Mindennapi klasszikusok

Részlet a Testamentum, Dmitrij Sosztakovics emlékei Szolomon Volkov szerkesztésében című könyvből (2.) - Jugyina levele Sztálinnak

Sztálin egyszer felhívta a rádiót, és megkérdezte, hogy megvan-e az a felvétel lemezen, amelyet előző este hallott: Marija Jugyina Mozart 23. zongoraversenyét játszotta. Élő hangverseny közvetítés volt, ennek ellenére azt felelték: természetesen megvan a felvétel lemezen.

Sztálin a dácsájába kérette a lemezt, mire a rádió vezetői behívták Jugyinát és egy zenekart, hogy éjszaka megcsinálják a lemezt. A karmester reszketett a félelemtől: hazaküldték. A második szintén reszketett, végül a harmadikkal sikerült befejezni a zongoraversenyt.

"Mindenki reszketett a rémülettől, kivéve Jugyinát. De ő egyedi eset volt, számára az óceán csak térdig ért. (...) 

Jugyina nem sokkal később kapott egy borítékot húszezer rubellel. Azt mondták neki, Sztálin egyenes parancsára jött. Jugyina pedig írt neki egy levelet. Erről a levélről tőle magától tudok. A történet persze valószínűtlennek tűnik, és bár Jugyinának sok bogara volt, annyi bizonyos, hogy sohasem hazudott. Egyszóval biztos vagyok benne, hogy a története igaz. Jugyina valami ilyesmit írt a levélben: 'Köszönöm önnek, Joszif Visszationovics, a segítségét. Éjjel-nappal imádkozni fogok Önért, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit. Az úr irgalmas, és megbocsát majd. A pénzt az egyháznak adtam, amelyhez tartozom.'

És Jugyina elküldte ezt az öngyilkos levelet Sztálinnak. Ő elolvasta, és nem szólt egy szót sem. Természetesen előkészítették a parancsot Jugyina letartoztatására, és Sztálinnak egyetlen szemvillanása elég lett volna ahhoz, hogy megsemmisítsék. De Sztálin hallgatott, és csendben félretette a levelet. Jugyinának nem esett bántódása. Azt mondják, az ő Mozart-lemeze volt ott a lemezjátszón akkor, amikor a vezért és tanítót holtan találták a dácsájában. Ez volt az utolsó, amit hallgatott."

Eddig az idézet, a YouTube-on elérhető Jugyinával ez a bizonyos 23., A-dúr zongoraverseny. Az első tétel:

A második tétel:

És végül a harmadik tétel:

27 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr382672741

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nacsinák Gergely András - KERINGŐ 2011.02.22. 09:42:31

– Nagyon szép. Mi ez?– Sosztakovics. Második keringő – felete a kipirult arcú férfi, és megigazította a kottát.Csakugyan nagyon szép volt. Másnap is meghallgattam számítógépről, szimfonikus zenekar előadásában, de az már nem volt ugya...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.02.19. 17:30:20

Nagyon jó poszt! :o)) Kifejezetten remek és abszolút élethű történet.

Jugyinia nevét én nem ismertem régebbről, akkoriban fedeztem fel a Youtube révén, amikor a Mozart a-moll zongoraszonáta volt téma itt a klasszikus blogon, említettem is a nevét, amikor végighallgattam jó pár felvételt, hogy kiválaszthassak egyet kottaillesztésre. Bár esélytelen volt a felvétel a kiválasztásra, túlságosan archív és gyenge zongorahangzási mivolta miatt, de kifejezetten életteli szimpatikus felvételként rögzült bennem.
klasszikusok.blog.hu/2010/09/21/parhuzamok_a_zeneszerzo_es_az_eloado_elete_kozott

