Mindennapi klasszikusok

Részlet a Testamentum, Dmitrij Sosztakovics emlékei Szolomon Volkov szerkesztésében című könyvből (1.) - Klasszikus-e Máté Péter?

A héten újra elkezdtem olvasni a címben szereplő könyvet - Apámtól kaptam kölcsön. Ezt csak azért írom le, mert szerettem volna megvenni még tavaly ősszel antikváriumban, de azóta sem érkezett meg. Az eladó szerint az egyik legkeresettebb könyv. Valóban az...

"Szüleim művelt, intelligens emberek voltak; igazi értelmiségiek. Szerették a Művészetet és a Szépséget, és különösen a zene iránt vonzódtak.

Apám énekelt, cigány-románcokat, olyasmiket, hogy 'Ó, mást szeretek én hő szenvedéllyel', meg 'A krizantémok elhervadtak a kertben'. Később ez nagy segítséget jelentett számomra, amikor a moziban klimpíroztam.

Nem tagadom, szeretem a cigánydalokat. Ebben nem látok semmi szégyellnivalót, mint például Prokofjev, aki tüntetően dühbe gurult, valahányszor ilyen zenét hallott. Nyilván jobb zenei nevelést kapott, mint én, de én legalább nem vagyok sznob."

Eddig az idézet, ezt jó egy hete írtam, pontosabban másoltam be, aztán elmentettem, mert nem akartam, hogy csak így magában jelenjen meg. A mai napon aztán a Facebook oldalon egy Máté Péter dal megosztása utáni komment adta meg a folytatás ötletét.

Ha Sosztakovics szerette a cigány zenét, akkor vajon valaki, aki egyébként szereti a klasszikus zenét, szeretheti-e Máté Pétert? "Klasszikus"-e Máté Péter? Egyáltalán, mitől lesz valaki "klasszikus"?

Mit szólna a világ, ha egy zeneszerző azt nyilatkozná, hogy "Apám énekelt, Máté Péter dalokat, olyasmiket, hogy 'Hull az elsárgult levél, meg 'Ez majdnem szerelem volt'. Nem tagadom, szeretem a Máté Pétert. Ebben nem látok semmi szégyellnivalót, mint például X. Y., aki tüntetően dühbe gurult, valahányszor ilyen zenét hallott. Nyilván jobb zenei nevelést kapott, mint én, de én legalább nem vagyok sznob."

Én a magam részéről nagyon szeretem Máté Pétert, és az én szívemben nagyon jól elfér egymás mellett Bach, Brahms, Dinu Lipatti és Máté Péter.

Legyetek szívesek, szóljatok hozzá!

45 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr272613212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eraserhead 2011.02.05. 01:17:46

Véleményem szerint az orosz cigány zene nem vethető össze Máté Péterrel...Máté - megkomponált - műdalokat énekelt, az orosz cigány zenében vagy egyfajta hagyomány is. Ezeknek a daloknak az eredetijét protyazsnyajának nevezik, jellegzetes orosz terminus. A 19. században rengeteg gyűjtemény és feldolgozás készült ezekből, Balakirev tollából például. Ez gyakorlatilag olyan, mint Kodály népdalfeldolgozásai (gondolok itt a könnyeden és egyszerűen, szimpla harmóniákkal alátámasztott dalokra). Az orosz kultúrában ez egy erős vonás, nem is tudom, mit lehetne párhuzamként felhozni a magyaroknál. A magyarokra inkább a múltra vissza-visszatekintő, borús hangulat a jellemző, ami talán ugyanazon a síkon összevethető az oroszéval. Itt azonban nem érezhető olyan erősnek, mint odaát :)

Nati Walter 2011.02.05. 05:53:45

És Sosztakovicstol gurulok dühbe,és Depeche Mode-ot meg Schubert-et hallgatok

stevie-w 2011.02.05. 06:59:51

Néha egy gourmand-nak is jól esik egy zsíros deszka vörös hagymával. Én Máté Pétert speciel nom komálom annyira, de van popzene, ami tetszik. A popzene legnagyobb baja az egyszerűségből fakadó kiszámíthatóság, és a kiszámíthatóságból fakadó, hm, unalom.

Ami érdekes tudni lenni, az egy-egy szellemes szöveg, illetve -- ritkábban -- egy-egy hangszerelési megoldás.

Viszont van az a fajta "beképzelt pop," ami sokkal komolyabbnak tünteti fel magát, mint ami, na az viszont rettenetesen irritál. Clayderman, Vangelis, Vollenweider...

_romanista 2011.02.05. 07:21:17

@eraserhead: "A magyarokra inkább a múltra vissza-visszatekintő, borús hangulat a jellemző, ami talán ugyanazon a síkon összevethető az oroszéval." Ha van múltra visszatekintő borús hangulat, az nekem Máté Péter zenéje.
persze, az orosz cigányzene és M. P. nem (biztos), hogy összehasonlítható, viszont egy fajta sznobériából (?) történő elutasítás, az lehet közös nevező.

napjafojgo 2011.02.05. 07:51:34

Múlt héten a "bugyi nem marad szárazon" kapcsán jöttek elő olyan hozzászólások, melyek erős sznobizmusa engem sokkal jobban dühbe gurított... Többek véleménye szerint a komoly zene valamilyen felsőbb szférában mozog, aki/ami ott van, az szinte már nem is emberi... Szerintem pedig egész egyszerűen nincs többről szó, hogy valaki szereti-e a jó zenét vagy sem, és hogy ki mit talál jónak, az ízlés kérdése. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy az ízléssel nem lehet vitatkozni. Teljesen igaza van. Attól, hogy én egyik nap elmegyek egy klasszikus zenei hangversenyre, másnap egy metál koncertre, majd egy musicalre, és a köztes időben pedig Máté Pétert hallgatok (vállalom, megtörtént), attól nem vagyok sem jobb, sem rosszabb ember, csupán ilyen az ízlésem...

tnsnames.ora 2011.02.05. 08:30:27

A felvetett téma hosszú, nehéz és összetett, szvsz.

Az például szerintem nem kérdés, hogy "szeretheted-e" Máté Pétert, ha szereted Brahmsot, mert természetesen "szeretheted." Az első kérdés ott merül fel, hogy létezik-e ciki zene, fel tudja-e vállalni ezt az ember, hogy szeret-e ilyet, akar-e róla beszélni. Ahogy magamon és környezetemben észleltem, igenis van ciki zene (szubjektív ki mit tekint annak), és eltérőek a ráadott reagálások. Én például skizofrén vagyok az ügyben. ;) Van pár kapcsolódó adomám, majd meglátom mit lesz kedvem leírni belőle.

A következő szint, hogy mit nevezünk klasszikusnak. Itt én már sokkal rigorózusabb vagyok. Az első probléma, hogy lehet-e _tárgyilagosan_ erről beszélni, a második probléma, hogy mennyiben fontos a _közösségi_ vélekedés, a konszenzus. Mi van akkor, ha valaki Lagzi Lajosra mondja, hogy "klasszikus"?

Én azt gondolom, hogy ha valaki merészet állít ("Máté Péter klasszikus"), annak hitelét, komolyságát, az alátámasztó érvelés adja, amivel ezt mérlegre lehet tenni, meg lehet vitatni. Ha nincs érvelés, ha nincs vita, akkor kvázi "nincs miről beszélni". Illetve alátámaszthat még az állító személy hitelessége, elfogadottsága (az elfogadói-elutasítói körben csak persze, azok körében ahol a kérdés egyáltalán fel tud merülni)

Én azok közé a merev fószerek közé tartozom, akik szerint a "klasszikus" téma _tárgyalható_ (a tárgyilagosság igényével). Illetve emiatt inkább merevnek és kialakultnak, semmint rugalmasnak érzem a "klasszikus" definiciót. Minden hajmeresztő definiciós próbálkozást inkább elvetőnek, mint befogadónak érzékelem a szempontjából. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekem ne lennének hajmeresztő próbálkozásaim á lá "Lagzi Lajos". Én például Brucknert és az avantgarde-ot egyáltalán nem tekintem klasszikusnak. A véleményemet vállalom, ha egyedül maradok evvel (esélyesen), az sem zavar.

