Mindennapi klasszikusok

A Muzsikáló reggel játékai akkor és most

Jó pár évvel ezelőtt a Gazdasági Minisztérium honlapján volt egy játék: mindenki megnevezhetett öt, általa Hungarikumnak vélt állatot, zenét, ételt, italt, intézményt, csapatot, tájat, stb. -, amely szerinte a legjobban jellemzi és kifejezi Magyarországot. Az én egyik választásom a Bartók Rádió volt. Annyira megszerettem ugyanis az azt megelőző években, ráadásul talán éppen akkor voltam kapcsolatunk érzelmi csúcsán: én így (is) kívántam kifejezni ezt a rajongást.

Legjobban a Muzsikáló reggelt szerettem: hat és hét között erre ébredni, majd szunyókálni kicsit a zene és a műsorvezető hangjára - olyan érzés volt húsz-harminc perc szendergés után felkelni, mintha órákat aludtam volna. Olyasmi félálom-utazások voltak ezek a reggelek, mint a Kisherceg utazásai: az egymástól karakteresen különböző műsorvezetők, mint a Király, az Iszákos vagy a Lámpaoltogató; a zene azonban valami nagyon mély közös hangulati egységet adott ezeknek a bolygóknak, és egységbe forrasztotta az egyébként önálló életet élő égitesteket.

 

A fél nyolcas játék volt nekem a műsor csúcspontja: az első időkben szinte sosem tudtam a megfejtést, pár évvel később már az esetek olyan negyven-ötven százalékában, majd ez az arány folyamatosan tovább javult. Nagyon nagy élmény volt olykor elérni az adást és néha adásba is kerülni.

Leggyakrabban a "melyik zeneszerző melyik művét halljuk?" játék volt, ezt egészítette ki néha a "mi a közös a következő két vagy akár három műben?" feladvány. El kell ismerni, hogy olykor a rejtvények kifejezetten nehezek voltak, érthető tehát, hogy némi könnyítést vezettek be az elmúlt években, illetve hogy már nemcsak telefonon, hanem SMS-ben is lehet játszani - a telefonvonal épp olyan foglalt, mint évekkel ezelőtt. A harmadik pont - és ez is üdvözlendő: mintha több lenne a nyeremény, mint korábban.

Sajnos azonban az utóbbi időben a játékok színvonala jelentősen romlik. Nagyon nem tetszett, hogy az egyébként szerintem jó "igaz-hamis" játékban olyan állítást fogalmazódik meg, miszerint "Bogányi Gergely az elmúlt hétvégén a Zeneakadémián eljátszotta Chopin összes zongoraművét." A válasz hamis, bár az előadó, az időpont és a szerző is stimmel, csak éppen a helyszín a MÜPA volt. Ennek így semmi, de semmi köze a zenéhez.

Vagy egy másik példa: pár napja egy Debussy mű alatt lehetett telefonálni és SMS-t írni, hogy a darab keletkezésének évében megnyitott békéscsabai színház kinek a nevét viseli? A megfejtés könnyen kikereshető lexikonból, utána lehet nézni az interneten, de ami szerintem az igazi baj: a kérdésnek és a válasznak megint semmi köze a zenéhez, az adott műhöz. Jókait, az irodalmat és természetesen más művészeti ágakat nagyon is érdemes hozzákapcsolni a választott darabhoz, de szerintem nem így.

Az adásrészlet még egy darabig itt érhető el.

Ha egyetlen mondatban kéne megfogalmazni, hogy milyen lehet az igazán jó és élvezetes játék, én azt mondanám, hogy a zene mindig kapcsolódjon az adott nap valamely eseményéhez - születés, halálozás, bemutató -, és a kérdés minden esetben a zenével - előadó, darab, szerző, hangszer, hangnem - legyen kapcsolatos. Nyilván nagyon nehéz napról napra olyan zenei programot összeállítani, olyan játékokat kitalálni, amelyek egyszerre szereznek újabb és újabb híveket a klasszikus  zenének úgy, hogy közben a régi hallgatókat sem idegenítik el. Nehéz feladat, de éppen e kettős cél - vannak-e ilyen célok egyáltalán? - miatt lenne ez nagyon fontos: jelenleg a játékok egy része egyik célt sem szolgálják - legalábbis szerintem. 

