Mindennapi klasszikusok

Nizzai beszélgetés Meláth Andreával

Az alábbi interjút Novotny Anna, szabadúszó újságíró, a http://theatre.freeblog.hu/ gazdája küldte. A beszélgetésre idén októberben került sor Nizzában, ahol is a Kékszakállú premierjén Meláth Andrea Juditot énekelte.

Fogadjátok sok szeretettel!

Kékszakállú herceg a Côte d’Azur-ön. Hogy jött a felkérés, hogy Te énekeld Juditot?

- A hollandiai ügynökségem hívott fel áprilisban, hogy ráérnék-e ebben az időszakban, lenne-e kedvem Nizzában Juditot énekelni. Én pedig nagyon rövid gondolkozás után rávágtam, hogy: igen! Egyrészt a Côte d’Azur eddig kimaradt az életemből, másrészt pedig Juditot bármikor és bárhol szívesen énekelek.

Kovács István volt a partnered, vele, - mondhatni - már összeszokott páros vagytok.

- Hogyne, hiszen nagyon régóta ismerjük egymást, eredetileg még Pécsről. Első közös Kékszakállúnk 2005-ben volt Palermóban, de mi mutattuk be a darabot egy évvel később Tallinnban, valamint természetesen többször énekeltük együtt Pécsett  is.

Énekeltél már máskor is Franciaországban?

- Párizsban énekeltem kétszer. Először Verdi Rekviemjét, majd egy évre rá visszahívtak a Sámson és Delila produkcióhoz. Nagyon nagy élmény volt, és azt kell mondanom, a francia egy roppant hálás közönség.

Milyennek találtad a nizzai közönség reakcióját?

- El vagyok tőle ájulva. (nevet) Azt gondolom, hogy egyrészt nem minden nemzet tudja igazán magáévá tenni a Kékszakállú történetét, másrészt zeneileg is teljesen más, mint egy Verdi vagy Puccini, a gyakran játszott népszerű darabok.

Talán éppen ezért volt jó választás Francis Poulenc Jean Cocteau szövegére írt, Az emberi hang című egyfelvonásos mono-operájával összepárosítani Bartók művét.

- Pontosan így gondolom én is. A másik jó párosítás Arnold Schönberg Erwartung-ja – én már így is énekeltem. A rendezők is örülnek, ha a hagyományos repertoárhoz szokott közönséget valami újjal lephetik meg, és többnyire a hallgatóság is hálás. A premiernek hatalmas sikere volt, nagyon boldog voltam.

A rendezés szerint Judit a darab végén megöli a Kékszakállú herceget. Mi a véleményed erről a koncepcióról?

- Én már nem lepődök meg semmin! Ha jól számolom, ez már a tízedik Kékszakállú rendezés volt, amelyben felléptem, így láttam már egyet, s mást. Sokszor kellett olyat csinálnom a színpadon, ami lehet, hogy nem feltétlenül az autentikus bartóki Kékszakállú felfogás sajátja. Ugyanakkor nem újdonság a nizzai koncepció, a stuttgarti előadáson is „megöltem” a herceget a darab végén.

A rendező, René Koering jól ismeri a darabot?

- Teljes mértékben. Ráadásul egy hihetetlen karakter, egy valódi bohém. Mindent és mindenkit ismer, és azt gondolom, hogy ismerni is fog… az esküvői tanúja például maga Poulenc volt. Soltitól kezdve minden nagy névvel dolgozott már együtt, bárki művészt említ neki az ember, azonnal naprakész tudással tud referálni róla.

A keddi előadás kifejezetten a diákoknak szól, ők töltik majd meg a nézőteret. Mit gondolsz, befogadható ez a két darab a fiatal korosztály számára?

- Diákelőadáson még sosem énekeltem a Kékszakállút, így erről nincs tapasztalatom. Azt gondolom, hogy ma már a diákság nagyon hamar érik, sokkal hamarabb, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, így a szerelmi életet is sokkal hamarabb elkezdik felfedezni, mint régebben. Emellett, ha kellőképpen fel vannak készítve a művek tartalmára, akkor valószínűleg befogadóak lesznek, és érdekes lesz számukra ez a két mű.

Idén szeptemberben indult el az Opera, oratórium és dal tagozat MA képzés Pécsett, ahol tanszékvezető vagy. Hogy folyik a munka?

- Már tavaly tavasszal, az akkori BA alapszakosokkal csináltunk egy új Varázsfuvola keresztmetszetet a Kodály Központban, amelynek hatalmas sikere volt. Hihetetlen élmény volt, hogy a hallgatók és az egyetemi zenekar Kocsár Balázs vezetésével milyen magas színvonalon teljesítettek. Most nagy erőkkel készülünk a félévi vizsgákra.

Gulyás Dénest kértem fel az együttműködésre, akinek rengeteg ötlete van, milyen darabokat kellene feldolgozni, majd kivinni a városba, népszerűsíteni a műfajt. Természetesen nem a Kékszakállúval fogjuk kezdeni… Október végén Monteverdi Tankréd és Klorindája szerepel majd az opera-mesék sorozatban, ahol Mácsai Pál fogja a jelenetek közötti összekötő szövegeket mondani. November végén a Dido és Aeneas kerül színpadra, december végén pedig, mikor a tényleges vizsgák jönnek, egy közös téma köré csoportosítva különböző operajeleneteket adnak elő a diákok.

Mit tartogat számodra a következő időszak?

- Novemberben rengeteg koncerten éneklek majd, Rossini Stabat matert, Bruckner Te deumot a Művészetek Palotájában, Liszt dalestem lesz a Fészek Klubban és szintén novemberben Schumann oratórium Kocsis Zoltánnal. December elején pedig ismét utazom, Tokióba megyek Kékszakállút énekelni. Szabó Bálint lesz a partnerem és Charles Dutoit vezényel majd.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanítást és az énekesi karriert?

- Azt kell, hogy mondjam, ez iszonyúan nehéz, ehhez külön képesség kell. Egy-egy évad rendkívül fárasztó, de úgy érzem, hogy annyi szeretetet kapok a hallgatóimtól, amit vissza tudok forgatni a közönség felé, hogy mindenképpen megéri a fáradságot. Csak azt tudom mondani, hogy ettől lesz kerek az életem!

Szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr643528192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.