Maria Yudina plays Mozart Sonata No. 8 in A minor K 310 (1/3)
www.youtube.com/watch?v=C2t0oehNI-o

kék edward 2011.02.19. 18:31:28

Érdekes történet, nem elképzelhetetlen, még ha erősen anekdota jellegű is.
Egyébként Richter is megemlékezik Jugyináról a Monsaingeon-féle filmben.
Érdekes lehetett az ő egymáshoz való viszonyuk is.

www.youtube.com/watch?v=auYjEQEQ4Q4

8:40-től nézzétek

_romanista 2011.02.19. 18:54:41

@kék edward: ez nagyon jó, köszi, hogy megosztottad!

pobeda 2011.02.19. 19:02:38

Ismertem a történetet,de a zenét köszönöm.

is 2011.02.19. 19:35:15

kösz a posztot, mondjuk szerintem az első tétel gyorsabb a kelleténél, a második meg lassabb, de ez nem von le semmit a zongoratudásból és -művészetből..

DRD4 · http://teheneszet.blog.hu/ 2011.02.19. 19:39:03

Nem tudom milyen kiadásból idézel, de olyan érzésem van, hogy a fordítás nem a legsikerültebb.
Pl.: "A pénzt az egyháznak adtam, amelyhez tartozom.'
A pénzt a templom renoválására adományozom, ahová járok - áll a német kiadásban (1974 Ullstein ISBN 3 548 38027 1)

Talán nem is lenne érdemes ezért a figyelmet felhívni, ha nem lenne szvsz ez a könyv egy alapmű.

_romanista 2011.02.19. 19:53:15

@DRD4: a forrás a címben említett könyv, Európa kiadó, 1997, 283. oldal

Measurer 2011.02.19. 22:30:39

Jugyina emlék-szájtján : judina.ru/gostevaya-kniga/
Mihail Kazinik (nyilván az orosz hegedűs-/professzor) a "misztikus" lényű zongoraművésznő bátor kiállásáról szuperlativuszokban beszél - a méltatásban "benne van" ez a történet is.

Огромная радость – появление сайта о Марии Вениаминовне. У меня, проведшего детство в Витебске и слышавшего о ней от витебских музыкантов, которые знали Марию Вениаминовну, на всю жизнь сохранилось мистическое и прекрасное ощущение её присутствия. Она победила Сталина, советскую цензуру! Написать тирану ТАКОЕ, читать на сцене стихи из “Доктора Живаго”, не скрывать своей религиозности и…умереть своей смертью. Сразу вспоминаешь св. Себастьяна, которому не страшны смертельные стрелы. Жизнь Юдиной – вечный укор трусам, страх и молчание которых смертельно для России.
Понедельник, 22 февраля 2010, 2:39 | Ссылка

eraserhead 2011.02.19. 23:28:45

Hát igen. És ez csak egy sztori az egész könyvből :)

egerészölyv 2011.02.20. 00:10:10

Jugyina nem írt ilyen levelet.
Amikor azt mondta, írt, akkor "az igazat mondta, nem a valódit": azt mondta a sztoriival, hogy ÍRNIA KELLETT VOLNA egy ilyen levelet. Ilyet csak magas erkölcsiségű emberek ismernek fel, és az ilyeneket a környezetük (tévesen) IGAZMONDÓNAK lát, pedig a szó eredeti értelmében nem azok.

zarathustra 2011.02.20. 00:50:48

@egerészölyv: Magas erkölcsiségű? A sorok között olvasás valóban egyfajta képesség, de te most szép ruhába öltözteted, és királlyá koronáznád a hazugságot. A magas erkölcsiséggel szerintem együtt jár saját kiszolgáltatottságunk fel és elismerése is.

petru 2011.02.20. 03:37:35

Nem ismertem a tortenetet, es ezt a forumot se (idaig, es sajnos). Nagyszeru tortenet, sajnos a hozzaszolasok olvasasa utan nem tiszta az ugy. Valosag vagy legenda? En a legendara tippelnek!

tnsnames.ora 2011.02.20. 08:02:28

@petru:
A precíz igazság nehezen szokott kiderülni konszenzusosan megbízható, hiteles módon. És ha nem sikerül, akkor még mindig ott lehet a történetnél "Se non e vero, e ben trovato" érzés. :o)