Konkréten nézve Máté Péter személye minimum erősen ellentmondásos. Nehéz elvitatni a tehetségét, azonban nem 1-2 szám, hanem életmű szinten minimum megkérdőjelezhető, hogy mennyiben "klasszikus", még ha van is létjogosultsága egy-egy emlékkoncertnek, remix-albumnak, ha van is kézzelfogható rajongótábora. Konszenzust teremteni a személye és életműve, viszont szerintem nem fog.

fidesz = házmesterek pártja 2011.02.05. 09:11:35

Mielőtt végigolvasnám a kommenteket, egy megjegyzés:

"... aki egyébként szereti a klasszikus zenét, szeretheti-e Máté Pétert? "Klasszikus"-e Máté Péter? Egyáltalán, mitől lesz valaki "klasszikus"?"

Bocs, de ez kapitális marhaság. Én szeretem a populárisabb klasszikus szerzőket (Mozart, Haydn, Brahms, nyomokban Verdi és még sorolhatnám), emellett pl. imádom a Metallicát, Iron Maident, AC/DC-t is...(ugyanakkor ki nem állhatom a jazz-t) Ja! És Máté Péter zenéjét is szerettem, természetesen.
És az ismerettségi körömben nem vagyok egyedül ezzel...

fidesz = házmesterek pártja 2011.02.05. 09:17:29

@stevie-w: Vollenweider?? Életemben nem hallottam róla. Klimpírmanról, pláne Vangelisről bennem soha sem alakult ki olyan kép, hogy túl komolyan akarnák feltüntetni magukat (vagy akár a rajongóik próbálták volna komolyabbnak mutatni őket annál, amilyenek). Egyébként kimaradt a felsorolásodból Jean-Michel Jarre ;-)

tnsnames.ora 2011.02.05. 09:30:30

Na és akkor a "ciki"-cucc. :o)

Még Pejtsik Petivel (After Crying) való beszélgetések során is felmerült, hogy még neki is van olyan zene, amit (1) cikinek érez, (2) mégis adott esetben szívesen hallgatja, például kocsiban vezetés közben. Megírnám, hogy mi, de már nem emlékszem 100%-pontossággal, hogy mi, és hülyeséget / "meggyanúsítást" :o), meg nem szeretnék írni. Az viszont biztos, hogy ha jól emlékszem vissza az említett (egyébként magyar) csapatra, ők engem riasztóan taszítanak. ;) Azaz akit én szeretek és becsülök, és akit ő szeret és becsül, azt én nem biztos, hogy fogom szeretni és becsülni: tranzitivitás nem müxik. ;)

A másik sztori egy hivatalos katalógusos cd kiadásig jutott zeneszerzőhöz köthető. Nevét csak azért nem publikálhatom, mert ígéretet tettem. Hiába 'vállalható' sok év távlatából a sztori, szeretném az ígéretemet szigorúan tartani.
A tárgybeli zeneszerzőnk zenei érdeklődése rendkívül széles spektrumú volt, az én horizontomon lévők közül, talán Madai Zsoltéhoz (After Crying dobosa) lehet hasonlítani. Intenzíven, keresett, érdeklődött, integrált magába ő is. Egy valamivel lehetett őt totálisan kiborítani, kvázi már említés szintjén is; a mulatós zenével: azt hiszem ez nem csoda, velem együtt biztosan vannak, akik a 3+2 vagy éppen Lagzi Lajos fémjelezte tucattermékektől sírva menekülnek.
A sztori idején behívták őt is sorkatonának, ő sem úszhatta meg, de akkoriban már voltak (igaz eléggé kezdetleges) szintetizátorok. Körlettársai tudomást szereztek mulatószene iránti utálatáról (miközben ők meg szerették a műfajt), és elkezdték 'halálbaszekálni' szerzőnket egy mulatós-jellegű kompozicióért.
Aztán megszületett a konszenzus. :o))) Egy hónapig (talán, de lehet, hogy több, már nem emlékszem vissza pontosan erre az adatra) a körlettársak minden szolgálatot levesznek szerzőnkről, akinek egyetlen kötelessége, hogy szintin komponáljon egy kiadós mulatós zenét. A mű elkészült, 10 perces lett. Két darab cd-n létezik belőle felvétel a világon: az egyik a szerző tulajdonában van (neki mélyen elásva valamelyik szekrényben), a másik az enyémben (kőkemény sokszorosítási tilalom és fejvesztés terhe mellett).
Persze egy zeneszerzőnek utáljon bármennyire is ilyen szimpla mulatószenét, valamit produkálni benne nem okozhat gondot. Ráadásul szerzőnk megadta a módját, mert olyan zenei poénokat csempészett bele, hogy maradéktalan élvezete így abszolút kontextusfüggő. Ha véletlenül mulatósra vágynék csak ezt hallgatnám és ez a 10 perc aztán hosszú időre maradéktalanul ki tudja elégíteni e műfajbéli igényeimet. :o)))

