Mindennapi klasszikusok

Hatásvadász(?) karmesteri mozdulatok

Az előző két bejegyzés lezárásaként(?): a Kiszin koncertről azt írtam, hogy Kiszin nem "érdemelte meg" az utolsó hangok előtt bekiabált bravót, mert nem provokálta ki. És megint eszembe jutott egy zenei élmény, ahol az utolsó tétel végén mintha ilyesmi történne. A főszereplő természetesen a túlfűtött Gulda.

Ha csak ennek az utolsó tételnek a végét néznénk, azt is mondhatnánk, hogy Gulda ellenszenves, hatásvadász vagy pózőr - nyilván van, akinek az is. Az egész tétel vagy akár a teljes mű alapján viszont sokkal inkább igaz: az utolsó másodpercek a koncert természetes befejezését jelentik. Érdemes egyébként figyelni Gulda arcát: én nagyon kevés zongoristát, zenészt láttam, aki ennyire élvezné a zenét.

 

És a másik nagy Gulda-kedvenc... (Mióta várok arra, hogy legyen valami apropó, hogy megoszthassam ezt a részletet...) Ezt a videót körülbelül százszor néztem már meg az első nyolc-tíz másodperc miatt: a legkedvencebb részem, ahogyan kinéz balra, majd magára mutat... Egyszerre ördögi és mégis angyali...

 

9 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr242484468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szemet 2010.12.01. 10:27:09

"hatásvadász vagy pózőr"
Hát igen...

Arra azonban sokan nem gondolnak, hogy egy karmesternek el kell tudni érnie azt naponta, hogy X órás próbák alatt több tíz ember folyamatosan rá koncentráljon (mialatt persze párhuzamosan egyéb dolguk is van épp elég;). Míg mondjuk egy szónok vagy egy tanár is megengedhet magának annyi lazítást, hogy a hallgatóság pár százaléka nem tapad rá minden idegszálával...
Egy karmesternek a zenekar "közönsége", ha valaki folyamatosan magán tudja tartani a figyelmet az már fél siker, és szinte biztos bukás az ha valaki erre nem képes...

Szóval a sikeres karmesterek között így aztán vannak drámai színészek meg stand-up showmanek vagy a kettő egyben, de munkájukat sallangok nélkül precízen és (unalmasan) végzők szerintem aligha létezhetnek (talán valami hasonlóan emberfeletti módon precíz zenekar élén esetleg...).

szemet 2010.12.01. 10:28:33

Egy karmesternek a zenekar "közönsége" -> Egy karmesternek a zenekar a "közönsége"

sanmarco73 2010.12.01. 12:30:00

Csukd be a szemed! Hallgasd végig a zenét! ... Tetszik az előadás?
1.) Igen - akkor mindegy, hogyan érte ezt el a karmester
2.) Nem - szerencsére van "bezárás" gomb, vagy legközelebb ne vegyél jegyet a koncertjére!

tnsnames.ora 2010.12.01. 21:59:12

Hát lehet, hogy egyedül vagyok vele, de én nem tartom szellemesnek a Beethoven Esz-dúr zongoraverseny utolsó hangjainak Guldás "levezénylését", na de semmilyen kontextusban. Vannak dolgok amit nem kéne kitalálni a nagy modern pörgésben, újdonság- meg hatásvadászat közepette sem. :o( Nekem amúgy már a Rondót felvezető hangok sem tetszettek egyébként interpretációs megszólalási értelemben). Én legalábbis nem e tétel alapján fogok jó szívvel emlékezni Guldára. ;)

Engem hasonlóan irritál, amikor Nigel Kennedy a Vivaldi Nyár harmadik tételénél olykor sarkantyús csizmában dobbantva erősít rá a ritmusra. Pedig a DVD-jén még ez a tétel szól a legjobban (el lehet képzelni a többit).

Szóval én azt gondolom vannak poénok, amik tudhatnak ülni, és vannak amiket bármilyen csábítóak ki kéne hagyni.

_romanista 2010.12.02. 07:47:43

@tnsnames.ora: szerintem a többiek nevében is írhatom: nagyon jó, hogy visszatértél, nagyon hiányoztak a hozzászólásaid!

