, a fiatalember szórakozottan a plafont nézte, nem tudta, hogy hogyan kezdje el. Aztán egyszer csak tekintetét a földre szegezte, és rekedtes hangon így szólt:
- Ma Brahmsról szeretnék beszélni. Brahms az életem nagy kalandja.
Ránézett a nőre, felhúzta a vállát és a szemöldökét, mintha jóváhagyást várna, és zavarodottan elnevette magát.
A nőt az első pillanatban meglepték ezek a szavak, de aztán egész halványan elmosolyodott, zárt száját elhagyta egy bátorító „hm”.
Három hónap kényszeredett beszélgetései után a fiatalember most talán valami fontosról és lényegesről kezd majd beszélni; a nő hátradőlt a fotelben.
- Figyelek - mondta.
A fiatalember felbátorodott.
- Talán ott kéne kezdenem, hogy az egyetem alatt vettem egy Brahms lemezt. Az első zongoraverseny és zongoradarabok. Csak azért vettem meg, mert tetszett a név: Brahms... Aztán ezt hallgattam szinte egyfolytában, pedig nem is értettem a zongoraversenyt: nehéz volt, súlyos, körülményes, vontatott.
Hirtelen átfutott az agyán valami.
- Úgy hallgattam, mint ahogyan ide is járok: jövök, mert jönnöm kell, magam sem tudom, hogy miért…
A nő elmosolyodott, bólintott. Mindketten megkönnyebbültek ettől a parányi felismeréstől, ettől a kicsi igazságtól.
- Egyszer úgy alakult, hogy egyedül maradtam egy lakásban egy üveg borral, és én megint feltettem a lemezt, a könyvespolcon pedig találtam egy Hangversenykalauzt. Valahogy így írt a zongoraversenyről: a drámai első tételben – a művet egyébként Schumann öngyilkossági kísérlete ihlette –, szóval, az első tételben a kürt hangjában megszólal a remény. Ott ültem, és valamit megértettem ebből az egészből, talán a bor miatt, nem tudom… És attól kezdve máshogyan látom a zongoraversenyt, már szeretem.
Becsukta a szemét, mélyeket lélegzett. Felnézett a plafonra, átkulcsolta a tarkóját:
- Az első tétel valójában egy vihar a tengeren, a kürt hangja meg a világítótorony. Ha valamit kérhetnék a sorstól, azt kérném, hogy ezt az első tételt hadd vezényeljem el egyszer. A kürt hangja előtt leállítanám a zenekart, és ezt mondanám: ’Úgy kérem megfújni a kürtöt, mint ahogyan egy reményvesztett hajó legénysége meglát valahol a távolban egy világítótornyot, és mindenkitől azt kérem, hogy ezzel a gondolattal, ezzel az érzéssel tartsa a teret a kürt hangjának… hegedűk, csellók, fuvolák, mindenki…’
Levette tekintetét a plafonról, egy pillanatra a nőre nézett, de nem mert a szemébe nézni, arcát inkább a kezébe temetve ült hosszú másodpercekig: magában rendezte a megkönnyebbülésből fakadó érzéseket. Aztán megint a nőre nézett:
- De ilyen nem lesz, soha nem fogom elvezényelni…
- Akkor írja meg!
- Mit?
- Brahmsot, a zongoraversenyt, a kürtöt, a kürt hangját. Amiről most mesélt nekem: írja meg! Kezdje el!
- Ismeri a zongoraversenyt?
- Ismerem.
Összekulcsolta mellkasán a karjait, elfordult, és kibámult az ablakon. Mintha az orra viszketne, egy könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkában. ’De jó lenne most megölelni’ – gondolta magában – ’de ez teljes képtelenség…’
Felállt, a nő is. Lett volna még idő, de nem marasztalta.
- Jövő héten megint eljövök, ugyanígy.
- Rendben, várni fogom.
Kezet fogtak, ahogyan mindig búcsúzáskor.