A harmadik (záró) gondolatkör, személyemhez kapcsolódik, hogy miért vagyok "skizofrén" a "ciki" (mások elött nem feltétlen válallható és/vagy személyes érintettségű) zenéket illetően.

(1) Az hogy mi "ciki", eléggé nagy biztonsággal felismerhető, szvsz. Ez nem triviális, mégha kitalálható is, viszont említendő a témánál.

(2) Az én konkrét esetemben: alapvetően igyekszem véleményet formálni (elsősorban magamnak), zenei dolgokat illetően. És van arra is példa, hogy ebbéli véleményeimet szívesen megosztom szóban-írásban. Ehhez kapcsolódóan az sem zavar, ha egyedül maradok egy-egy nézetemmel.

Akkor mégis mi a probléma a ciki zenékkel, miért a skizofrénia esetemben, merül fel a kérdés. Hát bizony ezek nálam inkább az intim-szférához tartoznak (és ez adja a alapkonfliktus magvát). Ahogy az ember nem feltétlen beszél például az orgazmusairól legyenek bármilyen kirobbanóan monumentálisak is, ugyanúgy lehetnek olyan élményei, amikre amúgy szívesen emlékszik vissza, de megtartja őket saját magán belül. Nem kell mindent megosztani, nem kell mindenben konszenzust keresni. A kereső-kutató intellektus olykor nehéz harcot vív az intimitással.

És ha már "ciki-zenék", akkor javaslom elsősorban a saját korosztályomnak - saját magán belül és bármiféle támpont nélkül - végiggondolni, a letűnt kommunista kor zenekultúrájához való viszonyulás(á)t (például Poljuska Polje, szovjet himnusz, Bunkócska mérföldkövekkel)

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2011.02.05. 09:47:56

Máté Péter hallgatása egyenértékű annak a beismerésével, hogy a hallgatónak sem irodalmi sem zenei ízlése nincs.

Roy 2011.02.05. 09:59:08

@kolbászoszsömle: Akkor hallgasd Tolvaj Renit.
Máténak legalább volt hangja.

kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2011.02.05. 10:01:24

@Roy: Máté Péternek nem Tolvaj Renáta az antitézise.

fidesz = házmesterek pártja 2011.02.05. 10:09:12

@Roy: hagyd rá... VV rajongó, csak titkolni próbálja.

fátum 2011.02.05. 10:24:07

Sznob az, aki zenét fikáz.

|||||||||||| 2011.02.05. 10:25:11

dögös robit ugyanúgy meghallgatom, mint merzbow-t, szituációtól függ, melyikre van affinitásom, képtelen lennék megmondani, melyiküket kedvelem jobban. "klasszikus" zene nem létezik. a klasszikus szó nem zenei definíció (mint pl. a drumandbass, amit 3-4 szóval körbe lehet írni: 170-180 bpm, tört ütem, elektronika, kevés vokál), hanem lószar.

foeniculum 2011.02.05. 10:35:07

@Pém:
hu.wikipedia.org/wiki/Klasszikus_zene

csak épp három definícióban is van jelentése....

foeniculum 2011.02.05. 10:38:17

....és, ha a többi jelentéssel vitába lehet is szállni, a legszűkebb értelem:
"Legszűkebb értelmében a klasszikus zene – mint zenetörténeti korstílus – a bécsi klasszika szinonímája;..."
ilyen formája abszolút konkrét értelemmel bír, azaz zenei definíció.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 11:18:46

ez sztem zenei szocializáció kérdése, ahogy a mulatós is.
apropó, az a mulatós zenei cd már most érdekel - mulatós a seregben, nagyon jó!

a postban említett előadó szerintem lehet klasszikus, ahogy lehet az ős metal black sabbath a femzeneben, vagy barmi hasonlo, a lenyeg, hogy olyan elozmenye legyen, ami masok altal is hasonlokeppen megitelt vonatkozasu.

tnsnames.ora 2011.02.05. 11:50:44

@gólhaj:
>ez sztem zenei szocializáció kérdése, ahogy a mulatós is.

