Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Händel g-moll szvitjének Passacaglia tétele

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2011. július 25. - _romanista

Úgy látszik, a vendégposztok időszakát éljük. A blog rendszeres hozzászólója és nagy mesélője, tnsnames.ora pár nappal ezelőtt küldött egy javaslatot a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: a címben szereplő tétel átiratát, amelyhez olyan hosszú ajánlást fűzött, hogy az nem fért volna ki a FB-ra. Megkértem, hogy az átirat mellett küldje el az eredeti művet - ha ideje engedi -, válaszként egy igen alapos levelet küldött. A bloggazda megszerkesztette a szöveget, és néhány helyen belenyúlt a kéziratba, de a lényegen természetesen nem változtattam; fogadjátok sok szeretettel az újabb vendégposztot és a tnsnames.ora által válogatott videókat!

Információk az alapműről:

Georg Friedrich Händel (1685-1759): Suite in G minor, HWV 432, VI.zárótétel: Passacaglia / Passacaille. Kiadás éve: 1720 (Händel tehát 35 éves volt ekkor)

Az eredeti mű csembalón - szerintem nagyon jó ez a Simone Stella-féle felvétel.

1. rész:

2. rész:

(Korábbi posztoknál többször kapta a blog azt a kritikát, hogy túl sok videó van beszúrva, így most csak a linkeket másolom be.)

Eredeti Handel-verzió zongorán:
https://www.youtube.com/watch?v=Ze3WdxSWUZc
Ezt egy lány-növendék játssza éles koncert körülmények között. Nem hibátlan, nem perfekt, de nagyon jó minőségű videó, a lány kezét szinte végig lehet látni, mit játszik, meg érezhető, mennyire nehéz darab, már Händelé is. Elég nézett is a videó, illetve van más komolyabb videófeltöltése is a lánynak. Én mindenestre ajánlom, mert tanulságos.

Handael - Passacaglia played by Frédéric Bernachon (piano)
https://www.youtube.com/watch?v=FKjUDHghgjw
Ez egy profi felvétel Bösendorfer zongorával, szintén jól fotózva, nekem a lány felfogása jobban tetszett. De mindkettőnél van jobb (Isolda Ahlgrimmé, aki nálam a referencia ennél a műnél)

Ez is zongorá verzió. Nem látszik a zongorista, de az eddigi legjobb felvétel zongorán (zeneileg, szvsz):
https://www.youtube.com/watch?v=HGFb-z5RWbA&feature=related

Gitár-verzió I.:
https://www.youtube.com/watch?v=TTQCL6vHj0I
Ez inkább érdekes csak. Elég harmatoska.

Gitár-verzió II. (jobb):
https://www.youtube.com/watch?v=WNMMksZv168

Hárfa-verzió (több előadásban van fenn):
https://www.youtube.com/watch?v=nels9Wzn7YU

Az átirat:

Händel 16 variációt írt a darabjába, Halvorsen az átiratában meg sem állt 24-ig. Händel a variációk során fokozza a hangulatot, például a leütött billentyűk számával is, Halvorsen iktat be lassabb variációkat is.

Itt az átirat (norvég) szerzőjének wikipediás cikke:
http://en.wikipedia.org/wiki/Johan_Halvorsen

A Halvorsen-átirat dátuma: 1896, és eredetileg, hegedű és brácsára íródott. Azaz a hegedű-cselló átirat a ritkább.

Az eredetileg küldött videó:

És az ajánlás hozzá: Ez a videó egy hatalmas csemege. Nem véletlen, legalábbis a műfajhoz képest nagynak számító, közel kétmilliós nézettsége. Ékes példa, hogy ma is lehet klasszikus értéket létrehozni, tömegeket megmozgató módon.

A magam részéről imádom az eredeti Händel Passacaille-t, fülbemászó dallamáért, nemes egyszerűségéért, hangulatfokozásáért. De az alapműre is sikerült a norvég zeneszerzőnek az átirat készítésénél egy hatalmas lapáttal rátenni (ráadásul abszolút autentikus barokk szellemben).

Az én fülemnek hihetetlen szépen szól a bravúros átirat. Szerintem Händel is csettintene gyönyörűségében, ha lett volna módja hallani.

A két hangszeren (hegedű, cselló) ugyanaz a zenész játszik. A hegedűt cselló-tartásban, függőlegesen tartja a kezében. Mivel irgalmatlan nehéz, bravúros darab az átirat, látnivalóan többször próbálja pihentetni, lazítani a kezét előadás közben.