Brüsszeli csipke 2010.12.04. 23:54:08

Őszintén remélem, hogy Danny Kaye zseniális előadása kötelező tárgya minden leendő karmester oktatásának (a mit és hogyan témában)
www.youtube.com/watch?v=VTqMi965iB4&feature=related

mihajavi 2010.12.05. 08:42:05

@Brüsszeli csipke: nagyon jó! Köszi, hogy belinkeltd.

codantus 2010.12.12. 11:21:58

@tnsnames.ora: Fontolva haladó konzervatív vagyok én is, emiatt nem volt maradéktalan az örömöm, amikor megtaláltam a teljes Nelson-misét a Youtube-on (nekem ott első volt). A karmester túlmozgása kissé zavarta a harmónia-buborékom légkörét: www.youtube.com/watch?v=u0wl5ZU6fOU
Tudom, habitus kérdése ez. Rám hat az eredeti név is: Szorongattatásokban.

Lett kompromisszumos vigaszom: www.youtube.com/watch?v=CCLt7h3JehY&feature=related
Hangversenytermi hang, élő kép nélkül. A teljes mise ez is, igaz, 2009. augusztusa óta csak 618 hallgatója volt, de nekem az előzőnél sokkal jobban hasonlít etalonomra, a hetvenes évek óta Qualiton bakeliten őrzött Ferencsik-emlékre (Maria Stader, Claudia Hellmann, Ernst Haefliger, Victor von Halem, Margittay Sándor).

(Talán rövidesen kompromisszum se kell: a 15 perces Youtube korlát megszüntetése biztosan kedvezni fog a klasszikusoknak, bár az UCtelevision eddig is töltött fel teljes műveket - az elsőként linkelt oldalon is van néhány a kínálatban).

tnsnames.ora 2010.12.12. 11:58:31

Számomra a legfontosabb korlát, hogy a Youtube csak felvillantásra, megismerésre jó, igazándiból élvezkedésre, szelektáláson alapuló "kikristályosításra" nem. Saját megélt tapasztalatom alapján nemkicsit érzem torznak a Youtube-os videófeltöltési történéseket. Az meg hogy melyik videót hányan néznek meg, az csak a milliós tartományokban lehet izgalmas, ha és egyáltalán (szvsz). Míg a 15 perces korlátról rengeteg elmélkednivaló van, de ez hálistennek itt offtopik, így "megúszom" :o)

Nem mindegy, hogy művet, előadót, előadásfelfogást akarsz megismerni, körbejárni, tanulmányozni stb.. Rengeteg kombinációs lehetőség van, de szerencsére sok út vezet(het) Rómába. Egy Nelson mise esetén nagyon nehéz nagyon elkerülni egy jó felvételt, már kis energia befektetés után is. Míg vannak művek, a mai iszonyatosan túlpörgetett zenei túltermelés közepette, ahol az interpretációk extrém nagy hányada rossz/gyenge, a hangrögzítés szintjén. Eglatáns példa (számomra: Liszt Haláltánca). Persze jó felvételt találni és a legjobbat kiválasztani az két külön probléma, eltérő nehézségi szinttel.

Kardinális kérdés, hogy az első élmény mennyire égetődik be az emberbe, mennyire marad nyitott újabbakra. Én is sokszor szembesülök konkrét esetekben ilyen kérdésekkel. Én igyekszem nyitott és elfogulatlan lenni, így van hogy az első élmény meghatározó, és van hogy sikerült (bőven) túllépnem az első élményen: szerencsére ezek mindig eseti szinten dőlnek el nálam, és szerencsére/remélem felfejthetetlen módon :o)

Az hogy csak hangot vagy képet is hallasz, az szerintem statisztikailag nem relevánsan vezet megkülönböztethetőségre. A csak hang nem feltétlen elég (ha aztán véletlenül tévedésből eldobod a művet), a kép sem feltétlen zavar be, sőt segíthet is akár. A hallgató is próbálhatja feldolgozni a karmesternek zenekar felé sugárzott impulzusait, segíthet a fókuszálásban, vihet mélyebb megértésre, szerintem.