Mindennapi klasszikusok

Életkép a Szovjetunióból: Sztálin és Szofronyickij

A Jugyina levele Sztálinnak bejegyzés egyik hozzászólásában felmerült Szofronyickij neve. Measurer oszotta meg az alábbi történetet, szerintem érdemes - korábbi hozzászólásokhoz hasonlóan - önálló bejegyzésként is megjelentetni.

"Tessék a Szofronyickij sztori (Kiszin elbeszélése alapján):

Az éteri Szofronyickij - nem annyira, mint Jugyina - szintén szegénységben élt. Ő bizony tudott abszolút lojális válaszokat adni. (De mint látjuk, talán az ő példáját sem kellene feltétlenül követni.)

Sztálin egy alkalommal meghívta dácsájába, annyira szerette ugyanis hallgatni Szofronyickij játékát. Egyszer csak megkérdezte a zongoraművészt, miben szenved hiányt? Szofronyickij - aki valóban sokat nélkülözött -, így válaszolt: 'Köszönöm, semmiben'. Ennyiben maradtak...

Más változata a történetnek: A potsdami konferencián – ahova a zongorista Gilelsszel, a hegedűs Galina Barinovával és a csellista Marina Kozolupovával vitték ki –, hogy Truman Eugene Listjével együtt lépjenek fel, Sztálin érdeklődött Szofronyickijtől: 'Mondja, nehéz lakáskörülmények között él?' Erre Szofronyickij helyeselt: 'Igen'. És…. semmi pozitiv következménye nem lett a válaszának.

Sztálin ugyanis a magas, daliás Szofronyickijjal szemben a csúnya, alacsony termetű Gilelszt kedvelte, aki e tulajdonságait tekintve olyan volt mint Sztálin."

Eddig az idézet, én a Muzsika magazin 2003. februári számában találtam egy cikket Richter: A háborús évek címmel - nagyon érdemes elolvasni. Ez az írás is említés tesz Szofronyickijről: "A húszas évek elején végzett (mármint Jugyina - a szerző megjegyzése) a pétervári konzervatóriumban, ugyanakkor, amikor Vlagyimir Szofronyickij - egy óriás, aki csodálatosan játszott Schumannt és Debussyt, Szkrjabint meg úgy, ahogy senki más." (Csak az érdekesség kedvéért Szofronyickij Szkrjabin lányát vette feleségül)

Szofronyickijjel rengeteg felvétel található a YouTube-on, én most egyet szeretnék csak megosztani: 

7 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr92684155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gaboca44 2011.02.23. 21:31:34

még erről nem hallottam, de nagyon jó, köszi

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.23. 21:57:59

az első néhány akkordfutam lezárásakor azt hittem, hogy egy korai jazz dalt hallok.

lamb79 2011.02.24. 01:29:37

Fantasztikus darab, nagyszeru zongorista.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2011.02.24. 08:23:23

Hiaba az irigyseg nagy ur. Sztalinnak nem tetszett a magas daliaz zongorista :P csak a jateka..

foeniculum 2011.02.25. 11:24:46

Ez nagyon aranyos:
Richter fentebb említett írásából:
"...pedig Prokofjev utálta Rachmaninovot, egész biztosan azért, mert hatással volt rá.(Elég megnézni az Etudes-Tableaux-t a maga éles kontúrjaival, és mindjárt látható, hogy Prokofjev zongorastílusa valójában nagyrészt Rachmaninovtól ered. És pont ezeket a műveket gyűlölte a leginkább. Nyilvánvalóan jogában állt nem szeretni se Rachmaninovot, se Chopint, mint ahogyan egy másik nagy komponista, Benjamin Britten is utálta Brahmsot és Beethovent, ami persze azért egy kicsit sok!) ..."

foeniculum 2011.02.25. 14:38:58

Lehet, hogy ti azonmód rátaláltatok a szöveg folytatására, nekem időt vett igénybe.... :(

Viszont érdemes Richter írását teljesen végigolvasni, nagyon érdekfeszítő :))))
Akár a kortársakról mesél, akár a korábbi zeneszerzőkről.
Hátha akad, rajtam kívül, aki szintén nem találta eddig, belinkelem:
epa.oszk.hu/00800/00835/00063/1061.html

tnsnames.ora 2011.02.27. 17:23:26

Mivel a e blognak erősen fókuszában van a zene írott szöveg felöli megközelítése, hadd ajánljak egy számomra nagyon kedves könyvet:

...és ezért még fizetnek.
www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=es-ezert-meg-fizetnek-is&ID=188

Nekem ez a legkedvesebb ilyen zenei tárgyú visszaemlékezős jellegű irodalmam. A szerző évtizedekig volt a Bécsi Filharmonikusoknál másodhegedűs. Rengeteg adomával, nagy szeretettel, rendkívül olvasmányosan beszél a nagy karmester-generációról /is/ (Furtwängler és társai)