Kedd este a MÜPÁ-ban áriaestet adott Komlósi Ildikó és Marcello Giordani, közreműködött a Miskolci Szimfonikus Zenekar Marco Balderi vezényletével. Íme, a műsor:

Verdi: A szicíliai vecsernye –nyitány
Verdi: Luisa Miller –Rodolfo áriája (Quando le sere al placido)
Ciléa: Adriana Lecouvreur –A Hercegné áriája (O vagabonda)
Mascagni: Parasztbecsület –Intermezzo
Leoncavallo: Bajazzók –Canio áriája (Vesti la giubba)
Mascagni: Parasztbecsület –Santuzza és Turiddu duettje (No, no, Turiddu, rimani rimani ancora)

Szünet

Bizet: Carmen –nyitány
Bizet: Carmen –Carmen áriája, Habanera (L'amour est un oiseau rebelle)
Bizet: Carmen –Don José áriája, Virágária (La fleur que tu m'avais jetée)
Bizet: Carmen –Carmen áriája, Seguidilla (Près des remparts de Séville)
Bizet: Carmen –Carmen és Don José kettőse (C'est toi? C'est moi!)

Verdi: A végzet hatalma –nyitány
Verdi: Aida –Radames románca (Celeste Aida)
Verdi: Aida - Amneris és Radames duettje (Gia i sacerdoti)

Ha egyetlen képpel kell lerajzolni az estét, akkor veszek képzeletben egy üres papírlapot, és húzok rá két vonalat.

Az egyik vonal bal oldalon félmagasságban vagy fölötte indul, és nyílegyenesen a másik oldalra tart a lap teteje felé. Nem vastag, nem vékony; pont olyan, mint amit a rajzlap mérete megkíván.

A másik vonal félmagasság alatt kezdődik, és bár ez is a túlpartra tart, nem egyenesen, hanem cikk-cakkban teszi meg az utat, és jócskán a másik alatt ér célba. Olykor jól rányomom a ceruzát a papírra, máskor pedig éppen csak hogy érinti azt. Töredezett, hol vastag, hol vékony ez a vonal, de az embernek azért csak könnybe lábad a szeme, amikor a Nessun dormát hallja - hát, persze, az emlékek,  hiszen hányszor megnéztük ezt Pavarottival...

Nagy hiba lenne megfeledkezni a Zenekarról: a szünetben a szokásos túlfűtött idegességgel érkezik a CD boltba az eladó hölgy a nézőtérről: "... egészen jó a koncert, és kivételesen a zenekar is az..."

A Marinak megint igaza volt...