A Youtube tele van érdekesebbnél érdekesebb Halvorsen-átiratos felvételekkel. Pár csemege vájtfülüeknek (híresebb előadókkal):

Perlman e Zukerman
https://www.youtube.com/watch?v=VoGErup6-xk

Julia Fischer (violin) & Daniel Muller-Schott (cello)
https://www.youtube.com/watch?v=qNsxXued784

Jascha Heifetz and William Primrose
https://www.youtube.com/watch?v=HUF9neEN81I

Jascha Heifetz, Gregor Piatigorsky
https://www.youtube.com/watch?v=bRfWGujoCf8

12 komment
händel haendel halvorsen

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr833088200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.07.25. 07:16:28

Hopp benéztem, "csak" egymillás a fickó Halvorsen-átiratának nézettsége, a 9-es a harmadik számjegy, nem a második, elnézést kérek érte.

Pejtsik Péter (After Crying) eredetileg csak az ír népzenét játszó Irish Rovers együttesben élt a csellóként tartott hegedű eszközével - minimum egy vonó ráment a koncertre ilyenkor ;), utóbbi időben már az After Cryingban is szokott így játszani koncerteken.

Életem egyik legkedvesebb sztorija ehhez kötődik egyébként. Egyszer a hangulat fokozásaként, Péter egy ír dallamra különféle szerzők modorában (Bach, Mozart, stb.) improvizált, egyébként szenzációsan, majd csúcspontként jött az avantgarde-verzió, befejezésként, hosszában 180 fokkal elforgatott hegedű _hátlapján_ való vonóhúzással (~mikrofonba csikorgatással).

(Költői) kérdések:

(1) Vajon mennyire lehet gyakori a hegedű ilyetén használata a csellisták körében?

(2) Vajon mennyire ekvivalens (oda-vissza) a hegedű vízszintes illetve függőleges tartása a megszólaltatás gazdagságát illetően? Annó kérdeztem Pétert, de csak annyira emlékszem (és csak nagyon homályosan/bizonytalanul), hogy nem "szimmetrikus" a dolog, a kettő közül az egyik tartásban mintha több mindent lehetne csinálni.
Válasz erre 

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2011.07.25. 23:34:27

Jó téma -- variációk variációkra.
Először hiányoltam a Gavrilov-felvételt, aztán megtaláltam az "ez is zongorás verzió" címszó alatt. Talán a poszt írója nem találta meg, de van erről élő felvétel is a tours-i fesztiválról a csőben: www.youtube.com/watch?v=ZM-quRm71Vk káprázatos felvétel szerintem, s Gavrilov isten. :-)

S ha már írok, egy kontravélemény: bevallom, nekem nem különösebben tetszik az átirat (hozzátéve, hogy a gyarló embernek nagy kedvencekből ritkán sikerült fenntartás nélkül elfogadni bármilyen átiratot is:-).
Az első fele tetszett, élményszámba ment, de valahogy a felénél számomra "kiherélődik" a zene, valahol elvész az eszencia. Mindet végighallgattam, és különösen igaz ez szerintem a Perlman-Zukerman-felvételre: bennem az érzés, mintha a virtuozitás oltárán feláldozták volna a lényeget. De talán csak én vagyok ennyire kevéssé romantikus vagy ódivatú.
Válasz erre 

tnsnames.ora 2011.07.26. 08:20:39

@annagramma:

Ilyen kommentekért jó a blogolás, köszönet érte. :o)

Ha valaki másképp közelítette volna meg ezt az egész témát blogposzt céllal, akkor az lehetne a variációk a "variációk variációkra". :o) Amúgy hiába a blickfangos cím, ami eredetileg nekem sajnos nem jutott eszembe, de ahogy nézem a facebook-on is -> világot rengetően nagy sikert nem arattunk vele. Lehet, hogy csak nyár van, de még akár magamban is kereshetem a hiba okát... ;)

Ismét csak mea culpa, hogy Gavrilov nevét nem vettem észre / lehagytam, mentségemre szolgáljon, hogy mind a videó nyitóképernyőjének információáradata, mind a leírás nagyon zavaros volt (egész konkréten nem is értettem) illetve a betűáradatból nem szúrtam ki az előadó nevét. Teljes nevén Andrej Gavrilov neves zongorista -> ugyan sok mindent nem hallottam tőle (sőt még az arca sem volt elöttem), de amit viszont hallottam tőle, az tetszett. Mint ahogy az általam linkelt videó is, no meg amit te linkeltél is az nagyon-nagyon finom. A te videódban csak a szitut nem tudtam elképzelni, hogy miért ül Richter Gavrilov mellett faarccal.