***

Kint járt az utcán, szép idő volt, nem sietett sehová, nem volt kedve még hazamenni.
Betért egy helyre: sört kért, felíró papírt és tollat.
A papírra egy könyvet rajzolt, a könyv borítójára felírta a nevét, alá pedig a címet: A kürt hangja

***

Szólj hozzá

Chopin és a Hold

Ez a bejegyzés pár nap lezárása, ez a pár nap a Chopin noktürnök jegyében telt el. Múlt héten szombaton a Bartók Rádió Egy zenemű - több előadás című műsorával kezdődött, és ennek a hétnek a közepéig tartott. A bejegyzést ...-nak ajánlom a meseszerű augusztusi álmokért...

Ennek a Chopin-noktürnös hétnek az egyik estéjén a Hold nagyot sóhajtva kibújt egy felhő mögül. Lassú és óvatos mozdulat volt, mintha csak a hatalmas égi ágytámlától tolta volna el magát finoman, nehogy akaratlanul is összezavarja a felhők és a már halovány csillagok békés egyensúlyát...
Ebben a szándék nélkül lebegő és ásító mozdulatban a Hold még egyszer lehunyta szemét és hozzásimult a felhőhöz, mint ahogyan babonás és lámpalázas színésznők utoljára megszorítják a függöny szélét színpadra lépés előtt; a Hold szertartásosan rákészült a nagy éjjeli virrasztásra...
Egyetlen pillanat volt csupán, de a lehunyt szemmel pihenő Hold, a Nap örök jegyese ebben a megszentelt sóhajtásban megmutatta az összes arcát.
Ott dúdoltak benne cselédlányok fakó és vidám lépcsőházi és piaci énekei, onnan néztek le kopottas aranyszínű és töredezett freskókból asszonyok, akik a munkában már életük alatt szentté váltak, és akik fáradtan és elcsigázottan zavarba ejtően szépek tudnak lenni, és persze onnan égettek annak a piros ruhás illatszerárus cigányasszonynak a szemei is, aki pár éve az udvarlásra fölényesen és kihívóan felnevetett a ... aluljáróban: "Fiatalember, nekem férjem van... "
Ó, Hold, Te minden titkok tudója, Te örök Múzsa...
 

Szólj hozzá

Magnificat

magnificat_300.jpgAz előző bejegyzésben említett lemezen Vivaldi Gloria című műve mellett Bach Magnificat-ja volt még hallható.

A Maginficatról ezt írja a Wikipédia:

"A Magnificat a latin neve annak az egyházi kantikumnak, mellyel Szűz Mária - Zakariás feleségének - Erzsébetnél tett látogatásakor, az ő köszöntésére válaszolt. Mária ezekkel a szavakkal közli, hogy Jézussal várandós. Ez az ének Lukács evangéliumában az 1,46-55 számú versekben található.

(...)

Magyar szöveg

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.
Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta,
hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.
Gondjába vette gyermekét, Izraelt: megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek
Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen

 

Sok zeneszerző kedvence lett; ezenkívül a római katolikus vesperás, ill. a keleti ortodox szertartás része. Sokszor a Nunc dimittis-szel-szel párosítják.

A legismertebb Magnificatot Johann Sebastian Bach írta (BWV 243, ill. Esz-dúr változata, a BWV 243a), ezen kívül Claudio Monteverdi, Antonio Vivaldi, Johann Kuhnau, Jan Dismas Zelenka, Szergej Rahmanyinov, John Rutter, Vajda János és Szentpáli Roland is megzenésítette a Magnificat szövegét.