11 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr322504473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fedup Sári 2010.12.11. 14:27:15

A Ki nyer ma? már a múlté -- ezek szerint itt is.

Amúgy kíváncsi vagyok, változik-e a műsor azzal, hogy kiebrudalják a műsorkészítőket a Rádió kebeléből.

funfun 2010.12.11. 14:46:45

Úgy látszik, egyelőre ketten vagyunk Muzsikáló reggel rajongók. Szerintem semmi baj a játékkal, nem gond, ha könnyebb. Talán többen fogják hallgatni az adást, ha sikerélményt ad, hogy tudják a megfejtést egy műveltségi kérdésre. Örülj annak, itt legalább nem az a kérdés, mi a neve Kiszel Tünde kislányának.
Egyébként én Kovács Sándort szeretem nagyon. Bírom a humorát.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2010.12.11. 14:51:38

Egyetértek a cikkel. Mivel munka és autózás közben is a Bartók rádiót hallgatom, megjegyezném, hogy a zeneművek 1-1 tételének lejátszása értelmetlen - inkább az egész szimfóniát, szonátát, stb. adják le. A Muzsikáló délutánban viszont nagyon jó a zeneszerzőkkel vagy a zeneművekkel kapcsolatosan közölt néhány érdekesség.

Dalit · http://dalit.blog.hu/ 2010.12.11. 14:57:40

Nem ketten vagytok. Nálam is mindig ez szól, és reggel és este a munkába menet jövet az autóban. Én nagyon műveletlen vagyok, és ritkán tudom a zenei választ, de engem is zavarnak egy kicsit azok a kérdések, amiknek közük nincs a zenéhez. De ez legyen a legnagyobb bajom.

tnsnames.ora 2010.12.12. 12:17:38

Nagyon jó a téma, de több mindennel nem értek egyet.

Előszöris a Bogányi kérdés szerintem teljesen korrekt mert egzakt, nincs vita, kapcsolódik a zenéhez. Az esemény is jelentős, elsősorban nem a média-felhajtás miatt, hanem, mert pár évtizede Ránki avval volt formabontó, hogy az összes Chopin-etüdöt vitte vizsgakoncertre, mára eljutottunk, hogy már a teljes Chopin szólózongorás-életműves rákoncentrálás is érvényes kísérlet lehet (minden hibaforrásával együtt is)

Nagyon nehéz jó zenei játékokat kitalálni rengeteg dolog miatt, Pláne életkori differenciálással (gyerekek számára is). Verbálisan közelíteni a zenéhez (érdekes, aktuálisan, stb.) már önmagában rettenetesen nehéz. Jó sok negatív példa is van e téren.

Míg a játék magában hordozza a versenyt, a győzelmet (azok túlhajtásaival), addig a zene maga alapvetően nem versenyről szól. Mindezt megspékelve modern korunkban meglévő lexikális tudás iránti/általi túlzott mindenhatóságával. Zene szerintem alapvetően inegzaktságról, bolyongásról, útkereséről, élvezkedésről stb. szól (intellektuális szinten)

Közismert vicc: két rendőr beszélget
- Képzeld tegnap a Zeneakadémián Brahms zongoraversenye volt
- És ki nyert?

Szerintem egy verseny akkor jó, ha
- összefüggést mutat meg
- kinyit valakit valamilyen csodára
- segít a rendszerezésben
- árnyalja az erőfeszítéseket a zene élvezetének útján
és még sorolhatnám vég nélkül.
Mindezt minél több ember számára elérhető módon. Nehéz kihívás, lássuk be.