Amit felvetsz témák azok nagyon fontosak, érdemes lenne körbejárni részleteiben:
(a) mennyire tudunk függetlenedni egy adott - számunkra kedves - felvételtől, műtől, mennyire tudjuk kívülről tekinteni őket.
(b) hogy dolgozza fel az ember magában az átirat műfaját, főleg ha olyan nagyságok alkottak benne, mint Bach vagy Liszt.
Mivel félóráig tartott, amíg megkaptam a comment-ablakot itt a blog-hu-n, most már kell mennem dolgozni, a kérdéseket a magam részéről perpillanat nyitva hagynám.

Nekem az "Impossible duet" tetszett nagyon (ami a posztban nem csak linkkel szerepel, hanem teljesen be van ágyazva harmadik videóként), azt végig - barokkilag - autentikusnak és feszesnek éreztem. Mivel korábban nem ismertem ezt a Halvorsen-átiratot ezért lepett meg, hogy ennyire ismert, hogy a még Youtube-on is ennyi felvétel van róla, és a legnagyobbak játsszák szerte a világon. Időm viszont még sajnos nem volt mindet meghallgatni.
Válasz erre 

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2011.07.26. 10:37:45

@tnsnames.ora: Szerintem Gavrilov már nem sértődik meg:-) A felvétel egyébként a Richter alapította tours-i nyári fesztiválról száramazik, és Richter, kérlek, lapoz neki. :-) Akkoriban felosztották maguk között az összes Handel-szvitet, és nemcsak el, de fel is játszották őket (ma is lehet kapni a felvételeket), ha olvasmányaimból jól rémlik, ezzel jelentősen hozzájárulva a Handel-szvitek visszaillesztéséhez a zenei köztudatba.

Erre, hogy tudunk-e függetlenedni "az eredetitől" (ami következésképpen a számunkra eredeti, vagyis a megismert)... én zsigerből azt mondanám: nem, és miért is kéne? De ez még nem jelent (nem kell, hogy jelentsen) csökönyös ragaszkodást hozzá, inkább csak "ha valami valahogyan tetszik, akkor ahogyan tetszik, az az". A magam részéről a norvég fickó munkáját már inkább nevezném át- vagy feldolgozásnak.
Egy átiratot, a Handel-szviteknél maradva, én valahogy így képzelek: www.youtube.com/watch?v=JSAd3NpDi6Q (Ebből sajnos nem találom a Richter-Gavrilov-féle felvételt, pedig az egy nagyon érzékeny, fantasztikus... stb., szóval mint a többi. :-)

Különben ez utóbbi számomra pont annak az esete, amikor nem tudom eldönteni, melyik is tetszik jobban. De miért is kéne?:-)
Válasz erre 

buckoka 2011.07.26. 12:39:10

Először a cselló módjára tartott hegedűre tennék egy apró megjegyzést:

A csellótanárommal erre mondjuk azt, hogy violincselló. Ti. olaszul a cselló violincello, a hegedű meg violino, tehát ez egy ilyen kis szójáték :)

Anagramma, szerintem nincs igazad, születtek nagyon jó átiratok, ami szinte jobb mint az eredeti. Nem kell messzire menni, itt van a csembaló-zongora párhuzam (a zongorás vezriókat én átiratként fogom fel, hiszen ritkán lehet ugyanazt az előadásmódot alkalmazni a két hangszeren, nagyon sokszor teljesen eltérő megközelítésre van szükség). Például Bach Goldberg-variációinak áriájánál a zongora megengedi a lassabb tempót (Gould 1982), a csembaló viszont nem (túl nagy lyukak lennének a hangok között, mert gyorsan elhal a hangja, inkább amolyan "ritmushangszer")

Illetve vannak olyan művek, amik csak átiratokban léteznek, mert eredetileg valamilyen zenegépre írták őket, tehát eredeti formájukban emberek számára játszhatatlan. Meglepő lehet, de Mozart (!) is írt zenegépre művet (zenélő órára-mechanischer Orgel), az (szvsz) egyik legérettebb művét, az f-moll fantáziát.

www.youtube.com/watch?v=t0xhx1Isgbc&feature=related

Ez egy orgonaátirat, de létezik szinte mindenféle hangszerre, hibátlan (referencia)felvételt még sohasem hallottam, talán ez áll a legközelebb az eredeti hangzáshoz. Az orgonisták inkább romantikus virtuozitással játszák, mint klasszikus könnyedséggel. És nagyon meg szoktak szenvedni vele a felvételek alapján.