Ez is fontos kérdés. Ha csak ennyi lenne, tán még kivetnivaló sem lenne benne.
Ha viszont hozzávesszük a pénz kiválasztó funkcióját, a túltermelést, a zajlehetőséget, az alkohollal is megtámogatott ösztönszintre süllyedést (akár nagyobb tömegméretben is), akkor azért jogosan fogalmazódhat meg ellenérzés a komplementer zene iránt fogékony emberben.

És ha már nálam a szó, akkor az én érzésem szerinti legcikibb, legvállalhatatlanabb Youtube-os zenei videóm az alábbi, amit a napokban íveltem fel. Én magam is sorolni tudnám miért szörnyű a cucc, és nem is vagyok hajlandó arra, hogy elmondjam, miért raktam fel mégis. Viszont elgondolkodtató lehet, hogy milyen lehet az ennél is cikibb zene (amit még felrakni sem mernék)... ;)

Amúgy a darab Bach WTC I/2 c-moll prelúdiúmának kétzongorás átírata/továbbgondolása, technósított feelingbe ágyazva.
Kimondottan csak erős idegzetűeknek (de tényleg)!!!!
És inkább jelzésértékű demónak szánom, mint elemzendő alkotásnak ;)
www.youtube.com/watch?v=PiFLgxXt3Kg

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.05. 13:21:17

Azt mondta Börnsztín Leó, hogy kétféle zene van: jó meg rossz. És igaza is van... Andreas Vollenweider amúgy egy svájci hárfás, a jazz legpoposabb felszínéről, a többiben igazuk van azoknak, akik emlegették. Máté Péter pedig szerintem a maga műfajában zseni volt, én ugyan 10 évben egyszer tudom meghallgatni, de akkor kardomba is dőlök tőle, ahogy kell.

tnsnames.ora 2011.02.05. 13:41:45

@efes:
>...kétféle zene van: jó meg rossz

Beszorozva a köztük lévő finom átmeneteket felső határon hétmilliárddal? ;)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.05. 14:07:11

@tnsnames.ora: szvsz nincs átmenet, ha valami jó, akkor jó, ha nem jó, akkor rossz. A többi az már kenegetés, kicsit jó, á, ez csak autóvezetéshez, ez biciklihez, ez dugás alá, francokat. Ami jó valamire, az jó.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.05. 14:11:12

Példánál maradva: én ha zenét hallgatok, az 70%-ban jazz, elsősorban 60-es évek, valamint free és ECM, 20% komoly, barokk, vastagon, oroszok, mint Soszti, meg aztán Kurtág, effélék. 10% rockzene, pop, elektronikus puttyogások, Motörhead, meg ami jön. De SOHA nem mondanám Máté Péterre, hogy rossz, pedig azt tényleg évente egyszer, legfeljebb egy számot.

tnsnames.ora 2011.02.05. 14:12:04

@efes:
Én úgy vélem egy bitnél szinesebb a (zenei) világ. Horribile dictu még olyan is van, hogy dönteni sem egyszerű (undefined).

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.05. 14:15:08

@tnsnames.ora: Ez nem igaz. Agyalhatsz rajta, és nagy nehezen rásütheted valamire, hogy na jó, ez elég jó. Más meg leszarja, hogy ekkora fost életében nem hallott még.... Bernsteinnek van igaza, nem neked.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.05. 14:19:50

Mondom másképpen: a jó zene zene. A rossz zene környezetszennyezés. Az, hogy te azon molyolsz, hogy ccc, ez a lassú tétel nem is tudom, olyan, mintha az első két és fél taktusnál oda se figyelne... Ezt jó zene, mert használod. Gondolkodsz rajta, egy Bunyós Pityu eddig azért gondolom, nem jutna el nálad - az környezetszennyezés.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 17:26:33