Említésre méltó Lajtha László (1892-1963) Magnificat (Op. 60.) című kompozíciója, mely egy egészen más és szokatlan felfogású alkotást tükröz. A zeneszerző így nyilatkozik: "Nem szerettem már régen Bach és a többi mesterek Magnificatjainak harsogó, trombitáló, barokkan-majesztuózus fortéit. Mert hát mi is ez a Magnificat? Mária hála-éneke... Hol van itt kiabálás, hol van itt hangos szó? Miért kell ide fortissimo énekkar s zenekar? Ez nem zsoltár, amelyben 'hangos szóval dicsérjük az Urat', ez egy, a genezáreti tó partján aligasszony elénekelte, félig leányhangon dalolt himnusz." (Részlet Lajtha László 1954. szeptember 17-én, fiaihoz írt leveléből)"

 Elsőként a Bach darab:

Nagyon érdemes meghallgatni Lajtha László művét:

Szólj hozzá

Antonio Vivaldi: Gloria (RV 589)

Saint-Saëns Karácsonyi oratóriuma után felteszem Vivaldi Gloria című művét is: ez volt az egyik első CD, amelyet egyetem alatt vásároltam, és most Karácsonykor nagyon jól esett sokkal figyelmesebben meghallgatni, mint akkor.

Ezeket találtam a műről:

"„És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat«” − olvassuk Lukács evangéliumának Jézus születését elbeszélő szakaszában. A mennyei seregek Istent magasztaló felkiáltásából valamikor a Krisztus utáni 7. század során virágzott ki a Gloria in excelsis Deo kezdetű terjedelmes szöveg, amely a 8. századra szilárd helyet vívott ki magának a mise úgynevezett állandó (azaz alkalomról alkalomra változatlan módon elhangzó) tételei között.

vivaldi_new.jpgMivel a komponistáknak évszázadokon át elsődleges feladataik közé tartozott, hogy az istentiszteletekhez zenét írjanak, a zeneirodalom hatalmas mennyiségű Gloria-tételt számlál. Míg azonban a mise többi állandó tétele (a Kyrie, a Credo, a Sanctus−Benedictus és az Agnus Dei) jellemzően egy teljes mise-ciklus (vagy legalább egy tételpár) részeként kerül ki a zeneszerzők keze alól, addig a Gloria olykor hajlik az önállósodásra − a ma este elhangzó művek is önmagukban álló kompozíciók.

Antonio Vivaldi (1678−1741) tollából két Gloria maradt ránk. Ezek közül az RV 589-es jegyzékszámú, 12 tételből álló mű rendkívüli népszerűségre tett szert a XX. században − főként annak köszönhetően, hogy a Vivaldi újrafelfedezésén és népszerűsítésén egykor fáradhatatlanul dolgozó olasz zeneszerző, Alfredo Casella 1939-ben ezt a viszonylag egyszerű, amatőr kórusok által is megtanulható művet a nagyhatású sienai „Vivaldi-hét” műsorára tűzte. Michael Talbot, az itáliai barokk zene neves kutatója ugyanakkor óvatosan megjegyzi: „inkább Vivaldi erőteljes zenei személyiségének jelenléte, semmint a művészi kifinomultság biztosította a Gloria megérdemelt sikerét a legutóbbi időkben”."

forrás: http://bit.ly/2ldWYc9

***

A tételek:

  1. Gloria in excelsis Deo / Dicsősség a magasságban Istennek
  1. Et in terra pax hominibus bonae voluntatis / És a földön békesség a jóakaratú embereknek
  1. Laudamus te, benedicimus te, adoramus te, glorificamus te / Dicsőítünk téged, áldunk téged, imádunk téged, magasztalunk téged
  1. Gratias agimus tibi / Hálát adunk neked
  2. Propter magnam gloriam tuam / A te nagy dicsőségedért
  1. Domine Deus, Rex coelestis Deus Pater omnipotens / Úr Isten, Királya a mennyeknek, mindenható Atya Isten
  1. Domine Fili unigenite, Jesu Christe / Az Úrnak egyszülött Fia, Jézus Krisztus
  1. Domine Deus, Agnus Dei, Filius Patris, qui tollis peccata mundi, miserere nobis! / Úr Isten, Istennek Báránya, Atyának Fia, ki elveszi a világ bűneit, könyörülj rajtunk!
  1. Qui tollis peccata mundi, suscipe deprecationem nostram! / Ki elveszi a világ bűneit, hallgasd meg a mi könyörgéseinket!
  1. Qui sedes ad dexteram Patris, miserere nobis! / Ki ülsz az Atyának jobbján, könyörülj rajtunk!
  1. Quoniam tu solus sanctus, tu solus Dominus, tu solus altissimus, Jesu Christe / Mert te vagy az egyetlen szent, az egyetlen Úr, az egyetlen fölség, Jézus Krisztus
  1. Cum Sancto Spiritu in gloria Dei Patris, Amen / A Szentlélekkel együtt, az Atya Isten dicsőségében, úgy legyen