Egy másik szerintem nagyon jól sikerült átirat a Beethoven VII. szimfónia 2. tételének orgonaátirata

www.youtube.com/watch?v=ojB_BqFZZN4

A variáció műfajában a barokkból és utánna is nagyon jó művek születtek (Bach Passacaglia például), én egy kevésbé ismertet, Pachelbel f-moll chaconne-ját (nem tudom, így kell-e írni, valaki franciás segítsen :) szeretném megosztani.

www.youtube.com/watch?v=VPkWBbmV2FE&feature=related
Válasz erre 

buckoka 2011.07.26. 12:52:17

@tnsnames.ora:

A kérdéseidre válaszolva:

1) Zenekari táborokban, ha hozzám került egy hegedű, csak így tudtam értelmesen megszólaltatni, egyébként valamiféle nyekergés és macskanyávogás közti elnevezhetetlen zaj jött ki belőle, cselló módjára tartva viszont leégettem pár hegedűst :)

2) A hegedűt cselló módjára tartva:
- kényelmesebb (kevésbé görcsös, kitekert tartás)
- sokkal több karsúlyt lehet használni jobb kézben->teltebb hangzása lesz
- erőteljesebb vibratot lehet alkalmazni
- a fekvésváltás szerintem valamivel könnyebb, mert segít a gravitáció

Hátrányai:
- idétlenül néz ki (szerintem)
- zenekarban nem lenne praktikus, sok helyet foglalna
Válasz erre 

foeniculum 2011.07.26. 20:32:43

@buckoka:
Úgy tűnik Beethoven VII. szimfóniájának 2. tétele népszerű az orgonaátiratokra vonatkozólag :)
Elmúlt szezonban Király Csaba koncertjén is elhangzott, a MüPában, saját átiratában. Akkoriban találtam itt YT-on még egy másikat is, de sajnos most nincs meg... Egyébként eddig mindegyik orgonaátirat tetszett nekem.

@tnsnames.ora:
Most jutott volna időm meghallgatni a bejegyzésben ajánlott linkeket.... sajnálatos módon a hozzászólásokban is kiemelt Gavrilov-verziót épp törölte a YT... :(
Válasz erre 

tnsnames.ora 2011.07.26. 21:45:52

Nagy öröm ám ez a sok és pláne minőségi komment, már csak ezért megérte végül... :o)

@annagramma:
Jogos, a Halvorsen-átirat, tényleg inkább feldolgozás.
Emlékszem pár évvel ezelött az egyik komolyzenés fórumos topiktárs, egy zongorás Scarlatti Cziffra-felvételére mondta azt, hogy "remek átirat". :o) Pedig hangról-hangra játszotta Scarlattit csupáncsak épp tempósabban, mint vélhetőleg hallhatta Scarlatti annó.
Az általad linkelt Handel-átirat az nagyon pompás, ennek nyomás lassan kezd érthetővé/érzékelhetővé válni, hogy miért vagy tartózkodóbb az átlagnál az átiratokkal úgy általában: vélhetőleg jó magasra teszed a lécet az alapminőség elvárásával, amit nem könnyű átugrani. ;)

@buckoka:
Ámulok és bámulok, mikről vannak infóid. No meg köszönöm a részletes válaszaidat.
Sok hangszer tanulása járhat testi kínnal: zongoránál az egyenes hát tartása (nem mindenkinek sikerül), a trombitások szájcserepesedése. Na de a hegedű sem egyszerű hangszer az áll alá, meg nem vonós kéznek való csuklónak.
Mozart K600 feletti művei általában elég jók szoktak lenni. :o)
Nekem idegen volt a Beethoven VII. orgonaátirata. Nem volt rossz, de nem is tudott magával ragadni. A vonósokat képtelen itt számüzni a fülem... ;)
A hátrányokat nem értem: szerintem kifejezetten jópofa a csellóként tartott hegedű. Illetve nem értem/érzékelem miért lenne nagyobb így a helyigény zenekarban.
Nem mondtad, hogy tetszik a Halvorsen-feldolgozás ebben a posztbeli csellós megközelítésben. Illetve tudtál-e róla korábban?
Válasz erre 