@tnsnames.ora: ezek szerint te azt mondod, hogy csak kevesek adottsága hogy értelmes zenére hangolódjon, ezzel tagadod a küzdelem értelmét?
a youtube-os cucc egész jól kezdődik, de a vége felé már zsibbasztóan könnyeddé, diszjunktá lett.

tnsnames.ora 2011.02.05. 17:48:49

@gólhaj:
Első kérdésed súlyos implicit vád. ;) Nem is értem miből hogyan szűrted le.
Azt nem tudom mit hívsz "értelmes zenének", azt sem tudom mi számít "kevésnek" vagy "soknak". Egyedül abbéli véleményemben vagyok biztosabb, hogy művész célú alkotások befogadásához kell valami adottság, majd tapasztalattal finomított képesség. Ez nem ördöngösség, nem kell túlmisztifikálni, de nem is tagadnám le magát a tényt. Egy fenséges zenét minél teljesebben megélni komoly szellemi és lelki folyamat, szvsz.

Ami a videómat illeti, tényleg csak demózni akartam, nem pedig más (off) irányba vinni a beszélgetést, ahogy írtam is. ;) De ha már szóbakerült egy lehetséges támpontot adnék a mérlegeléséhez. Ez a videó kulturák (nyugati és keleti) 'ütközésének' lenyomata, ennek érdekességeivel és furcsaságaival. Lehetne sorolni (akár hosszan is), hogy a magam részéről mit érzékelek belőle, de nem tartom célnak itt a posztnál, sőt még az sem biztos, hogy szívem szerint leírnám-e akármikor, akárhol.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 18:08:24

@tnsnames.ora: "Azt nem tudom mit hívsz "értelmes zenének", azt sem tudom mi számít "kevésnek" vagy "soknak."" - azt nem tudom mit hívsz fenségesnek.... helllló

"...sőt még az sem biztos, hogy szívem szerint leírnám-e akármikor, akárhol." - pedig most biztosan lenne legalább egy olvasód.

tnsnames.ora 2011.02.05. 18:26:13

@gólhaj:
>azt nem tudom mit hívsz fenségesnek

Ez ügyben Vedres Csaba alapművére hivatkoznék: "Mi az hogy könnyűzene?". Ő úgy kortárs, hogy tanult zenész és zeneszerző, komoly rálátással valamint absztraháló képességgel. Egyszerre keresi és őrzi az értéket, és tartja szem elött a megújulás fontosságát. Még ha vitatható is egy-egy véleménye, az egész könyv egyszerre íródott a tudományos alaposság és a szórakoztatva informálás igényével. Ha valamit javaslok a téma iránt érdeklődőknek, akkor az ez a nem túl hosszú könnyen elolvasható könyv.

Csaba zenei felosztása természetesen nem "komoly" és "könnyű" vízválasztó mentén történik. Ha kétfelé kellene osztani, akkor ő (1) "bekapcsoló", felemelő, művészi célú zenét különbözteti meg a (2) kikapcsoló, szórakoztató zenétől. Schubert művészi célú zenéje például a Befejezetlen szimfónia, és a landlerei meg kifejezetten a szórakoztató zene eglatáns példái.

Szóval az én "fenséges" jelzőm az (1) csoportba tartozó zenékre akart utalni. Amik különféle akadályok miatt kevesebb emberhez jut el, mint például a mulatós vagy a technó.

PS: Annyira azért nem érdekes ám a konkrét ciki zenémmel kapcsolatos véleményem. Ennél sokkal fontosabbnak tartanám annak tisztázását, hogy csak én szerintem létezik-e "ciki zene" vagy például más szerint lehet-e Máté Péter "ciki". Olyan van, hogy ciki klasszikus? :o)))))))))))

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 18:52:43

@tnsnames.ora: hát bizonyosan nem fogom forradalmi gondolatokkal teleírni most eme komment-mezőt, talán majd az ajánlott könyv elolvasása után(semmit nem ígérhetek - nyugodtan sóhajtson fel, kedves barátom).
az viszont bizonyos, hogy mint őszinte rajongó, de alapjában véve mégis csak dilettáns kommentelőként mindig jól jön egy gurátor letisztult véleménye.