BTW & PS: eszembejut, hogy zenehallgatásnál, mennyire nincs fókusz azon, hogy mennyire "igaz" vagy "valóságos" amit hallunk. Minden előadás, sőt egyenesen befogadói meghallgatási alkalom egy egyedi leképezése a konkrét mű szerzőjének világáról, művéről, a verbalizmust és korlátjait legalább ideiglenesen elfeledve,

dibbler 2011.02.20. 08:49:09

A muveszek nem csak az eloadast, hanem a szemelyuket is atadjak, eladjak a vevonek, a hallgatosagnak, mecaneturanak, kiadonak, medianak.

A technikai tudas mellett az erdekes, jol eladhato szemelyiseg es a legenda letfontossagu. Igy epul fel a vevoben a "feeling", "atmegy neki valami".

Olyan mint a bulvar, mondani, tenni valami erdekeset, meg ha ertelmetlen is.

Ezek nem elitelo szavak, termeszetes emberi dolgokrol beszelunk.

dibbler 2011.02.20. 08:52:49

Legenda fontos, tenyek nem szamitanak.
Igy van ez jol.

tnsnames.ora 2011.02.20. 09:26:27

@dibbler:
A bloggazda szerintem biztosan fog örülni a soraidnak, és persze én is úgy látom, hogy létezik ez a bulvárig is elmenő működési mechanizmus, amit írsz.

Csak bennem ez kisebb lelkesedéssel és nagyobb féltéssel csapódik le, két megközelítésből is:

(1) Az újszerűért nem _feltétlenül_ rajongóként azt gondolom, hogy attól még hogy "mindent lehet", attól még nem kell "mindent meg is valósítani". :o) Egész egyszerűen fogalmazva, szvsz, kell értékorientáltság, értékkiválasztás. Persze nem sanzonbizottság-szerű cenzúra alapon, hanem például közösségi kiválasztási alapokon (aminek technikai részletei külön vita tárgya)

(2) Ha "minden megvalósul" (zeneszerzés, előadó művészet), kvázi a kombinatorikus robbanás mentén, azt sok más mellett az egyén sem fogja tudni agyilag lekövetni. Mennyiségileg sem. És ami sokkal fontosabb, az egész történet sokkal nagyobb - felszínt kapargató - felszínesség irányába fog elmozdulni, egyre nagyobb káoszt eredményezve. Merthogy az egyén után a közösség sem fog tudni kikristályosítani értéket. Régen a polihisztorok kevésről tudtak mindent, ma meg egyre inkább mindenről tudunk semmit. Az én "jelszavam", ellen kell valahogy állni a mennyiség áradatának - egy olyan inegzakt dolognál, mint a zene -, és fokozott figyelmet kell fordítani a konszenzusra, a minőség érdekében.

Ami meg a "legenda" dolgot illeti, én (is) úgy vélem, hogy ha valahol, akkor a zene környékén nem kéne "szó szerint venni" minden bejövő impulzust (csak a szükséges mértékben).

Még Jugyinánál is felvethetők komolyabb kérdések (nem hogy a tegnapi Furtwängler-drámánál)
- Mennyiben függ össze a zenészben az "ember" és az "előadóművész" kettősége?
- A sztori "igaz" mivolta, befolyásolja-e az előadóművész művészetét, vagy annak megítélését? Sztori tudta nélkül, pusztán csak a zene alapján kitalálhatók-e befogadói oldalról a motivációk, mozgatórugók stb.
- Tényleg "cool", tényleg "megéri" így rugdosni egy alvó oroszlánt?
- Érdemes-e kockára tenni, egy ilyen fricska-lehetőséggel egy - korábbi komoly tanulmányokat is magábafoglaló - zenészi életet, rossz helyzet-felismerés kockáztatásával ("mit lehet és mit nem" témában).
- Jugyina hozzátartozói meg az érte rajongók mekkora fájdalmat élhetnek át, ha rosszul sült volna el a dolog? Mennyire osztotta volna meg őket az eset utólagos megítélése. Az élet ugyanis nemcsak "happy end", el is lehet bukni (valamilyen értelemben).
És így tovább.