buckoka 2011.07.27. 13:59:20

Zenekarban a csellistáknak általában gondot szokott okozni a helyhiány, főleg kisebb előadótermekben. A vonó nagyon gyakran összeakad, főleg ha valalki a pultban véletlenül eltéveszti a vonást, esetleg beledöfünk a másik hangszerébe (ez azért nem jellemjő). A hegedűsöknél nincs ilyen jellegű probléma, ott sokkal szabadabb a hangszerrel való mozgás (a csiga minden hegedűsnél a karmester felé néz), a vonóval a melletted ülő irányába történő mozgás magas húrokon játszva elhanyagolható. Cselló módjára tartva az alapvetően hosszabb hegedűvonóval elvileg több probléma lehet, de ez nem biztos, csak ahogy én elképzelem.
Közben eszembe hutott még valami: ha a hegedűt cselló módjára tartod, izgulsz és véletlenül összeszorítod a lábad, a hegedű reccsen egyet, nem sokat bír szegény, elég vékony a fája. A hangszernek is nagyobb igénybevételt jelent szerintem.

A Händel-szonátát ismertem, a feldolgozást azonban nem. Az Impossible-duet felvétel nagyon érdekes volt, a linkeltek közül bevallom, csak a Heifetz-Piatigorsky-felvételt hallgattam meg, szerintem az Impossible jobb volt.
A kamarazene alapvetően nagyon jó hallást igényel, előfordul (gyakori), hogy v
alami egyedül tisztán szól, ketten viszont hamis (pedig mindketten alapvetően tisztán játszák a szólamot). A felvételt én úgy képzelem el, hogy pl. eljátszotta vagy ötször hegedűn, ötször csellón, kiválasztotta a legjobbat mindkettőből, aztán (fejhallgatóval alátéve az előzőt) rájuk játszotta a cselló ill. hegedűszólamot, aztán kiválasztotta a jobbat. Tehát eléggé hosszú folyamat lehetett.
Válasz erre 

tnsnames.ora 2011.07.27. 20:01:59

@buckoka:
Nagy örömet szereztél soraiddal, nagyon köszönöm!,
Válasz erre 

tnsnames.ora 2011.07.27. 20:14:28

Egyébként magánban is kaptam levelet meg infókat a blogposzt mentén, kár hogy nincs felhatalmazásom, hogy megosszam (illetve a sorok írója nem szánta publikusnak).

Viszont elmondható, hogy amilyen nyögvenyelősen meg bakikkal indult az egész thread, ahhoz képest, legalábbis nekem, nagy örömbe torkollt. Én csak egy FB-ajánlatnak gondoltam eredetileg az Impossible Duetet, mert úgy éreztem megérdemli a figyelmet, viszont a bloggazdát dícséri, hogy előrelátóan meglátta a fantáziát a témában (ez egyúttal implicite valahol kritika is rámnézve).
Válasz erre 

tnsnames.ora 2011.08.07. 07:03:21

Na ha már nálam a szó, akkor pótolom, amit tegnap akartam. :o)

* Jó a legfrissebb FB-ajánlat... ;)

Handel-Halvorsen - Passacaglia - Jascha Heifetz, Gregor Piatigorsky
www.youtube.com/watch?v=bRfWGujoCf8

* Az alap Händel-Passacaille-nak van egy testvér barokk zongoradarabja (az én fülem szerint). Nemrég illesztettem rá kottát, de csak tegnap jutott eszembe az összefüggés. Igaz, hogy Rameau csak 6 varicáiót írt a saját (gavotte-)témájára, míg Händel ugye 16-ot. Sőt az is igaz, hogy Rameau nem olyan gyors élénk főtémát választott, mint Händel. De ami mégis összefűzi a két darabot nálam (egy kommentet talán megérően), hogy Rameau is egyre élénkebb tempóválasztással, egyre több leütött hanggal (magyarán egyre rövidebb értékű hangokkal) fokozza a hangulatot, teszi komplexebbé hangzást. Aki szereti a Händel-darabot, annak "kötelező" meghallgatnia, szvsz. :o)

Rameau: Gavotte for piano (Casadesus)
www.youtube.com/watch?v=NbMezTgcx18
Válasz erre 
süti beállítások módosítása