Mindennapi klasszikusok

Wagner, az intim

Pénteken a Mindennapi klasszikusok blog hivatalos volt a MÜPÁ-ba a budapesti Wagner-napok sajtóbeszélgetésére. Az előre egyeztetettek szerint Fischer Ádam karmesterrel beszélgettem, pontosabban együtt beszélgettünk a Lángoló Gitárok blog munkatársával, ugyanis a várakozás alatt kiderült, hogy kérdéseink között sok az átfedés.

Szó esett a Wagnerrel kapcsolatos előítéletekről, miszerint zenéje hosszú, monoton és unalmas, szó esett Wagner antiszemitizmusáról, a jövőre esedékes 200. születésnapról és az ehhez kapcsolódó tervekről, beszélgettünk a nagyon is emberi wagneri istenekről és csodalényekről - én ezeket a kérdéseket és az ezekre adott válaszokat nem szeretném leírni. (Várhatóan a hét közepén jelenik meg a Lángoló Gitárok blogon az interjú, amely mindenképpen kikerül majd a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára.)

Ami nekem a beszélgetés lényege volt, és nem is tudom már, hogy melyik kérdésre volt válasz, az a következő: Wagnert úgy kell játszani, mintha kamarazene lenne; minden szólamnak hallani kell a többi szólamot, a szólamoknak figyelniük kell egymásra, ugyanis Wagner zenéje nagyon intim zene.

Fischer Ádám pedig nagyon jó kisugárzású, nagyon jó levegőjű ember.

.

Szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr184551360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.