foeniculum 2011.02.05. 18:54:39

@tnsnames.ora:
"Olyan van, hogy ciki klasszikus?"
Talán igen.... amikor bizonyos klasszikus zenét úgymond leamortizálnak azzal, hogy a könnyed és népszerű dallamot kihasználva mindenki, és mindenféle előadásban használja.
Pontosabban talán ez esetben nem is maga a zene lenne "ciki" inkább az előadó teszi azzá az "egyedi" stílusával.
Talán két példa:
Az első egy Vivaldi, szegény, őt aztán igazán szeretik leamortizálni...
www.youtube.com/watch?v=dl0fbjA9ims

A másik pedig akkor legyen Sosztakovics. A darab is kétségbevonható lenne, ha nem hallottam volna már remek előadásban is, épp ebben a blogban kaptam valakitől ajánlatban a tökéletes változatot. Ez a mostani nem az...
www.youtube.com/watch?v=LX1fiE0U1qA

tnsnames.ora 2011.02.05. 19:13:03

@gólhaj:
Szerintem nem kell forradalmi hevület. Az avantgárdisták is mekkora svunggal, eredetiség-hajszolással kezdtek bele a nagy megújulásba, aztán milyen szánalmas vadhajtásokba torkollott végül az egész (szvsz).
Azt gondolom, tökéletesen elég az igazságot keresni egyénileg is, közös gondolkodás szintjén is. :o)

@foeniculum:
Amit linkeltél az valóban ciki, mondjuk azzal a hozzáfűzéssel, hogy se Vivaldi, se Sosztakovics nem tehet róla (közvetlenül). :o)
Ellenberger Sosztakovics némileg (nem bántásképpen említve) saját jogon is lehet esetleg ciki nem?

foeniculum 2011.02.05. 19:42:09

@tnsnames.ora:
"Ellenberger Sosztakovics némileg (nem bántásképpen említve) saját jogon is lehet esetleg ciki nem?"

Épp te válaszoltad meg az előző hozzászólásodban, ahol Vedres Csaba könyvére hivatkoztál. Sőt példát is írtál Schuberttel ;)

Annyi különbséggel, hogy Sosztakovics kortárs zeneszerző, aki egy nehéz korban, egy sajátos politikai környezetben "állta meg a helyét", úgy, hogy maradt hazájában, ott próbált érvényesülni.
(Szintén korábbi posztban talán épp 'efes' akart kiállni Sosztakovicsért velem szemben.... és hozta fel hasonlatképpen, hogy Haydn is kiszolgálta az ő "uralkodó" osztályát...)

Tény, hogy ezt a zenét könnyebb "rosszul" eljátszani, mint művészien...

tnsnames.ora 2011.02.05. 20:14:08

@foeniculum:
Szerintem félreértesz. Sosztakovics e népszerű keringőjét én is kedvelem (korrekt előadásban), és még cikinek sem tartom. Sosztakoviccsal cikiséget illetően épp a "nehéz kor" miatt lehet probléma.

_romanista 2011.02.05. 20:57:09

@foeniculum: Andre Rieu nagyon ciki. Bódi Gusztinál is cikibb. mert B. G. legalább az, aki.

foeniculum 2011.02.05. 21:44:56

@tnsnames.ora: végképp összezavartál ;)

@_romanista: igen, azért is mutattam. Ezt a szép zenét pedig még annál is cikibben adja elő.... :)

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 21:47:41

@tnsnames.ora: "Szerintem nem kell forradalmi hevület..." - gondolom azért kell valami, természetesen megfelelő alapok nélkül homokra épített ház lesz minden próbálkozás, kérdés, van-e joga zörögnie bárkinek bármivel, ha nem üti meg a kívánt mércét mondjuk az összhangzattant az egyszeregy könnyűségével használó és ismerő zenei nagyságok megítélése szerint.
a zene, mint iparág, s annak a könnyebbik része talán olyan választ ad, ami sokakat felháboríthat errefelé, szánalmas vadhajtás ide vagy oda.
egyébként, ha már itt tartunk, vajon egy kritikus kell, hogy mestere/ismerője legyen gyakorlati szinten is annak amiről beszél?

tnsnames.ora 2011.02.05. 22:30:00

@gólhaj:
A helyzet az (szvsz), hogy (1) egy laikus is tudhat mély élményhez jutni egy koncerten, és (2) meg is tudhatja ezt írni érdekesen mások számára, míg megfordítva egy tanult kritikust is lehet nehezebben lázbahoznia egy-egy előadónak (mondjuk egy Négy évszakkal), az ő negatívabb kritikája is lehet félrevezetőbb a kritika-olvasó közönségnek.