eraserhead 2011.02.20. 14:02:38

Ajánlom Volkov Sosztakovics és Sztálin című könyvét (is), amelyben épp a hasonló eseteket boncolgatja, már ami a Vezért illeti. A dolgok sokszor semmivel sem furcsábbak az elnyomók közt mint az elnyomottak közt. Ráadásul Jugyina még picivel súlyosabb eset, mivel picit zizis is volt. És mivel ezt a fenti sztorit több forrás is leírja, számomra inkább megtörténtnek tűnik.

De amint fentebb írtam: ez csak egy sztori a sokból, szóval a többi hihetetlen tény vagy legenda mellett ez teljesen belefér a képbe. Gondoljuk Mandelstam esetére akár, aki a harmincas évek elején annyira nem bírt magával (=Sztálinalázó verseket írogatott), hogy lecsukatták. Ez is jellemző amúgy, hogy Sztálin nem akarta elveszíteni a kultúra nagyjait (rengeteg példa van erre). Erről a jelenségről (is) ír Volkov a mondott könyvben. Ajánlott olvasmány.

Measurer 2011.02.20. 14:54:54

Mi volt a feltétele Jugyina művészi és emberi függetlenségnek?
nem volt férje, saját családja, önként vállalta a szegénységet, hitét, nem volt saját lakása, saját zongorája, majdnem élete végéig- albérletben lakott , koncertjeire tornacipőben ment, egy öltözetnyi ruhája volt, előfordult, hogy éhezett. Richter leirja, hogy élete végén fogatlanul koncertezett. Eltiltották kétszer a tanári pályától, azután a 60-as években öt évre az előadásoktól. Sokáig Jerevánban, Tbilisziben dolgozhatott. Ki csinálná ma utána? Ő a példa - irják az orosz blogokon- hogyan lehet ellenállni a "lélek elhájasodásának". De vajon kinek a számára példa ma már?

Csodagyerek volt, 13 évesen vették fel a szentpétervári konzervatóriumba. Ő volt az első a Szovjetunióban, aki Bartókot, Hindemithet, Webernt, Berget, Messiaent játszott, fordult Schönberg felé, felvállalta Prokofjevet, és az emigráns Sztravinszkijt, a belső emigráns költő Paszternákot.
Amúgy a zeneműveket helyenként önkényesen értelmezte (dramatikusan, esetleg teátrálisan ezt pl. Richter fájlalja).
Sztálin állitólag a 23-ik zv. 2-ik tételét könnyezte meg. A történetet Jugyina Sosztakovicsnak mondta el, de későbbi kiszinezése nem kizárt.
Miért véződhetett igy a sztori? Sztálin nagy zenerajongó volt: Zongorista kedvencét a kokainista Szofronyickijt még Potsdamba is magával vitte, hogy Trumant elképráztassa. Sztálin szerette Bach egyes műveit, a bécsi klasszikusokat (Haydn, Mozart, Schubert, Beethoven), és a klasszikus operettszerzőket. Szofronyickijnak emelhették a kokainadagját, Jugyinát élni, dolgozni hagyták.

petru 2011.02.21. 05:45:10

@tnsnames.ora: "Minden előadás, sőt egyenesen befogadói meghallgatási alkalom egy egyedi leképezése ..." - tok igy van! Vagy meg jobban tomoritve: minden pillanat egyedi. A "Panta rei" is tulajdonkeppen ezt jelenti.
Igaz-e vagy legenda: Ha mondjuk Sosztakovics explicite leirja hogy latta, elolvasta Jugyina levelet, majd latta hogy boritekba teszi es elkuldi, ennek volna sulya...
Mindeg akad valaki aki szep sztorikat ir, ami nem lenne baj, de LETEZO EMBEREKROL! Ez az igazsag meghamisitasa, es nekem utalatos.