 

forrás: http://bit.ly/2BEHAwg

A bejegyzés elején említett Saint-Saëns-poszt

Szólj hozzá

Camille Saint-Saëns: Karácsonyi oratórium

A Karácsonyi oratóriumot tavaly télen fedeztem fel: gyönyörű tört-arany színű, puritán zene. Idén újra elővettem november környékén, sőt, az ajándékaim is ehhez a műhöz kapcsolódtak. Mácsai Jánost kértem meg, hogy állítson össze egy rövid ismertetőt a műről az ajándékokhoz, amelyet az ő engedélyével most ki is teszek a blogra:

2017_saint_saens.jpgCamille Saint-Saëns (1835-1921) minden idők egyik legtehetségesebb csodagyereke volt. Tíz évesen már koncertezett, komponált, számos nyelven beszélt. Hosszú élete során a francia zenei élet meghatározó alakja lett, de sokan bírálták állítólagos konzervativizmusa miatt. Az idő őt igazolta, életműve máig töretlenül népszerű. A híres konzervatórium elvégzése után a párizsi Madeleine-templomban lett orgonista. Itt mutatták be 1869 Karácsonyára  az "Oratorio de Noël" - Karácsonyi Oratórium - című alkotását. A mű 10 tételből áll, a Biblia mindkét testamentumából, és a szentmise anyagából merít szövegrészleteket. A művet öt énekes szólista, kórus, vonószenekar, hárfa és orgona szólaltatja meg. A tartalom az alábbiakban foglalható össze:

A darab elején egy Praeludium (Pastorale) áll, amelyet a szerző bevallottan J.S.Bach stílusában komponált orgonára és vonósokra.

A második tétel recitatívó négy énekes szólistára és kórusra, a betlehemi éjszaka történetét meséli el.

A harmadik tétel mezzoszoprán ária, a 40. zsoltárból vett idézet: “Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám.”

A negyedik tétel tenor ária és kórus, János evangéliumából használja Mártának, Lázár testvérének hitvallását: “Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, aki e világba jött.”

Az ötödik tétel egy Benedictus szopránra és baritonra, a karácsonyi hajnali mise graduale-ját és a 118. zsoltárt emeli ki: “Áldott, aki az Úr nevében jön, Isten az Úr, aki megvilágosított minket.

A hatodik tétel kórusra készült, szövegét a 2. zsoltárból meríti, amely az ún. "messiás" zsoltárok közé tartozik.  A bibliaértelmezések szerint ezek a zsoltárok Jézus eljövetelét hirdetik.

A hetedik tétel szoprán, tenor, bariton trió, az éjféli mise liturgikus szövegből a 110. zsoltárt veszi alapul: “Tied lesz az uralom hatalmad napján, a szentek fényességében.”

A nyolcadik tétel énekes kvartett, Izaiás próféta jövendölését hirdeti: “Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül.”

A kilencedik tétel mind az öt énekes szólistát használja kvintettként, szövegét Saint-Saëns három próféta: Mikeás, Zakariás és Jeremiás könyvéből állította össze.

A művet vegyeskari korál zárja le, amely Jézus tiszteletére, hódolatra szólítja a hallgatókat.

Szólj hozzá