_romanista 2010.12.12. 20:55:38

@tnsnames.ora: vitatkozom Veled: Chopinnel, Bogányi, a Chopin maratonnal foglalkozik kell - ebben nagyon egyetértünk, de a feltett kérdés nem jó, mert ez nem kakukktojás-játék.
a másik: szerintem játékra szükség van:
1, a hallgató - én biztosan - szeretem hallgatni az "utca emberét" - mindig elképzelem, hogy hány éves, hogyan néz ki, milyen a szoba ahol ül - nekem ez is egyfajta álomutazás. ez amolyan brahmsi hangulat, biztosan érted, hogy mire gondolok, ennyi komment és bejegyzés után...
2, a szerencsés betelfonáló arra a rövid időre úgy érzi, hogy ő áll az emelvényen, és az összes hallgató azt figyeli - lélegzetét visszafojtva -, hogy vajon jót mond-e. annak ellenére, hogy csak az kerül adásba, aki jó megoldást mond. én ezt gondolom.

tnsnames.ora 2010.12.12. 21:53:54

@_romanista:
Nem igazán érzékelem az ellentmondást. Lehet, hogy a jobb érthetőség érdekében eredetiben át kellett volna élnem az egész szituációt, ahogy te átélted.
Azt tartom ellenvéleményként, hogy engem nem bánt a kérdés és feltevésének formája. Nem mondom, hogy különösebben jó, de nem is taszít.

futura 2010.12.13. 22:40:49

@Dalit:
Tiltakozom hogy műveletlennek nevezd magad, amikor , mint írod: folyamatosan a Bartókot hallgatod. Persze nem rossz érzés kapásból rávágni, ki a szerző, mi a mű, és néha még az előadó is összejön, de ez másodlagos.
Lényeg az igény megléte egy magasabb érték befogadásához.

futura 2010.12.13. 23:15:39

Ha már szóbakerült a Bartók rádió (és remélem a mostani égzengésben megmarad a struktúrája), meg kell említenem egy műsort, ami szerintem a lényege a rádiózásnak.
Ez Papp Márta műsora: egy zenemű, több előadásban.
Ahol vesznek egy adott művet, ezt több előadóval meghallgathatjuk.
A műsorvezető és egy zenekritikus ezt előadásonként értékelik, saját szubjektumukon átszűrve.
Számomra ez az egyik legizgalmasabb műsor, hihetetlen szellemi bizsergést okoz minden alkalommal. Folyamatosan szembesülök az általam alkotott vélemény és a rádióban elhangzott értékelés különbségei ill. egyezései között.
Élmény minden adás!

Gournoddam 2010.12.14. 12:07:31

@Mitzi von Küche: szerintem van értelme az egy-egy tételnek. ha tetszett utána meghallgathatod az egészet máshol.
rövidebb így többet lehet megmutatni. egész számok, lemezek lejátszásának akkor volt értelme, amikor magnóval vettél fel a rádióból.

én ha rádiót hallgatok akkor külön örülök annak ha újat ismerhetek meg. és legtöbbször a rádió valami más tevékenység alatt megy. nem főtevékenységként azt hallgatom. ebbe pedig belefér ha szétvágják a darabokat.

ami a legfontosabb nekem, főleg klasszikus zenénél és a rádióban, hogy a darab után mondják be kinek a műve és ki az előadó. ezt legtöbbször meg is teszik. a legjobb ha előtte is utána is.

Olbrin Joachim · http://www.youtube.com/watch?v=F84CBMiMUoA 2010.12.18. 11:28:46

Törpe kisebbség vagyunk, de jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Bár érvényesülne Kodály gondolata a jövő közönségének neveléséről! Egyedüli esélye az ún. "komolyzenének", ha meg tud újulni, mert kortárs folytatás (zeneszerzés és változó előadói gyakorlat) nélkül múzeummá válik. Ez pedig befogadó közönség nélkül nem fog menni. Egyetértek a blog szerzővel, szerintem is az a jó játék kérdés, amely nem esetleges információkat kér számon, amiről az ember vagy értesült, vagy nem, hanem amely magában foglalja a megoldást is, mindent megad a kitaláláshoz. Van némi gyakorlatom dolgozat kérdések kitalálásában, nagyon hasonló ott is a helyzet, csak úgy szabad kérdezni, hogy a kérdésből az anyag ismeretében egyértelműen következzen a válasz, de a lényeg szempontjából ne igényeljen más forrást.