_romanista 2011.02.22. 13:01:17

@Measurer: sajnos a blog.hu admin rendszerén keresztül nem tudok üzenetet küldeni. nem lenne kedved írni Szofronyickijről bejegyzést? biztosan sokakat érdekelne.

Measurer 2011.02.22. 21:11:20

@_romanista:

Tessék a Szofronyickij sztori (Kiszin elbeszélése alapján):

Az éteri Szofronyickij - nem annyira mint Jugyina- szintén szegénységben élt. Ő bizony tudott abszolút lojális válaszokat adni. (De mint látjuk, talán az ő példáját sem kellene feltétlenül követni.)

Sztálin egy alkalommal meghívta dácsájára, annyira szerette ugyanis hallgatni Szofronyickij játékát. Egyszer csak megkérdezte a zongoraművészt, miben szenved hiányt? Szofronyickij - aki valóban sokat nélkülözött- így válaszolt: "Köszönöm, semmiben". Ennyiben maradtak...

Más változata a történetnek: A potsdami konferencián – ahova a zongorista Gilelsszel, a hegedűs Galina Barinovával és a csellista Marina Kozolupovával vitték ki – hogy Truman Eugene Listjével együtt lépjenek fel, Sztálin érdeklődött Szofronyickijtől: „Mondják, nehéz lakáskörülmények között él? Erre Szofronyickij helyeselt: „Igen”. És…. semmi pozitiv következménye nem lett a válaszának.
Sztálin ugyanis a magas, daliás Szofronyickijjal szemben a csúnya, alacsony termetű Gilelszt kedvelte, aki e tulajdonságait tekintve olyan volt mint Sztálin.

petru 2011.02.23. 05:53:36

@Measurer: az utolso mondatbol vilagos hogy Sztalin NEM KEDVELTE Szofronickit (?).

_romanista 2011.02.23. 07:05:26

@Measurer: köszönöm. forrás mindenképpen kéne, azt még lsz küldd el. köszönöm előre is.

Measurer 2011.02.23. 23:53:53

@petru:
Találó megjegyzés: Sztálin nem annyira Szofronyickijt. mint zongorajátékát kedvelhette. Nyilván egy pillanatra sem feledkezve meg a pozició különbségekről, tisztelte benne a művészt, s volt hogy gyerekes bizalommal fordult felé. Szofronyickij beszámolója szerint pl. egyszer Sztálin egy ujjal lejátszotta előtte Chopin A-moll mazurkájának kezdő taktusait (Op.59).

@_romanista:
A Szofronyickij és Sztálin viszonyát jellemző történetek itt találhatók:
www.vestnik.com/issues/2003/0709/win/nuzov.htm
Kokain koncertről pl. a Pravda online újság is ir (bulvár lap?), egyik ilyen állitólagos alkalomról már MP3-es kiadást is forgalomba hoztak, de persze sokan tartották/tartják hihetetlennek a kokainista történetet, és veszik védelmükbe a zongoristát (a családtagokon kivül is), főleg Nyikonovics. Mások meg éppen az érdemeként felhozott rendszerellenességét vitatják.
www.pravda.ru/culture/culturalhistory/personality/18-09-2007/238695-ianistka-1/

Mindenesetre óriási vitát váltottak ki Volkovnak a Szofronyickijt alkoholistának és narkotikusnak beállitó feljegyzései. A Leningrád ostroma alatt kivágott ujjú kesztyűben játszó (és légihidon kimenekitett) zongoraművészt védi nimbusza, védi művészi géniusza.

_romanista 2011.02.24. 07:02:12

@Measurer: köszönöm. közben kikerült a bejegyzés. a kokainista történetek nem fogom kitenni. még egyszer köszönöm,