Én a közösségi együttgondolkodás híve vagyok (ebben is) -> egy jó zenei fórumban statisztikai eloszlás szintjén is, konkrét infók szintjén is sokkal pontosabb képet lehet alkotni, mint egyetlen szóló zenekritika alapján (írja azt bárki, bármilyen előképzettséggel).

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.05. 23:37:25

@tnsnames.ora: hát igen, sosem tudhatjuk miből lesz a cserebogár.

futura 2011.02.08. 00:04:57

@_romanista: Ez a Rieu által előadott keringő nem ciki, egyenesen szörnyű. A nyomorultja miért nem ad elő bármi mást, hatalmas a neki való repertoár.
Számomra a Jazz Suite No. 2: VI. Waltz Sosztakovics egyik legfantasztikusabb darabja, egyetlen szó jut eszembe: nosztalgia. Egy letünt, talán soha nem létező világról, tele fájdalommal.

tnsnames.ora 2011.02.09. 16:58:01

@gólhaj:
>>>>>apropó, az a mulatós zenei cd már most érdekel - mulatós a seregben, nagyon jó!

Minden kívánságod így teljesüljön! :o)

1% esélyt tippelve magamban, próbacseresznye alapon, kértem engedélyt a szerzőtől, hogy megoszthassam a korábbi kommentemben idézett mulatós hangulatú csárdás-egyveleget. És sikerrel jártam. Megkaptam az engedélyt és már fel is raktam a Youtube-ra, az egyébként közel 12 perces - nekem oly kedves és általam pompásnak tartott (ciki ide vagy oda) - művet, a pontos hiteles sztorival egyetemben.

Héger Attila (Laren d'Or) - János 2. - csárdás-egyveleg szintetizátorra
www.youtube.com/watch?v=XauXZUjpmVA

PS: Meghallgatás után ismét vissza lehet térni a "ciki" - mint zenei-oldalág - elemzéséhez. :o)

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.09. 19:20:25

@tnsnames.ora: zseniális! önnek arany szíve van, drága uram, köszönet!

az igazi művész arról ismerszik meg, hogy részleteiben szemlélve is képes a mindenkori teljességet sugallni, melyet kissé hátrábbról szemlélve nem mást ad ki, mint a hamisítatlan ars poetica folyamatábráján a művész üzenete és a hallgató befogadóképességének marshall keresztjét.

tnsnames.ora 2011.02.09. 19:39:06

@gólhaj:
:o)
Én arra emlékszem, hogy gyerekként még szerettem a csárdást, mára már annyira kiragadták, túljátszották, erodálták, tönkretették, hogy ma már az első pár hang is képes a piros stop-lámpát felgyújtani az agyamban. Mára - ezen az egy legfrissebb kompozición kívül - csak annyi maradt nekem, hogy el tudom képzelni, hogy mások mennyire bele tudnak feledkezni. Liszt meg Bartók idejében még megvolt még ennek az egyszerű(?) alapvetően(?) instrumentális zenei világnak a varázsa (nemvéletlen Csajkovszkij, Delibes és társainak 'megfertőződése' sem), aztán a hangrögzítéssel(?) valahogy 'megmérgeződött'(?) az egész. Már kvázi antagonisztikus fogalom a "klasszikus" és a "csárdás". Nem tudom mennyire vagyok evvel egyedül, én sajnos így érzem.

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2011.02.09. 20:11:03

@tnsnames.ora: hát, ami biztosan teljes képzavar, az a mátépéteres klasszikus csárdás.

egyébként a klasszikus csárdás már elég régen funkcióját vesztette - talán annyira már nem harcos a magyar?!