Sztálin egyszer felhívta a rádiót, és megkérdezte, hogy megvan-e az a felvétel lemezen, amelyet előző este hallott: Marija Jugyina Mozart 23. zongoraversenyét játszotta. Élő hangverseny közvetítés volt, ennek ellenére azt felelték: természetesen megvan a felvétel lemezen.
Sztálin a dácsájába kérette a lemezt, mire a rádió vezetői behívták Jugyinát és egy zenekart, hogy éjszaka megcsinálják a lemezt. A karmester reszketett a félelemtől: hazaküldték. A második szintén reszketett, végül a harmadikkal sikerült befejezni a zongoraversenyt.
"Mindenki reszketett a rémülettől, kivéve Jugyinát. De ő egyedi eset volt, számára az óceán csak térdig ért. (...)
Jugyina nem sokkal később kapott egy borítékot húszezer rubellel. Azt mondták neki, Sztálin egyenes parancsára jött. Jugyina pedig írt neki egy levelet. Erről a levélről tőle magától tudok. A történet persze valószínűtlennek tűnik, és bár Jugyinának sok bogara volt, annyi bizonyos, hogy sohasem hazudott. Egyszóval biztos vagyok benne, hogy a története igaz. Jugyina valami ilyesmit írt a levélben: 'Köszönöm önnek, Joszif Visszationovics, a segítségét. Éjjel-nappal imádkozni fogok Önért, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit. Az úr irgalmas, és megbocsát majd. A pénzt az egyháznak adtam, amelyhez tartozom.'
És Jugyina elküldte ezt az öngyilkos levelet Sztálinnak. Ő elolvasta, és nem szólt egy szót sem. Természetesen előkészítették a parancsot Jugyina letartoztatására, és Sztálinnak egyetlen szemvillanása elég lett volna ahhoz, hogy megsemmisítsék. De Sztálin hallgatott, és csendben félretette a levelet. Jugyinának nem esett bántódása. Azt mondják, az ő Mozart-lemeze volt ott a lemezjátszón akkor, amikor a vezért és tanítót holtan találták a dácsájában. Ez volt az utolsó, amit hallgatott."
Eddig az idézet, a YouTube-on elérhető Jugyinával ez a bizonyos 23., A-dúr zongoraverseny. Az első tétel:
A második tétel:
És végül a harmadik tétel: